Las Puertas de Infierno

74.

Kimi

Órákkal a Ramival folytatott eszmecsere után is kattogott az agyam. A bátyám először végig hallgatott, majd jól lecseszett, hogy hogy lehettem ekkora köcsög. Szerinte magamnak köszönhetem, hogy Ana eltitkolta előlem a gyerekeimet. Az meg, hogy megfenyegettem, egyenesen kiverte nála a biztosítékot. Kijelentette, örüljek, hogy jó messze vagyunk egymástól, mert szíve szerint most felképelne. Nem erre számítottam, mikor felhívtam. Azt hittem majd támogatni fog és elmondja, hogy mellettem áll, ehelyett a földbe döngölt a szavaival. Magamba zuhanva nyomtam ki a telefont, majd a plafont kezdtem bámulni. Tényleg ekkora rohadék lennék? Fintorra húztam a számat. Azért szívesen megnéztem volna bárkit, hogy miképpen reagál le egy ilyen hírt. Szükségem volt valakire, aki megért és aki még talán saját magamnál is jobban ismer. Egyetlen olyan barátom van, aki a mai napig mellettem áll, bármekkora hülyeséget is csinálok. Újból kézbe vettem a telefont és már hívtam is a számát.

- Szia Mark! - tudtam, hogy neki is a szállodában kell lennie, hiszen ő is velünk utazott az estélyre. - Rámérnél egy kicsit? - támadtam le azonnal.

- Szia Kims! Persze. Baj van? - kérdezte aggódva.

- Baj... az nincs, csak probléma, méghozzá elég nagy - vettem viccesre a figurát, de hiába mert azonnal levette, hogy komoly a dolog.

- A szobádban vagy?

- Igen - sóhajtottam fel.

- Pár perc és ott vagyok - nyomta ki a telefont.

Felültem az ágyon és próbáltam rendezni a gondolataimat, hogy mégis hogy adagoljam be neki ezt az egészet, mikor kopogtak. Ráérősen nyitottam ki az ajtót, ahol Mark kérdő tekintetével találtam szemben magam.

- Mit csináltál már megint te őrült? - szegezte nekem a kérdését azonnal.

- Ne itt - húztam be a folyosóról.

- Ajaj, nagyobb a gond, mint gondoltam - méregetett a szemeivel és átható tekintete elől nem tudtam menekülni.

- Jobb ha leülsz - kínáltam hellyel, na nem azért mert ilyen jó fej vagyok, hanem hogy időt nyerjek. A minibárból elővettem egy üveg Finlandiát, majd töltöttem egy pohárral a barátomnak, én pedig az üveget húztam meg.

- Nyögd már ki, hogy mi van, mert tisztára beparáztatsz - tolta el magától az alkoholt, amit én egy mozdulattal eltüntettem a poharából. Felsóhajtottam és minden mindegy alapon a képébe vágtam, hogy eméssze.

- Apa lettem!

Elkerekedett szemekkel nézett rám, majd röhögni kezdett és csak akkor hagyta abba, mikor látta, hogy én nem nevetek vele.

- Ez most komoly?

- Nagyon is - bólogattam. - Ikrek. Egy fiú és egy kislány.

- Na de hogy...?

- Ne nekem kelljen már elmagyaráznom, hogy készül a gyerek! - csattantam fel idegesen.

- Nem is arra gondoltam - nézett rám gúnyosan. - Hanem, hogy mikor, kitől, hol?

- Emlékszel még Anára?

- Hm? - pislogott rám értetlenül.

- Anabell, kb. négy éve - próbáltam támpontokat adni neki.

- Az a kis csitri Barcelonából? - csillantak fel a szemei.

- Bizony, az a csitri azóta egy kurva jó nő lett és nem mellesleg született két gyereke tőlem.

- Mi itt a gond? Gyerektartást akar? - vonta össze a szemöldökét.

- Bár azt akarna - húztam el a számat. - Nem akarja, hogy megismerjem őket és részt vehessek az életükben. Azt mondta, hogy eddig is meg voltak nélkülem, ezután is meg lesznek, de én ezt nem fogom hagyni. Megfenyegettem, hogy elveszem tőle a kölyköket - húztam meg az üveget újra és vártam a barátom reakcióját, ami nem is váratott magára.

- Te teljesen megvesztél? - emelte fel a hangját. - Mire volt ez jó?

Megvontam a vállam, mert már én sem értettem saját magam.

