Las Puertas de Infierno

II. évad 2. rész

Cris

Hitetlenkedve néztem a karjaimban tartott nőre. El sem akartam hinni, hogy végre az enyém lehet. A szívem hatalmasat dobbant, mikor bevallotta, hogy ő is kíván engem. Nem tudtam ellenállni a csábításnak, így az ölembe kaptam és csókunkat nem megszakítva az ágyhoz sétáltam vele. Óvatosan letettem az ágyneműre és fölé másztam, de nem csináltam semmit, csak néztem. Időt akartam hagyni neki, hátha meggondolja magát, de nem tette. Pillantásommal fogva tartottam a tekintetét és egyedül akkor voltam hajlandó elengedni, mikor szempilláit összezárva elpirult.

- Olyan gyönyörű vagy - hajoltam a füléhez és somolyogva vettem észre, hogy teste libabőrös lett a leheletemtől. - Soha nem láttam még nálad szebb nőt.

- Cristiano, ne hozz zavarba - motyogta.

- Nem azért mondtam - csókoltam végig az arcát, a nyakát és végül a mellkasát. - Csak szeretném, hogy tudd mit gondolok rólad - húztam arrébb a fogammal a mellét takaró egyik háromszöget, majd ugyanezt a mozdulatot megismételtem a másik oldalon is. Zene volt füleimnek mikor meghallottam kapkodó légvételét. Mosolyogva nyaltam végig a borsónyira zsugorodott bimbóján, hogy aztán az egészet a számba véve az őrületbe kergessem vele a kezeim közt vergődő nőt.

- Kérlek - suttogta halkan, száraz, rekedt hangon.

- Mire kérsz Kicsim? - folytattam az utamat lefelé a lapos hasára, ahol körbe nyaltam a köldökében csillogó díszt. Megőrjített a látvány. Le kellett hunynom a szemeimet és mélyeket lélegeztem, hogy meg tudjam őrizni az önuralmamat. A hónapok óta gyűlő szexuális energia egyszerre akart kitörni belőlem, de nem engedhettem. Lassan, élvezettel akartam magamévá tenni Anát, hiszen az ikrek fogantatása óta nem volt senkivel. A finn képének felvillanása az agyamban sikeresen lehűtötte a kitörni készülő vulkánomat. Újra az alattam fekvő nőre tudtam összpontosítani.

- Cris - homorította be a hátát mikor kezemet a combjai közé csúsztattam és tenyeremet rásimítottam a csupasz szeméremdombjára.

- Mindjárt Szerelmem, mindjárt - csókoltam meg a lába közt, amitől egy kisebb sikoly hagyta el ajkait. Vigyorogva figyeltem, ahogy a kezeivel belemarkolt az alatta lévő ágyneműbe és megcsavarta azt. Teljes erőbedobással dolgoztam azon, hogy tökéletes kielégülésben legyen része, ami néhány pillanat múlva be is következett. Anabell egy kéjes nyögéssel adta tudtomra, hogy sikerült a tervem. Vissza másztam fölé és jó alaposan megcsókoltam. Akartam, hogy érezze a saját, édes ízét amitől még inkább beindultam. Térdemmel szétfeszítettem a combjait és mielőtt visszatért volna a gyönyör kapujából, magamévá tettem.

- Istenem, de szűk vagy - sóhajtottam fel, mikor megéreztem a szoros izmokat. - Majdnem olyan, mintha én lennék az első - leheltem a fülébe majd óvatosan mozogni kezdtem. Rettenetesen koncentrálnom kellett, hogy ne élvezzek el azonnal, mint egy kezdő. A helyzetemet csak súlyosbította, hogy Ana, lábait a derekam köré kulcsolta, míg kezeivel közelebb húzott magához és körmeit a vállaimba mélyesztette. Igazi vadmacska lett belőle az ágyban. Büszkeség töltött el, hogy ezt én tudtam kiváltani belőle.

- Cris, én megint... - halt el a hangja, de nem is kellett volna mondania semmit, mert a teste újból ívbe feszült miközben a hüvelyizmai olyan erővel fogtak satuba, hogy ha akartam volna sem tudom tovább húzni a saját beteljesülésemet. De nem is akartam. Anabell nevével a számon adtam meg magam a gyönyörnek, amihez foghatót még soha nem éreztem.

