Las Puertas de Infierno

50.

Ana

Egyik nap éppen csokis muffint sütöttem, mikor megcsörrent a telefonom.

- Hola - mosolyogtam bele a készülékbe, mikor megláttam Sergio nevét a kijelzőn.

- Hola Bell! - hallottam meg kedves hangját. - A fiúkkal elmegyünk egy kicsit lazítani, mert az utóbbi pár hét teljesen kikészített mindenkit, és arra gondoltunk nincs-e kedved csatlakozni?

A szívem majd kiugrott a helyéről az örömtől. Ekkor értettem meg, hogy ők már az életem részesei lettek.

- Mikor és hol? - tettem fel nevetve a kérdést.

- Nálam és amilyen gyorsan csak tudsz - válaszolt vidáman.

- Kb. egy óra múlva, mert még sütök - néztem a muffinok felé.

- Mi finomat sütsz?

- Csokis muffint.

- Az a kedvencem - hallottam ahogy nyelt egy nagyot.

- Akkor viszek neked, jó?

- Ú, az nagyon jó lesz - hallottam meg lelkes hangját. - Akkor egy óra múlva.

- Szia Sese! - köszöntem el, mert ki kellett vennem az első adag sütit a sütőből.

- Szia Bell!

Kevertem még be tésztát, hiszen csak nem mehetek üres kézzel. Mollyt tájékoztattam, hogy estére elmegyek itthonról, amit ő mosolyogva vett tudomásul. Gondolkodtam mivel menjek, de Sárkány annyira hozzám nőt a hetek alatt, hogy más választás szóba se jöhetett. Betettem a muffinokat egy dobozba, amit a hátamon lévő táskába süllyesztettem. A hajamat kibontva gyűrtem a bukó alá, mert nem szerettem volna, ha beleakad valamibe. Elköszöntem a gyerekektől és Mollytól, majd nagy gázt adva elindultam a célom felé. Pár perc múlva már Sese kocsifelhajtóján robogtam be az udvarra. Láttam az elképedt, kíváncsi tekinteteket, ahogy engem fürkésztek, majd mikor már kiélveztem az elképedt arcuk nyújtotta elégedett pillanatokat, a bukómat levéve megráztam a hajam. A döbbent csendet óriási kavarodás váltotta fel.

- Ana! Azta kurva! Ez a tiéd? Mióta van neked ilyen motorod?- röpködtek felém a kérdések. Sese csilogó szemekkel közeledett felém.

- Bell, ennél szexibb látványt rég nem láttam - kacsintott rám. Elmosolyodtam a bókra.

- Köszönöm, szerintem is szép a kicsike.

- De honnan? - nézett rám értetlenkedve és a többiek is körénk gyűltek.

- Neymar - mondtam ki a bűvös szót. - A szülinapomra kaptam attól a bolond braziltól.

- Na! - háborgott Marcelo.

- Bocsi Bongyi - néztem rá kiskutya szemekkel. - Azóta se tudtam neki megköszönni, mert nem veszi fel a telefont. Tudja, hogy ezért kinyírom.

Ahogy befejeztem a mondatot egy autó fordult be a ház elé, amiből Cris, Iker és Mesut szálltak ki.

- Srácok nem hiszitek el - kiabált a portugál. - Olyan feneket láttunk egy motoron, hogy alig bírtam eltekerni a kormányt, mert megakadt az álló... - nem fejezte be a mondatát, mert a többiek már hangosan röhögtek, míg ő kikerekedett szemekkel nézett rám. - Anabell - nyögte ki a nevemet.

- Szia Cris - mosolyogtam rá, és a szívem tízszer gyorsabban vert ahogy megláttam.

Ránézett a motorra, majd rám. Iker és Marci már kétrét görnyedt a röhögéstől.

- Hát Cris ezt nagyon benézted - törölgette a szemét Mesut. - Hallottad volna a kocsiban miket mondott.

- Inkább nem akarom tudni - fordultam el végre a portugáltól. - Sese, ezt vedd el kérlek - nyújtottam felé a hátizsákomat.