Las Puertas de Infierno

44.

Fernando

A bárpulthoz léptem és azonnal rendeltem két whiskyt. Muszáj egy kicsit lazítanom. A mai vereség érzékenyen érintett nem csak engem, de az egész csapatot. Bár aki a legjobban a padlóra került az Iker. Mindenért önmagát hibáztatja. A meccs után teljesen magába fordult de aztán jött Ana és életet lehelt a kapusba. Amikor benéztem az ajtón láttam, hogy Iker a lány ölében pihenteti a fejét míg Ana simogatja azt. Irigykedtem. Én is szarul vagyok, engem miért nem vigasztal senki? Majd Cris őrült buli ötletére igent mondott szinte mindenki és most itt vagyunk. A szállodát nem akartuk elhagyni, az itteni bár is megteszi. Már nem tudom, hogy hányadik italt gurítom le a torkomon, de nem is akarom tudni. Cris és Sergio elmélyülten elemzik mellettem a meccset, de már nem érdekel. Körül nézek a teremben és a szemem megakad Anán. Olyan gyönyörű. Mikor Sese mesélt róla, kinevettem mert azt hittem túloz, de mikor megláttam, az első perctől vonzott valami hozzá. Most is elnézem, ahogy Valdessel táncol. Valamit beszélgetnek, majd a lány rámosolyog a kapusra és a kezét nyújtja, amit Viktor el is fogad. A szám végén visszakíséri őt az asztalunkhoz. Én felállok és a pult felé veszem az irányt.

- Még egyet - szólok a srácnak, aki azonnal kiönti a kért italt. A szemem sarkából látom, hogy a lány a lift felé tart. Egy húzóra megiszom a whiskymet és utána indulok. Az utolsó pillanatban lépek be a liftbe. Érdeklődve néz rám, nekem pedig az alkoholgőz elveszi a józan eszemet. Átölelem és magamhoz húzom, miközben leállítom a liftet.

- Ezt már régen megakartam tenni - nézek a szemébe, aminél gyönyörűbb kéket még nem láttam. A szemét lehunyja, szája elnyílik picit, mire nekem se kell több. Muszáj megízlelnem a vöröslő ajkakat. Lecsapok rá. Istenem ez mennyei - nyögök fel halkan az érzéstől. Végig nyalom mind két ajkát mire apró sóhaj hagyja el a torkát amit én azonnal ki is használok. Nyelvemmel felkutatom szája legrejtettebb zugait is. Bársonyos, sima nyelve alárendeli magát az enyémnek. Úgy érzem magam, mintha a mennyországban lebegnék, de mint minden jónak, ennek is vége szakad. Sajnos a tüdőnk nem bírja levegő nélkül. Pedig én most nagyon szívesen haltam volna meg Ana csókja által. Zihálva döntöm a homlokom a lányénak és kimondom az első mondatot, ami eszembe jut.

- Józanon ezt nem mertem volna.

Érzem, ahogy megfeszül a karomban, majd kibontakozik onnan. Riadtan néz rám. Megnyomja a gombot és a lift pillanatok alatt repít minket a célunkhoz. Kiugrik a liftből és szinte menekül előlem.

- Ana! - kiáltok utána, de ő hátra se néz. Belép a szobájába és hallom, ahogy magára zárja. Ott állok megkövülten, majd visszalépek a liftbe és a saját emeletemen a szobámba az ágyra dőlök. Még mindig érzem a számon a lány édes csókjának ízét. Végignyalom az ajkaimat és mosolyogva alszom el, hogy a reggeli ébredés annál fájdalmasabb legyen.