Néhány pillanat múlva mellé gördültem és a derekát átkarolva magamhoz húztam. Elégedetten fúrtam az orromat a hajába és beszívtam a semmihez nem hasonlítható "Ana illatot". A csend úgy vett minket körbe, mint egy puha takaró. Mosolyogva figyeltem, ahogy a lány az ujjaival mindenféle geometriai formákat rajzolt a mellkasomra. Mikor egy csiklandósabb részhez ért, felnevettem és összerándultam.

- Elég - fogtam le a kezeit.

- Miért? - pislogott rám ártatlan szemekkel, de a mélyükre nézve ott csillogott bennük a huncutság.

- Mert ha így folytatod, akkor kénytelen leszek megint a magamévá tenni - emeltem fel az állát és nyomtam egy csókot az ajkaira. Elégedetten vigyorodtam el, mikor láttam, hogy az arca, pirossá változott a mondatom után. - Imádom, hogy még ezek után is el tudsz pirulni - simítottam ki egy kósza tincset az arcából. Röhögve kaptam el a tenyerét és öleltem magamhoz, amikor megpróbált megütni. Újabb csókokkal térítettem el a szándékától, majd percekig feküdtünk összebújva. A gondolat, ami már hetek óta foglalkoztatott, egyre erősebben kezdett keringeni az agyamban, míg végül szabad utat talált a számhoz.

- Költözzünk össze!

Idegesen figyeltem, ahogy Ana arcán az izmok megmerevedtek. Felült mellőlem és megigazította a félre tolt fürdőruháját. Beletúrt a hajába, de mikor nem tudta egybe gereblyézni a hosszú szálakat, kibontotta a fonatot és megpróbálta újra fonni. Kimeredt szemekkel figyeltem a mozdulatait, mert még mindig megbabonázott hajának hosszúsága.

- Ne - állítottam le és a szabad kezemmel kibontottam a selymes tincseket. - Tudod, hogy mennyire imádom a hajadat - túrtam bele és engedtem, hogy a lágy szálak csúszkáljanak az ujjaim közt. - Annyira finom és olyan jó illata van - emeltem az orromhoz és elvesztem az érzésben amit ez a mozdulat nyújtott.

- Cris - nézett rám Ana kétségbeesetten. - Mond, hogy csak vicceltél?

Pár pillanatig eltartott, míg leesett, hogy mire érti, de aztán megráztam a fejemet.

- Nem Ana, komolyan gondoltam. Szeretném, ha ide költöznétek.

- De miért? Miért nem jó ez így neked?

- Mert alig látlak - ültem fel most már én is. - Úgy akarok lefeküdni és felébredni, hogy itt vagy mellettem. Gyűlölök egyedül lenni, aludni és azt is utálom, hogy olyan messze vagytok tőlem. Sosem leszünk egy család, ha egyikünk itt, míg a másikunk máshol lakik - érveltem az ötletem mellett.

Ana arcán látszott, hogy mélyen elgondolkodott azon amit mondtam. Csak reménykedni tudtam benne, hogy nem utasít vissza, mert azt biztos nem élném túl. Főleg most, hogy már megmutatta, a mennyországba kerülnék mellette. Nem hagyhattam, hogy megfosszon ettől az érzéstől.

- Nem tudom, hogy készen állok-e rá - szólalt meg halkan.

- A kapcsolatunkról is ezt mondtad, és nézd meg, működik - próbáltam ész érvekkel győzködni, mikor láttam rajta, hogy megingott az elhatározása. - Ráadásul hogy néz az ki, hogy a menyasszonyom vagy, össze fogunk házasodni, de külön élünk - ütöttem a vasat, míg melegnek találtam.

- Nem is tudom - bámult maga elé elgondolkodva. - Talán meg kéne beszélnem a gyerekekkel is...

- Ez természetes - mosolyodtam el, mert éreztem a megadást a hangjában.

Miután összeszedtük magunkat, visszasétáltunk a medencéhez. Nevetve csobbantunk be a langyos vízbe a gyerekek mellé és órákig ki se jöttünk, csak pótoltuk az elmaradt időt, amit nem a kicsikkel töltöttünk. Anya mindent tudó szemekkel figyelt minket egy napozó ágyról és mosolygott. Mikor követtem a tekintetét, nem láttam mást csak egy boldogan játszó családot, anyát, apát és három gyönyörű gyereket. Ez volt az első alkalom, mikor felmerült bennem, hogy szeretném, ha Ana megajándékozna egy kisbabával.