Las Puertas de Infierno

54.

Sergio

Beálltam a garázsba a motorral. Mióta Ana megmutatta, hogy milyen érzés a nyeregben ülni, azóta sokszor kérem tőle kölcsön. Most sem volt ez másképp.

- Köszi - nyomtam a kulcsot a kezébe.

- Sikerült kiszellőztetni a fejed? - nézett rám.

- Igen, megnyugodtam - öleltem magamhoz. Mostanában egyre többet voltam vele és a gyerekekkel, de hiába. Olyan, mintha egy rohadt falat húzott volna fel a szíve körül és én hiába próbálom lebontani, nem megy.

- Örülök, hogy legalább ennyivel tudok segíteni neked - emelte fel a fejét és úgy nézett rám. - De ugye tudod, hogy nem a ti hibátok volt? Most nem jött össze, majd összejön legközelebb. Ikernek is elmondtam, hogy ne hibáztassátok magatokat. A fél csapat sérült, persze, hogy nem tudtok száz százalékot teljesíteni - simogatta meg a karomat.

- Akkor is nagyon megalázó öt gólt kapni, de egyedül kevés vagyok hátul. Hiányzik a csapatból Marcelo és Fabio is - sóhajtottam és próbáltam elfelejteni a tegnapi meccsen történteket, ahol nagyon nagy zakót kaptunk.

- Gyere, búfelejtőnek csináltam neked valami finomat - húzott maga után a konyhába, ahol szokás szerint isteni illatok terjengtek.

- Teljesen elkényeztetsz minket - nevettem rá. - Benzema már "panaszkodott" - tettem idézőjelbe -, hogy mióta a főztödet eszi, hízott két kilót.

Ana csak felnevetett.

- Mikor méretzkedett? Miután megevett egy egész grill csirkét, utána pedig fél tálca hókockát vagy előtte? Amúgy meg imádom nézni, ahogy eszik. Komolyan mondom, még nem láttam senkit, aki ilyen étvággyal rendelkezett volna. Hálás feladat neki főzni, mert bármit elpusztít - miközben beszélt, már szedte is ki nekem a gombalevest.

- Hmm. Tejszínnel csináltad? - kóstoltam bele.

- Igen, mert a múltkor azt mondtad, hogy úgy szereted. Nem jó? - kérdezte ijedten.

- Nyugi Ana. Isteni, mint minden, amit csinálsz - kanalaztam befelé a levest. - Te megjegyezted amit mondtam? - esett le közben.

- Persze - mosolyodott el. - Mint ahogy azt is, hogy Benzema nem szereti a majorannát, Mesut csak a csirkét eszi meg, ja és a halat, Iker kedvence a zöldséges paella, Marcelo pedig szinte mindent után sóz... - folytatta volna, de a szavába vágtam.

- Elég, elég! - nevettem rá. - Te tényleg utánozhatatlan vagy - mondtam neki, mire elpirult.

- Nem igaz, csak érdekel amit mondtok.

- Akkor azt is megfontoltad, amit Neymar mondott neked, hogy nyiss egy éttermet? - nyújtottam felé az üres tányérom, mire ő újra megszedte.

- Kinevetsz, ha azt mondom, eljátszottam a gondolattal? - sóhajtott fel, mire döbbenten néztem rá.

- Tényleg? A múltkor még nagyon elutasító voltál.

- Aludtam rá párat és rájöttem, hogy nem csinálhatom mindig a mostani munkám - mondta, miközben kínosan ügyelt, hogy a sztriptíz szó ne hagyja el a száját. - Mit mondanának a kicsik az iskolában, ha megkérdezik, hogy mi az anyukájuk foglalkozása?

- Ana, ne szégyelld magad olyan dolgokért, amiről nem te tehetsz. Amikor elkezdted csak egy cél lebegett előtted, hogy Nicoéknak mindene meglegyen. Ez sikerült is. Nagyon jó anya vagy és ezt senki nem vitathatja.

- Köszönöm - suttogta, és hálásan nézett rám. - Csak tudod...félek. Félek valami új, ismeretlen dologba belevágni. Ráadásul ahogy számoltam még másfél-két hónap kemény munka várna a bárban, hogy meglegyen a kezdőtőkém.

- Bell, tudod, hogy mit mondtam a múltkor. Szívesen segítek bármiben.

- Nem - csattant fel, majd lehiggadva folytatta. - Bocs, de nem szeretném ha valakitől függenem kéne. Eddig is mindent egyedül értem el és szeretném, ha ez így is maradna.

- Egyet elfelejtesz - emlékeztettem rá. - Akkor még nem ismertünk és nem voltunk barátok. Hidd el, nem csak én, de a fiúk közül is bárki szívesen segítene neked. Ha bármi gondod van szólj és a Real mentőcsapat azonnal a rendelkezésedre áll - vicceltem el a végét, hogy ne érezze magát feszélyezve.

- Majd észben tartom - mosolyodott el végre majd lehajolt a sütőhöz amitől a szemeim majd kiugrottak a helyükről. A lányon egy egyszerű melegítő nadrág volt, meg egy laza felső, amiből a fél válla kint volt és ahogy hajolt a nadrág rásimult a fenekére. Nyeltem egy nagyot, majd kényszerítettem magam, hogy elfordítsam a tekintetemet.

- Ezt direkt neked csináltam - tette elém mosolyogva a tányért. - Csak eldugtam, nehogy idő előtt észre vedd.

Elkerekedett szemmel meredtem a gyönyörűen elrendezett sushi falatkákra.

- Ez most komoly? Te képes voltál miattam sushit csinálni? - pislogtam a tányérra, és még mindig nem hittem a szememnek.

- Kipróbáltam egy új receptet. Remélem, hogy legalább egy kicsit hasonlít ahhoz, amit te szeretsz - nézett rám és láttam rajta, hogy alig várja, hogy véleményt mondjak. Direkt húztam az agyát és nagyon, nagyon lassan emeltem a számhoz az első falatot.

- Sergio ne csináld - rimánkodott. - Kóstold már meg, mert mindjárt kiugrik a szívem a helyéről.

- Na jó - adtam be a derekamat. Próbáltam fapofával rágni, de nem nagyon sikerült, mert egyszerűen eszméletlen volt. - Gyere ide - ütögettem meg a térdem, miután lenyeltem a falatot. Ana lassan ereszkedett le rám, a szemében kíváncsiság tükröződött.

- Ez... ez egyszerűen fenomenális! - nyomtam egy puszit az arcára, míg ő kifújta az eddig bent tartott levegőjét. - Teljesen olyan, mint amit az étteremben szoktam enni, ha nem jobb.

Ragyogott az arca ahogy rám nézett. Olyan szép volt. Annyi kislányos báj volt benne, mint amennyi nőies szexiség. Pont ennek a két dolognak az egyvelege miatt volt ő olyan izgató.

- Komolyan ízlik?

- Nem mondanám, ha nem így lenne - mosolyogtam rá és újabb puszit nyomtam puha arcára. Éreztem, hogy lassan lehull a jégpáncél róla. Olyan közel volt hozzám. Illata elbódított. Belenéztem a szemeibe és aztán lecsúsztattam a tekintetemet az ajkaira. Annyira kívánatosak voltak. Ő is le-fel járatta a szemét a az arcom és a szám közt. Tudta, hogy megakarom csókolni. Kissé előredőltem és láttam, hogy lehunyja a szemét és vár. Engem vár.