Las Puertas de Infierno

48.

Cris

Felszabadultan nevetek ahogy nézem a lány csillogó szemeit. Jó döntés volt ide hoznom. Egyik játéktól a másikig szaladgál és közben édesen kacag. Sokan megbámulják, mert annyira gyönyörű, én pedig büszkén húzom ki magam mellette, hogy velem van. A szellemkastélyban majdnem elvesztettem a fejemet, mert ahogy néztem az arcát, egyre nagyobb késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam. Most épp a céllövölde felé húz és lelkesen mutat egy szerintem rettenetesen csúnya vízilóra, ami a kezében tartja a kölykeit. Pár elbénázott lövés után mosolyogva nyújtom át neki, amit egy puszival jutalmaz. Mielőtt elindulnánk a szállodába, még egy hatalmas vattacukrot vesz. A taxiban ülve majdnem az egészet megeszi és mire a szobánkhoz érünk, már csak egy kis pamacs van nála és ki tudja hanyadszor kínál meg vele.

- Nem kérek - nevetek fel mire ő gyorsan a számba tömi az émelyítően édes cuccot.

- Na megállj csak! - nézek rá és valami jó kis büntetésen gondolkozom. - Nyald le! - viccelek vele, mire döbbenten figyelem, hogy rám néz és közelebb hajolva végig nyal az ajkaimon. Valami elpattan bennem és a falhoz szorítva támadom le őt. Úgy csókolom, mintha az életem múlna rajta. Kibontom a haját, hogy beletudjak túrni, majd magamhoz húzom a csípőjénél fogva. Édes ajkai megadóan nyílnak szét nekem, hogy a nyelvem átcsusszanhasson a szájába és körbe simogathassa az övét. Az íze édes, nem tudom, hogy alapból, vagy a vattacukortól, de élvezem. Ez csak fokozódik, mikor beletúr a hajamba és a lábát a derekam köré fonja.

- Megőrjítesz - suttogom, de egy pillanatra sem tudok elszakadni tőle. Segít levenni a pólómat, miután én is leveszem az övét. Nem sokat teketóriázok, kikapcsolom a melltartóját és előtűnik előttem a világ legszebb, legkívánatosabb és legtökéletesebb melle.

- Istenem, de gyönyörű vagy - nyögök fel önkéntelenül, majd végig simítok rajtuk, mintha nem hinném el, hogy amit látok, igazi. Aztán a számmal is bejárom az útvonalat. A nyaka puha bőrét, kulcscsontját majd a melleit nyalom végig amitől a bimbói keményen ágaskodnak felém. Visszatérek a szájához és fulladásig csókolom. Aztán újra lecsapok a hetyke bimbókra és óvatosan megszívom őket. Ana hátra veti a fejét és mégjobban a számba tolja a melleit. Soha ilyen gyönyörűt nem láttam még. Mielőtt teljesen elveszteném a fejemet, muszáj megkérdeznem tőle:

- Anabell, most még megtudok állni.

Pillanatra megijedek, hogy visszakozni fog, de aztán meghallom a legédesebb mondatot, amit valaha hallottam.

- Quero hacer el amor contigo.

Meglepnek a szavai, de olyan intenzitással tör rám tőle a vágy, hogy azonnal felkapom és az ágyhoz viszem. Érzem, ahogy bátortalanul végigsimít rajtam és még engem is meglep az a vágy amivel viszonzom a mozdulatát.

- Eu te quero tanto amor - szakad ki belőlem a vallomás. Már a nadrágját próbálom levarázsolni róla, mikor eljut a tudatomig, hogy valami zenél, és az a valami a telefonom. Szeretném kiverni a fejemből a hangot, de már megtört a varázs. Kezembe veszem azt a rohadt készüléket és legnagyobb megdöbbenésemre barátnőm nevét jelzi ki. Kelletlenül szólok bele, de előtte közlöm Anával is a hívó nevét.

