Las Puertas de Infierno

II. évad 8. rész

Ana

Gondterhelten masszíroztam meg a homlokomat miután zsebembe csúsztattam a telefonomat. Nem örültem a hívásnak, de most nem akartam ezzel foglalkozni. Ráérek megoldani a problémát, ha egyszer végre haza utazunk innen. Visszafordultam a terem felé, de ijedten vettem észre, hogy Kimi és a gyerekek eltűntek. Jobbra-balra kapkodtam a fejemet, kerestem őket, de hiába, míg nem egy fiatal felszolgáló lány megsajnált és odalépett hozzám.

- Icemant keresed?

- Igen - nyögtem ki zavarodottan.

- Az autókhoz ment a két kis szöszivel - mosolyodott el a lány. - Te vagy az anyukájuk? - kérdezte minden hátsószándék nélkül, mire én bólintottam. - És gondolom Raikkönen az apukájuk - folytatta.

Elhúztam a szám és nem válaszoltam.

- Nyugi, nem árulom el senkinek - kacsintott rám az előttem álló. - Amúgy Lisa vagyok - nyújtotta ki felém a kezét, amit készségesen elfogadtam.

- Ana, de miből gondolod, hogy Kiminek bármi köze is van a gyerekeimhez?

- Ugyan már - nevetett fel jókedvűen. - Csak rájuk kell nézni. A finn le sem tagadhatja őket. Bár azért arra kíváncsi lennék, hogy eddig hol rejtegetett titeket, mert hogy még nem hallottam rólatok az tuti - emelte meg a szemöldökét.

- Ne haragudj, de nem szeretnék erről beszélni és kérlek, ha lehet te se mondj semmit rólunk - néztem rá könyörögve.

- Okés, megértettem - mosolygott még mindig kedvesen. - Viszont ha gondolod elkísérhetlek egy darabon.

- Azt nagyon megköszönném - sóhajtottam fel. - Még nem ismerem ki magam itt.

- Ne aggódj, nekem is több hétbe telt mikor ide kerültem, hogy ne tévedjek el - legyintett.

- Te mindenhova velük mész? - kérdeztem kíváncsian miközben követtem a lányt a folyosók útvesztőjén keresztül.

- Igen. Én is az utazó cirkuszhoz tartozom.

- Találó név - gondolkodtam hangosan. - De nem rossz, hogy minden hétvégén máshol vagytok?

- Nem, sőt! Imádom bejárni a világot, mindig új kultúrákat ismerek meg. Gondolj bele, ingyen szállás, világkörüli út és nem utolsó sorban mindenhol akad egy-két jó pasi - kacsintott rám. - Bár gondolom ez téged nem érint.

- Miért is? - értetlenkedtem miközben kikerültünk néhány dobozokkal megpakolt kocsit.

- Mert te és Iceman... - pislogott kérdőn rám.

- Ja, nem, mi nem vagyunk együtt - szabadkoztam azonnal.

- Komolyan? - kerekedtek el a szemei. - De akkor, hogy..? Jaj, bocsi elfelejtettem, hogy nem rám tartozik - kért elnézést azonnal.

- Nem gond - vontam meg a vállamat. - A mi kapcsolatunk egy ősrégi történet, nekem pedig vőlegényem van - emeltem fel a kezemet, hogy megmutathassam a gyűrűmet.

- Hű, szép kis darab - ámult el a lány. - És ha nem vagyok indiszkrét, a párodnak köze van a forma-1-hez?

- Nincs - ráztam meg a fejemet hevesen. - Ő egész más sportban van otthon, de róla sem szeretnék beszélni.

- Ó, akkor gondolom ő is híres ember - nevette el magát Lisa. - Baromi szerencsés csajszi vagy. Na, tessék - mutatott előre - meg is jöttünk. Ha jól látom, a gyerekek az új autót tesztelik - mutatott a helység közepére, ahol Kimi éppen a nevető Nicot ültette be a Lotus ülésébe.