Las Puertas de Infierno

23.

Ana

A főbejárat előtt találkoztunk mindannyian. A gyerekek kiörömködték magukat, hogy újra láthatják egymást, mi pedig mint valami turistalátványosság, masíroztunk be egymás után a kapun. Rengetegen megbámulták őket, de Ikernek igaza volt, mert nem jöttek oda hozzánk így nyugisan járhattuk körbe a létesítményt. A focisták sokkal jobban élvezték, mint a gyerekek. Marcelo minden állathoz külön műsort adott elő, amitől már a könnyeink is potyogtak. Benzema pedig minden játékot lemeozott, amivel a kicsik játszani szerettek volna. Szerinte azért, hogy később nehogy valami gond legyen. Így jókat nevettünk rajta hintázás, libikókázás vagy akár kötélhágcsó mászás közben. Cris és Sergio felváltva halmozott el minket mindenféle jóval. Ettünk perecet, vattacukrot, jégkrémet és ittunk jégkását is. Délután mikor már Junior elaludt a karomban és az ikrek is laposakat pislogtak, elindultunk haza. Az állatkert előtt elbúcsúztunk.

- Kösz fiúk mindent - hálálkodtam nekik, majd elköszöntünk.

- Holnap találkozunk! - kiáltott utánunk Marcelo.

Mire hazaértünk az én szülinaposaim elaludtak. Lexyvel vittük őket a szobájukba. Levettük róluk a ruhát és ágyba dugtuk őket. Lementünk a konyhába, ahol kivettem egy narancslevet a hűtőből és öntöttem magunknak.

- Hogy érezted magad? - kérdeztem rá?

- Nagyon jól. Most már értem, miért szereted őket annyira. Marcelo kész bohóc - nevetett.

- Igen, de a többieket sem kell félteni, de ahogy én láttam, te inkább hátul sétáltál egy bizonyos focistával - húztam az agyát.

- Csak beszélgettünk - pirult el. - Még jobban tetszik, mint eddig. Nem hittem volna, hogy ilyen aranyos élőben.

- Pedig reggel eléggé lefagytál, mikor megláttad. Azt hittem, hogy teljesen elvesztettünk és újra kell éleszteni, bár Mesut biztos szívesen vállalta volna - kuncogtam, mire ő oldalba könyökölt.

- Te csak ne beszélj! Három pasi rajongott ma körül.

Értetlenkedve néztem rá, hogy miről beszél.

- Ne mond, hogy nem vetted észre? Cris, Sergio és Benzema egész nap neked tette a szépet és te fel sem fogtad? - meredt rám, aztán elnevette magát. - Te tényleg nem vetted le - mondta hitetlenkedve, majd felnevetett. - Szegények egész nap tepertek, tök feleslegesen.

- Ne hülyíts már - csattantam fel. - Én nem vettem észre semmit.

- Ezért mondtam neked, hogy majd én lecsekkolom őket. Sikerült. Benzemát felejtsd el, mert csak lyukra játszik. Viszont Cris és Sergio komolynak tűnik.

- Miii? - vékonyodott el a hangom. - A nőcsábász Ramos és a nőfaló Ronaldo? Te tiszta hülye vagy. Majd pont én kellenék nekik - nevettem fel idegesen.

- Vedd már észre te vaksi nőszemély, hogy gyönyörű vagy és a pasik nyálcsíkot húznak utánad, bármerre mész.

Erre a mondatára elnevettem magam, mert muris volt elképzelni a szituációt. Végül ő is felnevetett. Miután kikacagtuk magunkat, Lexy újra visszatért a témához.

- Hidd el, hogy úgy van ahogy mondom. Sergio Ramos olyan szemekkel nézett rád, hogy a kivert kutya hozzá képest kismiska. Ronaldo meg Ramost nézte szikrázó szemekkel. Tuti, hogy féltékeny - összegezte a gondolatait.