- Nem tudom, csak úgy jött. Egyszercsak ott volt velem szemben két kisgyerek és mikor rájuk néztem, azonnal tudtam, hogy az enyémek. Kiköpött Raikkönenek. Aztán jött Ana és olyan elutasító volt velem és nekem kicsúszott a számon, de hát az istenit, akkor szembesültem vele, hogy apa vagyok! - kiáltottam fel. - Még kimondani is fura, apa vagyok - ízlelgettem a mondatot, majd elvigyorodtam. Mark csak szótlanul nézett, majd megkérdezte.

- És most mit akarsz csinálni?

- Fogalmam sincs. Ezért hívtalak ide, mert egyedül nem bírom feldolgozni. Eltudod ezt képzelni? Évekig könyörögtem Jennynek, hogy legyen kisbabánk, erre most kettőt is kapok a sorstól. Raminak is elmondtam, de ő csak jól lebaszott. Szerinte én tehetek róla, hogy Ana nem mondta el nekem, hogy terhes. Ja és köcsög vagyok, mert megfenyegettem - öntöttem ki a szívemet a barátomnak egyre lassabban forgó nyelvvel.

- Teljesen egyetértek vele. Fenyegetőzéssel nem mész semmire. Szerintem megtudnátok beszélni ezt normálisan is. Ha az emlékezetem nem csal, akkor annak idején nagyon beléd volt pistulva a kiscsaj - vigyorodott el. - Sőt, ha minden igaz, akkor te voltál neki az első és egy nő nehezen felejti el azt a férfit, aki elvette a szüzességét.

Perverz gondolataim azonnal elöntötték az agyamat. Képek villantak be az akkori és a mostani Anabellről, mire nagyot nyeltem. Egy fura ötlet kezdett körvonalazódni a fejemben.

- Nem is mondasz hülyeséget. Mi lenne, ha visszahódítanám? - vigyorodtam el. - Azt mondta, hogy nincs senkije.

- Akkor mire vársz? - nézett rám pimaszul Mark. - Ez egy tuti lehetőség. Csábítsd el és akkor mindig veled lesznek a gyerekek is.

Gondolataimba merülve kortyolgattam tovább a piámat, mikor a velem szemben ülő férfi kérdőn rám nézett.

- Egyáltalán hogy jöttél rá, hogy léteznek?

- Elég érdekesen - nevettem fel, majd elmeséltem neki az egész történetet, kezdve a gálától, a focistákon át a sztriptíz bárig és a reggeli látogatásomig.

- Ez nagyon durva! - pislogott döbbenten. - Holnap veled mehetnék? - nézett rám sunyin. - Kíváncsi vagyok, hogy a "nagy" Iceman milyen gyerekeket tudott csinálni. Mit is mondtál, hogy hívják őket?

- A kisfiú Nicola Mathias a kislány pedig Lina Emma.

- Szép nevük van. Gondolod, direkt választott finn neveket?

- Szerintem igen. Ráadásul Mathias, pont mint apa - csuklott el a hangom, mint mindig, ha szóba került.

- Mi lesz a sajtóval? - terelte el róla a figyelmemet Mark.

- Ezen még nem gondolkoztam. Jobb lenne, ha ezt Anával közösen beszélnénk meg - mondtam össze-összeakadó nyelvvel, mert a vodka jótékony hatása már kezdte kifejteni a hatását. A végtagjaim elnehezültek, a gondolataim eltompultak. - Holnap délelőtt meglátogatjuk őket - suttogtam el, de aztán hirtelen kinyíltak a már lecsukódott szemeim. - Nem mehetek üres kézzel! Mi a francot vegyek nekik? - néztem kétségbeesetten Markra. - Azt sem tudom, mit szeretnek és mit nem - keseredtem el teljesen, de pont ezért volt mellettem a legjobb barátom, hogy megnyugtasson.

- Egyenlőre ne foglalkozz mással, csak pihend ki magad - vette ki a még mindig szorongatott üres üveget a kezemből, majd végig döntött az ágyon és betakart. Akár egy gondoskodó feleség - futott át az agyamon, amitől idióta vigyorba húzódott a szám. - Holnap reggel elmegyünk és választunk valami szépet a gyerekeidnek és a csajnak is - mondta somolyogva. - Két legyet egy csapásra. Gondolj bele, ha sikerül visszahódítanod, akkor valóra válik az egyik álmod. Szép nagy családod lesz.

Mark hangja megnyugtatóan ölelt körbe. Szemhéjjaim elnehezültek és boldogan léptem át az álomvilágomba, ahol két szöszi kisgyerek várt és az anyjuk, aki még mindig izgatta a fantáziámat.