Las Puertas de Infierno

II. évad 9. rész

Kimi

- Ana? - nézett rám kérdőn a barátom ahogy beléptem a szobámba.

- Most kísértem ki a reptérre, a törpékkel együtt - sóhajtottam fel fájdalmasan, mivel az elválás nem csak engem, de a gyerekeimet is megviselte. Nico úgy csimpaszkodott a nyakamba, hogy alig tudtuk lefejteni rólam a kezecskéit, Lina arca pedig olyan hatalmas szomorúságot tükrözött, hogy meglett férfi létemre, majdnem elbőgtem magam.

- Sajnálom - mondta Mark részvéttel teli hangon.

- Ja, én is - kulcsoltam össze a kezeimet a tarkómon miután elhelyezkedtem a kanapén.

- Voltatok a sajtótájékoztatón?

- Igen, túl vagyunk rajta - meredtem magam elé.

- Minden oké volt? - kíváncsiskodott tovább a férfi, de nekem mára már kezdett elegem lenni a kérdésekből.

- Hát persze - húztam el a számat. - Mindenki nagyon kedvesen volt. Egy cseppet sem akarták szétszedni Anabellt - csöpögött éles szarkazmustól a válaszom, miközben eszembe jutott a nő arca, ahogy minden oldalról egyre több és mocskosabb kérdés repült felé.

- Basszus, és hogy viselte?

- Szerinted? Olyan volt, mint egy királynő. Egy rettenetesen rémült királynő - hunytam le a szemeimet fáradtan.

- Még jó, hogy a gyerekeket nem vonhatják bele ebbe a herce-hurcába - szólalt meg Mark.

- Nem merik, mert tudják, hogy azzal maguk alatt ássák meg a sírt - dühöngtem.

- És mi lesz ezután?

- Fogalmam sincs - vontam meg a vállam. - Ana először beszélni akar a portugállal - forgattam meg a szemeimet a focista említésére. - Tegnap felhívta és elmondta neki, hogy mire készülünk.

- Gondolom kiakadt a csávó - röhögött fel Mark.

- Nem tudom - ráztam meg a fejem - nem avatott be, hogy miről beszéltek.

Néhány percnyi szótlan üldögélés után Mark kíváncsian felém fordult.

- Ezek után is be akarod cserkészni? Nem ment el a kedved tőle?

- Sőt! Csak most kaptam kedvet igazán a vadászathoz - nyújtottam ki a lábaimat, hogy kényelmesebben üljek. - Eddig is akartam őt, de a mai nap után életcélommá vált, hogy meggyőzzem róla, nekünk együtt kell felnevelnünk a gyerekeinket.

- Miből gondolod, hogy sikerülhet? - pislogott rám Mark, mintha őrültet látna. Talán igaza is volt, megőrültem. Megőrültem attól a gondolattól, hogy végre igazi családom lehet. Egy csodálatos nővel és két tünemény gyerekkel. A saját gyerekeimmel.

- Nem tudom - vallottam be az igazságot. - Viszont úgy érzem, hogy ő sem tud közömbösen viselkedni amikor mellettem van. Látom amikor megborzong az érintésemtől, elpirul ha valami múltbéli dolgot hozok fel beszédtémának vagy amikor megcsókolom, ugyanolyan tüzesen viszonozza, mint régen - vigyorodtam el kajánul. - Ő is emlékszik rá, hogy milyen volt velem, ahogy én is. Bár most ölni tudnék a gondolattól, hogy Ronaldoval van, de tudom, hogy ha türelmes leszek, akkor nemsokára az én ágyamat fogja melegíteni és akkor többet nem menekül. Azonnal feleségül veszem, mielőtt még meggondolhatná magát.

- Te tényleg odavagy érte - döbbent le a barátom. - Szentül meg voltam róla győződve, hogy csak azért akarod őt, mert kihívást jelent és persze a gyerekek miatt.

- Hogy a picsába ne lenne kihívás? - mordultam fel. - Talán még a világbajnokságnál is nagyobb, de itt belül - mutattam a mellkasomra - érzem, hogy sikerülni fog. Egyetlen nőnél se éreztem ilyen mindent felülíró vágyat. Mindenestül akarom. Érted? - néztem komolyan Markra. - Nem csak a teste kell, hanem a lelke is. Arra vágyom, hogy viszonozza az érzéseimet és ha ez megtörténik, én leszek a legboldogabb fasz a földön.