- Hola - szomorúan látom ahogy Ana összeszedi a szétszórt ruháit és eltűnik a fürdőszobában. Szívem szerint utána mennék és folytatnám amit elkezdtünk, de nem tehetem. Figyelmem visszairányul a készülékre, ami egy másodperc alatt taszított a mennyből a pokolba.

- Csak így "hola"? Semmi Szia Irina vagy szerelmem? - hallom meg Irina hangját.

- Most mit vársz? Hetek óta nem hívtál, amikor meg kerestelek, fel sem vetted.

- Jaj, tudod, hogy dolgozom - válik nyafogóssá a hangja.

- És most minek köszönhetem, hogy mégis szakítottál rám időt?

- Láttalak a tévében. Már megint azzal a hosszúhajú libával. Képes voltál elvinni őt Brazíliába? - támad le a kérdéseivel.

- Egy, Ana nem liba. Kettő, Igen elhoztam magammal, mert ő legalább eljött velem, nem úgy, mint te. Három: szerintem semmi számonkérni valód nincs rajtam - remeg a hangom az idegességtől.

- Jó, igazad van - vált mézes-mázosra. - Ne haragudj édes, de olyan féltékeny lettem mikor megláttam melletted, de igazad van, semmi esélye ellenem. Nekem nem kell tartanom egy ilyen kis...

- Irina!!! - csattanok fel és nem engedem, hogy bármi rosszat mondjon Anáról.

- Most mennem kel, de nem sokára otthon leszek, addig is csók baby - nyomja rám a telefont, mielőtt összeveszhetnénk. Csak pislogni tudok. Ezért hívott fel, hogy számonkérjen? Életem legjobb pillanatát zavarta meg egy ilyen hülyeség miatt. Mérgesen vágom az ágyhoz a készüléket és sóhajtva indulok Bell keresésére.

- Sajnálom - nézek rá, miután benyitok hozzá a fürdőszobába. - Nem akartam...

Nem hagyja, hogy végig mondjam. Magát okolja a történtekért. Próbálom elmagyarázni neki, hogy én nem bírtam a véremmel, mikor olyan dologgal áll elő, amitől elakad a szavam.

- Felejtsük el.

Elakarja felejteni? Nem lehet, ez belém égett egy életre, és ezt a tudomására is hozom.

- Ne kérj olyat, ami lehetetlen - csattanok fel, mire látom, hogy megremeg. - Ne haragudj, de frusztrál a gondolat, hogy már rég az enyém lehetnél, ha kikapcsolom azt az átkozott szerkentyűt. Hijo de puta todavia te quiere - tör ki belőlem egy cifra káromkodás.

- Cris - érinti bársonyos kezét az arcomhoz - jobb ez így - mondja, majd elsorolja az érveket. Nem akar újra harmadik lenni és nem készült még fel egy kapcsolatra.

- Talán igazad van - sóhajtom.

- Nem talán, biztosan - mosolyodik el, de látom a szemében a szomorúságot. Belenézve csak a bűntudatot és a vereséget olvasom ki.

A gép indulásáig már nem nagyon szólunk egymáshoz. Repülés közben elalszik és fejét a vállamra hajtja. Élvezettel szagolok selymes fürtjei közé. De jó is lenne, ha megint újra kezdhetném a mai napot. Gondolkodás közben én is elalszom és már csak a stewardes keltegetésére ébredek, aki szól, hogy kössük be az öveinket, mert leszállunk. A landolás simán zajlik, és a parkolóban vár az autóm. Beülünk és hazafuvarozom Anát.

- Bejössz? - kérdezi fáradtan.

- Most nem. Én is sietek haza a fiamhoz - nézek rá és ő megértően bólint. - De holnap átjönnénk, ha nem bánod.

- Gyertek csak - nyúl a bőröndjéhez, majd visszafordulva búcsúzik el. - Szia Cris és nagyon köszönök mindent. Elindul a ház felé és még látom, ahogy kinyílik az ajtó és két szőke fej bukkan fel benne.

- Anya, anya úgy hiányoztál!

Elmosolyodom a látványra majd indítok, mert otthon engem is hasonló kép fogad majd.