Las Puertas de Infierno

30.

Ana

Korán keltem, úgyis mondhatnám, hogy kidobott az ágy. Felkaptam a köntösöm és elindultam reggelit készíteni. Előtte benéztem a gyerekekhez, de még békésen szuszogtak. Leérve a nappaliba mosolyra húzódott a szám. Muszáj volt elővennem a mobilom és készítenem egy képet a portugálról, amint kinyúlva alszik Neymar zebra csíkos pólójában. Sikerült ezt úgy véghezvinnem, hogy nem ébredt fel rá. Gyorsan elküldtem a képet a barátomnak, hogy ő is megcsodálhassa, hogy milyen jó szolgálatot tesz a meze. Mikor ezzel megvoltam, neki álltam elkészíteni a reggelit. Felütöttem a tojásokat, és kisütöttem a bacon csíkokat. épp a serpenyőbe csúsztattam a tojásokat, mikor Roni mocorogni kezdett. Gondolom megérezte az illatokat.

- Hm - nyújtózkodott, nekem pedig elkalandoztak a szemeim a felgyűrt póló alól kilátszódó kockák felé. -Minden reggel el tudnám viselni ezt az ébresztést - nézett rám álmos szemekkel.

- Mármint a kanapén kelve? - kérdeztem kötözködve.

- Nem - fintorodott el. - Inkább, ilyen isteni illatokra.

- Mindjárt kész, úgyhogy nyugodtan felkelhetsz.

- De olyan jó még lustálkodni - nézett rám könyörgő szemekkel, majd sunyin elvigyorodott. - Amúgy is a vendégeknek nem jár ágyba a reggeli?

- Nem vagy te egy kicsit pofátlan? - nevettem fel a hülyeségén.

- De, de ezt is szereted bennem, nem? - röhögött.

- Te és a híres egód - sóhajtottam, de nem tudtam tovább mondani, mert Cris telefonja zenélni kezdett.

- Hola Iker! ... Jól vagytok? ... Este drukkolunk nektek. Képzeld, itt aludtam Anánál, mert Junior bealudt és nem volt színünk felébreszteni... Honnan? ... Anaaaaaaaaaa! - nézett rám vészjóslón, miközben kinyomta a telefont. - Milyen képet küldtél te rólam Marcelonak? - állt fel a kanapéról olyan szemekkel, hogy én már a menekülő utat kerestem.

- Marcelonak? - néztem rá ártatlanul és próbáltam húzni az időt. - Semmilyet.

- Pedig Iker azt mondta, hogy Marci küldött neki rólam képet, Santosos mezben.

- Ja, az a kép! - tetettem a hülyét. - Azt nem Marcinak küldtem el, hanem Neymarnak - mire kimondtam, már el is dobtam a fakanalat a kezemből és futásnak eredtem. Egy ideig az asztal körül fogócskáztunk, mint két óvodás, majd Cris begyorsított és elkapott. Sikítva vettem tudomásul, hogy legyőzött és a lendületétől a kanapén kötöttünk ki, ahol én voltam alul és Roni felettem. Aljas módon csikizni kezdett.

- Adok én neked lesifotót, te kis paparazzi - nevetett felettem.

- Chriiiiiiiis...kérlek....hagyd...abba.... mert ...bepisilek - nyögtem ki nagy nehezen. Abbahagyta a csikizést és az arca az enyémtől pár centire állt meg. Mélyen a szemembe nézett és én elvesztem azokba a gyönyörű barna íriszekben. Láttam, hogy a szeme az ajkaimra tapad és lassan közeledni kezdett felém. Ledermedtem a csók gondolatára. Ekkor éreztem meg az égett szagot.

- A tojás! - kiáltottam fel és mivel nem számított rá, le tudtam lökni magamról. Odaszaladtam a tűzhelyhez, de már csak a szénné égett reggelit találtam.

- A fenébe! - kotortam mérgesen a szemétbe.

- Anya, mi ez a kiabálás? - jöttek le a gyerekek a lépcsőn. Olyan aranyosak voltak, hogy muszáj volt mosolyognom rajtuk. Lina, Junior kezét fogta és úgy vezette le a lépcsőn. Mind a hárman kíváncsian néztek ránk álmos pofijukkal.

- Semmi szívem - néztem rájuk majd a focistára - csak Cris nem bír magával.

Hallottam, hogy az említett felmordult, majd motyogott valamit, de nem értettem, hogy mit.

- Ana, Juni éhesz - nézett rám a kisfiú. Felkaptam és a konyhába vittem.

- Akkor csinálunk valami finomat jó? - ültettem a konyhapultra és megcsikiztem a hasát. Édesen felkacagott.

- Én is! Én is! - kiabáltak az ikrek, de mire megmozdulhattam volna, Roni már fel is ültette őket Junior mellé.

- Mit csináljak nektek? - néztem rájuk érdeklődve.

- Gifrót - lelkendezett a kicsi.

Kérdőn néztem a portugálra, hogy az vajon micsoda.

- Gofri, csak így könnyebb neki kimondani - vonta meg a vállát Cris mosolyogva.

- Az jó - tapsikolt Lina és Nico is.

- Én is szeretem - lépett mellém a portugál és mikor nem figyeltem a fenekemre csapott.

- Cristiano Ronaldo, ezt ne merd még egyszer - fenyegettem meg az ujjammal, de ő csak vigyorgott, míg a gyerekek kacagtak.

- Én elmegyek zuhanyozni - mondta és lelépett.

A három kicsi ügyesen segített nekem bekeverni a tésztát, amit nagyon élveztek. A konyhám nem annyira, mert mikor végeztünk, úgy nézett ki, mintha háború dúlt volna benne. Szépen kisütöttük a gofrikat és a végére még a csatár is előkerült. Pillanatokon belül elpusztították a reggelit.

- Akkor én most felöltöztetem a gyerekeket - nézett rám Cris. - Te pedig rakj rendet a konyhában asszony! - vigyorgott rám.

Jól hátba vágtam a megszólítás miatt, de én is nevettem rajta. Felmentek az emeletre én pedig kitakarítottam a konyhát. Felsöpörtem a lisztet, elmosogattam és fel is töröltem a padlót. Úgy gondoltam, most már nekem is jár a zuhanyzás. Beálltam a vízsugár alá és élveztem, ahogy végigfolyik a testemen a meleg víz. Mikor magam köré tekertem a törölközőt, akkor jöttem rá, hogy nem hoztam magammal váltóruhát és a pizsamám a köntössel együtt a szennyesben landolt. Óvatosan kémleltem ki a folyosóra, mikor nem láttam senkit gyorsan elindultam a szobám felé. Nem volt szerencsém, mert Cristiano ekkor lépett ki a gyerekek szobájából és rám emelte a tekintetét.

- Ó, bocs - nézett végig rajtam, míg én a fejem tetejétől a lábujjamig elvörösödtem.

- Öhm... én... - kezdtem dadogni, de inkább megfogtam a szobám kilincsét és gyorsan beslisszoltam. - Ez meleg volt - dőltem neki az ajtónak. Nem értem, hogy mi van velem. Hatással van rám a csatár. - Már hogy a fenébe ne lenne, mikor olyan jól néz ki, ráadásul még kedves is. Ana, barátnője van! - figyelmeztettem magamat, majd pár relaxációs légzés után a szekrényemhez mentem, hogy felöltözzek.