Las Puertas de Infierno

45.

Ana

Sokáig nem tudtam elaludni. Csak feküdtem az ágyban és néztem ki a fejemből. Mi a fene volt ez? Az odáig oké, hogy Torres megcsókolt, vagyis dehogy oké, de én miért csókoltam vissza? És ami a legfontosabb, miért élveztem? Jaj Ana! - húztam a takarót a fejemre, hátha úgy jobb lesz, de nem lett. Csak a levegőm fogyott el, akár csak a csóknál. Istenem, az a csók! Milyen régen volt már, hogy valaki megcsókolt. Már lassan négy éve - sóhajtottam fel és elmerengve gondoltam vissza azokra az időkre. Mennyire nőnek éreztem magam Mellette. Elhitette velem, hogy nincs nálam szebb és nőiesebb. Én pedig ostoba módon belesétáltam a csapdájába. Most pedig ugyanazok az érzések törtek rám Torres karjaiban. Újra igazi nőnek éreztem magam, talán pont ezért ijedtem meg annyira. Rájöttem, hogy amit eddig sikerült mélyen eltemetni magamban, az most feltörni készül.

Meghallottam, hogy nyílik az ajtó, megjött a portugál. Halkan lépdelt az ágyhoz. Behunytam a szememet és úgy tettem, mintha aludnék. Sóhajtott egy nagyot majd eltűnt a fürdőszobában. Hallottam ahogy megnyitotta a zuhanyt. Oldalra fordultam, hogy ha visszajön, ne lássa meg, hogy fent vagyok. Hamar végzett, majd óvatosan becsusszant mellém. Egy ideig nem mozdult, majd közelebb húzódott és s derekamra téve a kezét, átölelt.

- Boa Noite guerida! - suttogta a hajamba amitől engem elöntött a melegség. Pár perc múlva már csak az egyenletes szuszogását hallgattam és nekem ennyi elég is volt hozzá, hogy kövessem őt álomországba.

Reggel vidám fütyürészésre ébredtem. Mikor kinyitottam a szemem egy jókedvű Crist láttam, aki valamilyen ismeretlen zenére a fenekét riszálta. Muszáj volt felkuncognom, mire ő felém fordult.

- Jó reggelt Édes! - mosolygott rám és mosolya ragadós volt.

- Neked is. Mi ez a jó kedv?

- Szuper programot találtam ki. Legalább a délelőttünket töltsük el kellemesen, ha már ma haza kell mennünk - pislogott rám és én beleegyezően bólintottam.

- Oké, akkor én most elmegyek zuhanyozni - indultam el a fürdőszobába, ahol összefogtam a hajam, de aztán rájöttem, hogy nem hoztam be ruhát magammal. Kiléptem az ajtón, és a döbbenettől elkerekedtek a szemeim. Ott állt Nando és tekintete parázsként égetett, mire én elvörösödtem.

- Ö... szia Nando! - többre nem telt tőlem.

- Szia - nyögte ő is zavartan. - Nincs egy fejfájáscsillapítód?

- De van - vágtam rá gyorsan, és hogy ne kelljen túl sokat kommunikálnom vele, villámsebesen kerítettem elő a kért gyógyszert, de Cris már így sem volt a szobában. Ahogy véletlenül hozzáértem a kezéhez, ijedten léptem hátrébb.

- Ne haragudj - hallottam meg a csatár szavait, majd dőlni kezdett belőle minden és én megértettem, hogy ő is olyan rosszul érzi magát a történtek miatt, mint én. Megnyugtatott a tudat, hogy nem akar folytatást, így nem leszek még egy házasságban válóok. Valahol viszont hálát éreztem iránta, mert ráébresztett, hogy nem csak anya vagyok, hanem nő is.

- Semmi baj Nando - néztem rá megértően, majd megígértem neki, hogy a történtek köztünk maradnak. Nem lehetett nem észre venni a megkönnyebbülést az arcán.

- Köszönöm. Te tényleg egy különleges lány vagy - nevetett rám és valahogy kezdtem úgy érezni, hogy ez egy hosszú barátság kezdete, amire rá is kérdezett. - Barátok?

- Barátok.

Magához húzott és megölelt. Olyan érzés volt, mintha Neymarral ölelkeznék. Hatalmas puszit nyomtam az arcára, mire ő egy kisfiús mosolyt villantott rám. Cristiano ekkor lépett be a szobába és furcsán nézett ránk.

- Akkor majd valahol, valamikor - búcsúzott el a Kölyök.

- Ha Madridban jársz, keress meg - ajánlottam fel neki. - Szívesen megismerném a családodat.

- Mindenképp - nevetett rám, majd kilépett az ajtón. Ahogy becsukódott Crisre néztem, aki kérdőn emelte magasba a szemöldökét.

- Ez mi volt?

- Semmi, csak egy új barátság kezdete - mosolyodtam el. A portugál csak megrázta a fejét és közölte, hogy van húsz percem elkészülni az indulásig.

Boa Noite guerida! = Jó éjt Kicsim!