Elgondolkodtam. Vajon mit akarhat tőlem két ilyen pasi? Tényleg én kellenék nekik? Mi van, ha csak arra kellenék? Nem bízom már a férfiakban, mióta Ő kihasznált.

- Rá gondolsz ugye? - nézett rám a barátnőm.

- Kire? - tettem az értetlent.

- Az ikrek apjára. Láttam rajtad, hogy valami fájó dolog jutott eszedbe és mivel jól ismerlek, ő az egyetlen dolog az életedben, aki ekkora fájdalmat okozott neked.

- Nem tagadom, tényleg ő jutott eszembe - sóhajtottam. - Tudod nem azt bánom, hogy gyerekeim vannak tőle, hanem azt, hogy egyáltalán megismertem. Már mint... érted - próbáltam neki megmagyarázni a kusza gondolataimat.

- Persze, hogy értem. Nem bánod a kicsiket, de ha tehetnéd soha nem feküdtél volna le vele.

- Igen. Olyan szinten tett tönkre, amit nem kívánok az ellenségeimnek se. Nagyon szerelmes voltam belé. Ő volt az első férfi az életemben. Mindent neki adtam, a szívemet, a testemet. Aztán mikor terhes lettem, még csak felém se nézett. Azt sem kérdezte meg, hogy mi van velem, soha nem keresett többé. Akkor teljesen magamba roskadtam. Egy hétig sírtam, félórákat aludtam és nem ettem.Ha Molly nincs, már nem élek. Ő térített észhez, hogy már nem vagyok egyedül és nem hagyhatom el magam. Rájöttem, hogy az élet így kárpótolt valamilyen szinten a családom elvesztése miatt, hogy adott egy másikat, egy sajátot - öntöttem ki a szívemet Lexynek.

- Tudsz róla valamit? - nézett rám kíváncsian.

- Igen - bólintottam. - Szinte mindent, mert híres ember.

Kérdőn nézett rám.

- Nem, nem fogom elmondani, ki ő. Szeretném, ha csak én tudnám. Majd ha Nicoék nagyok lesznek és tudni akarják, akkor elmondom nekik, de addig az én titkom. Remélem, hogy megérted? - kérdeztem, mire bólintott.

- Így már megértem, hogy miért tartasz a híres emberektől.

Ebbe így még nem gondoltam bele. Lehet, hogy az is közrejátszik a félelmembe, hogy tudom, híresek? Amúgy is melyikük kellene? Sergio vagy Cristiano? Mert mindketten megmozdítanak bennem valamit.

- Most min agyalsz?

- Azon, hogy talán igazad van. Félek a híres emberektől, mert ők olyan dolgokat is megtehetnek, amiért nem kell vállalniuk a felelősséget. Amúgy sem tudnék dönteni Ramos vagy Ronaldo?

Lexy egy percig maga elé meredt, majd szólásra nyitotta a száját, de aztán becsukta. Majd újra kinyitotta és megint becsukta.

- Erről van szó - mosolyodtam el.

- Ez nem ér, mert mindkettő piszok jól néz ki és mind kettőnek nagyon tetszel.

- Majd meglátjuk - mondtam, hogy lezárjam a témát és elnyomtam egy ásítást. Hosszú volt ez a nap.

- Én is megyek - állt fel a barátnőm a kanapéról és elindult az ajtó felé, de megtorpant. - Azt tudod, hogy holnap estére nincs se neked, se nekem ruhánk? - vigyorgott rám.

- Neee! - nyafogtam, mert tudtam mi következik.

- De-de. Holnap délelőtt érted jövök és elmegyünk vásárolni. Ja és egy fodrász, kozmetikus is belefér majd az időnkbe.

Nem várta meg, míg hozzávágok egy párnát, hanem gyorsan kislisszolt az ajtón. Tudtam, hogy nem úszom meg a holnapi napot.

- Tizenegyre itt vagyok érted - dugta vissza a fejét és rám nevetett. - Jó éjt Anabell!

- Jó éjt Lexy - forgattam meg a szemeimet, majd bezártam mögötte az ajtót.