Felülök, a fejembe belenyilal a másnaposság elkerülhetetlen fájdalma. Nyögök egyet és körül nézek. Sergio az ágyán alszik kiterülve, ruhástól és őrült mód horkol. Pia szag lengi körül. Úgy látom neki is hosszú volt az éjszaka. Ikert nem látom, biztos Sarával aludt. A mázlista, volt kin levezetnie a feszültséget. Én is vágyom már Olira. Ahogy eszembe jut a feleségem, bevillannak a tegnap esti képek. Ana és én. Ó, Istenem. Letámadtam a lányt. Gratulálok Fernando ezt jól elintézted - dörzsölöm meg a halántékomat. Muszáj beszélnem vele, bocsánatot akarok kérni tőle, hisz úgy megrémítettem. Bár ő is élvezte, mert éreztem ahogy a karjaimba simult és visszacsókolt. Az a csók - nyeltem egy nagyot. Most kezdem csak igazán felfogni Iker szavait, hogy Cris és Sergio versengése nem tesz jót a csapatnak. Egy ilyen nő miatt a középkorban halomra gyilkolták egymást a férfiak. Jó, hogy már nem ott vagyunk. Felsóhajtok, majd a fiókomban kutatok egy fájdalomcsillapítóért, de nem járok sikerrel. Basszus - csattogok a fürdőszobába, hogy felfrissítsem magam. Indulásra készen állok a tükör előtt, majd elindulok a nászutas lakosztályhoz. Míg odaérek próbálom összeszedni a gondolataimat, de még akkor sem sikerül, mikor óvatosan bekopogok az ajtón. Reménykedek, hogy Ana nyitja ki, de nincs szerencsém. Cris vigyorgó képével nézek farkasszemet.

- Hola Kölyök! Mi járatban? - utálom, hogy ilyen fitt és jókedvű már korán reggel.

- Hola - morgom. - Nincs valamid fejfájásra? - jut eszembe a mentőötlet.

- Nem tudom, gyere be, megnézzük - enged be.

A szobába lépve megakad a szemem a franciaágyon. Akkor esik le. Ránézek a portugálra és akaratlanul is rákérdezek.

- Te és Ana... - mutatok a fekhelyre.

- Ja - vigyorog. - Együtt aludtunk, de csak aludtunk - sóhajt fel. - Nem volt más lehetőség.

- Aha - bólogatok majd felkapom a fejem ahogy kinyílik a fürdőszobaajtó. Ott áll a lány egy hosszabb Micimackós pólóban és hosszú lábai mágnesként vonzzák a tekintetemet. Ana teljesen elvörösödik.

- Ö...szia Nando - köszön halkan.

- Szia. Nincs egy fejfájáscsillapítód? - kérdezem tőle a mondva csinált ürügyet.

- De van - lép az ágyhoz és a neszeszerében turkál. Kicsit előre hajol így belátok a póló alá és teljesen magával ragad a fekete francia bugyi látványa.

- Nekem még el kell intézni a kijelentkezésünket - lök oldalba rosszallóan Cris.

- Ti is ma mentek?

- Igen, mert Anának már hiányoznak a gyerekei, akikre Mesuték vigyáznak - mondja a csatár majd kettesben hagy minket. Ana felém nyújtja a gyógyszert, de a köztünk beállt csend nagyon feszélyezett. Gyorsan beveszem a bogyót és kapok hozzá egy pohár vizet is. Mikor véletlenül a lány kezéhez érek az úgy rántja el, mintha megégettem volna.

- Ne haragudj - nyögöm ki. - Egy barom voltam. Tudom, hogy nem mentség, hogy sokat ittam, de hidd el nem akartalak megbántani vagy kihasználni - dőlnek belőlem a szavak miközben a lány arcát figyelem. Meglepetség, megnyugvás és valami, amit nem tudok megfejteni suhan át az arcán.

- Felejtsük el Nando - mondja és én félve pillantok rá. - Nem történt semmi. Mármint köztünk marad és senki nem fogja megtudni - mosolyog rám és nekem egy mázsás kő gördül le a mellkasomról. Megértem a fiúkat, ha nem lenne Oli én is beszállnék a versenybe, de így csak egy szép emlék marad.

- Köszönöm, te tényleg egy különleges lány vagy.

Felnevet és a feszültség ami köztünk volt, egy pillanat alatt elillan.

- Barátok? - kérdezem.

- Barátok - néz rám csodálatos szemeivel.

Megöleljük egymást. Nincs ebben a mozdulatban semmi más, csak színtiszta barátság. Mosolyogva emeli fel a fejét és néz rám. Kapok egy puszit az arcomra és persze, hogy Roni ezt a pillanatot választja a visszatérésre. A féltékenység süt a szemeiből, de nem ad hangot neki.

- Akkor majd valahol, valamikor - búcsúzom el a lánytól és kezet fogok a nem túl boldog portugállal.

- Ha Madridban jársz, keress meg - mondja kedvesen. - Szívesen megismerném a családodat - mosolyog.

- Mindenképpen - nevetek rá én is és megkönnyebbült szívvel hagyom el a szobát. Arról már nem is beszélve, hogy a fejfájásom is elmúlt.