Las Puertas de Infierno

32.

Sergio

Ma egész nap pihenünk és csak este a meccs előtt lesz egy edzésünk. Nagyon hiányzik már Ana. Még csak most kezdődött a torna, de már mennék haza hozzá és a gyerekekhez. Muszáj volt bevallanom magamnak, hogy menthetetlenül beleszerettem. Én, aki minden este más nőt vittem az ágyamba, mert féltem a kötöttségektől, én akarom lekötni magam egy nőhöz, akinek ráadásul még gyerekei is vannak. Én is akarok gyereket, de csak tőle. A szívem összefacsarodott a hiányától, így muszáj voltam tenni valamit. Kezembe vettem a telefonomat és már tárcsáztam is a lányt.

- Hola Sergio! - köszönt, miután néhány csörgés után felvette a telefont. - Minden rendben?

- Hola Bell! - mosolyodtam el mikor meghallottam a hangját. Máris jobb volt. - Persze, minden oké. Készülünk az estére. Most épp nyugi van, hogy estére fejben is pihentek legyünk.

- Nézünk este titeket és meccs közben gondolj arra, hogy nagyon szorítunk nektek - kuncogott bele a telefonba. Annyira jó volt hallani őt. Önkéntelenül is elvigyorodtam.

- Hogy vagytok? - érdeklődtem felőlük.

- Mi jól. Jaj, képzeld Cris segített és vettem egy autót - lelkendezett a telefonba. Féltékeny lettem, már megint a portugál. Aztán csak hallgattam Ana áradozását a szerzeményéről. Elmondta, hogy mit fognak csinálni ő és a gyerekek most, hogy már van autója. Ahogy hallgattam, újra széles vigyor kúszott a képemre. Ezt az időt választotta Nando, hogy bejöjjön a szobánkba. Leült az ágyra és kérdőn nézett rám.

- Most mennem kell Szépségem - mondtam a telefonba. - Vigyázzatok magatokra! Este pedig számítok rátok - nevetett, majd ő is elbúcsúzott, lelkemre kötve, hogy adjam át a fiúknak üdvözletét és azt, hogyha nyerünk akkor hivatalosak vagyunk hozzá egy ebédre.

- Átadom nekik és már csak ez miatt is nyernünk kell - nevettem fel én is, majd végleg elköszöntem.

Fernando kérdőn nézett rám.

- Vele beszéltél?

- Igen vele - sóhajtottam. - Rohadtul hiányzik.

- Rendesen bekaptad a horgot - nevetett.

- Nincs semmiféle horog. Az a legdurvább, hogy ő nem olyan, mint a többi nő. Ő észre sem veszi, hogy tetszik a férfiaknak, pedig gyönyörű. Ha ránézel, még a szíved is kihagy egy ütemet.

- Mivel fogott meg így? - érdeklődött őszintén.

- Nem tudom - vallottam be. - Egyszerűen ő olyan, hogy ránézel és szeretni kell. Amilyen nő, olyan kislány is. Nehéz élete volt - néztem a csatárra és nagyvonalakban elmeséltem neki Ana történetét.

- Ezek után én is szeretném megismerni - nézett rám komolyan. - Ahogy mesélsz róla, teljesen magával ragad. Különleges lány lehet.

- Az - bólintottam. - Ő tényleg különleges.

Ana

Ültünk a tévé előtt a szokásos felállásban. A gyerekek a kanapén, mi a fotelekben. Állva hallgattuk a himnuszunkat. Spanyolország és Uruguay játszik ma. Ahogy megláttam a válogatottunkat, büszkeség töltötte el a szívemet. A képernyőn feltűnnek: Iker, Sergio, Iniesta, Pique és még sokan akiket nem ismerek. Cris készségesen sorolja a neveket, de nem nagyon tudom őket megjegyezni. Aztán megkezdődik. A huszadik percig kell várnunk az első gólra, amit Pedro szerez. Felugorva örömködünk. Majd tizenkét percre rá Soldado is gólt rúg. 2-0 a félidőben. Sajnos a második félidőben az ellenfél is lő egyet, de egyenlíteni nem tudnak. Boldogan és büszkén mentünk aludni.