Las Puertas de Infierno

II. évad 5. rész

Sergio

Hazafelé igyekeztem az edzésről, de előtte be akartam ugrani a pályán hagyott felsőmért. Mikor a félhomályos átjáróhoz értem, majdnem átestem egy hevesen csókolózó páron. Turbékoló galambjaim mindenről elfelejtkezve simultak egymáshoz. Gúnyos mosollyal a számon konstatáltam, hogy kis híján nyilvánosan szeretkeznek. Úgy gondoltam, halkan elosonok mellettük, de a suttogva kimondott név ami elhagyta a nő száját, megállásra késztetett. Ahogy jobban megnéztem a férfit, azonnal felismertem a portugált, de a csaj kicsit sem hasonlított Bellhez. Agyamat azonnal elöntötte a düh vörös köde.

Ennyit jelent neki a barátnője, vagyis már menyasszonya? Sárba tiporja Ana szerelmét, amiért én mindent megadnék?

Mielőtt meggondolhattam volna, már szólásra nyitottam a számat.

- Te szemét! Képes vagy megcsalni Anát?

Zavartan kapták felém a tekintetüket, de én nem láttam mást, csak a csatár önelégült vigyorát. Ujjaimat ökölbe szorítottam és meglendítettem a karomat.

- Ne! - hallottam meg a nő ijedt hangját, ami valahonnan nagyon ismerős volt. - Sese ne csináld! - kiáltotta és apró termetével hirtelen közénk ugrott.

Most néztem meg először és szemeim elkerekedtek a látványtól. Kezem erőtlenül rogyott le a testem mellé. Ana volt az. Ő volt a portugál karjai közt és most könyörögve meredt rám.

- Anabell? - nyögtem ki. Tekintetemmel szinte faltam a látványát. Ajkai duzzadt vörösen remegtek az előző csókoktól, míg a szemei félelemmel telve néztek rám.

- Igen - lehelte.

- Istenem, de gyönyörű vagy - szaladt ki a számon, meggondolatlanul.

- Köszönöm - pirult el az előttem álló miközben lesütötte a tekintetét.

- Ugye milyen csodálatos menyasszonyom van? - karolta át a lány vállát birtoklón Ronaldo, ezzel is jelezve, hogy akit áhítattal lesek, az övé. - Én is meglepődtem mikor megláttam.

- Nem tudtam, hogy ekkora kavarodást okozok egy hajvágással - rázta meg immár vállig érő fürtjeit Ana.

- Azért ez nem egy "egyszerű" hajvágás volt - vigyorodott el Cris. - Teljesen más nő lettél kívülről, olyannyira, hogy még Sergio sem ismert fel - röhögött tovább a csatár.

Bell csak megforgatta a szemeit majd hozzám fordult.

- Tényleg ennyire durva a változás?

- Eléggé - vallottam be. - De miért tetted?

- Az a haj az előző életemhez tartozott, amit lezártnak tekintek - vonta meg a vállát. - Most egy kicsit úgy érzem magam, mint Csipkerózsika - magyarázta édesen. - Felébredtem a százéves álmomból. Amúgy meg szerettem volna olyan külsőt, amivel komolyabban vesznek. Egy üzletasszonynak adnia kell magára - mosolyodott el halványan amitől én megbabonázva néztem a száját. Annyira szerettem volna a karjaimba vonni és megízlelni a meggypiros ajkakat, hogy szinte testi fájdalmat éreztem az elfojtott vágytól.

- Pedig imádtam a hajadat amikor szétterült a párnán - törte meg a varázslatos pillanatot Ronaldo -, de ez is nagyon bejön - csókolta meg újra a lányt és kezeivel a puhának tűnő tincsek közé túrt.

Irigykedve bámultam tettét, majd inkább elkaptam a tekintetemet róluk.

- Bocsi, hogy megzavartalak - húztam el gúnyosan a számat -, de ha lehet legközelebb ezt a hálószobában csináljátok - biccentettem feléjük mogorván, majd faképnél hagytam őket.