Las Puertas de Infierno

33.

Sergio

Csigalassúsággal vánszorognak a napok Ana nélkül. Iker és Nando már röhögnek a nyavajgásomon. Ma Tahiti ellen lépünk pályára. Már az ötödik percben vezetünk Kölyök góljának köszönhetően. Még a foci sem megy úgy ahogy szokott, és ezt Del Boscque is észreveszi, ezért a negyvenhatodik percben lecserél. Hátradőlve várom a meccs végét, hogy végre elmehessek zuhanyozni. 10-0-ra nyerünk, de ez sem tud jobb kedvre deríteni. A szállodába érve mindenki ünnepel. Én inkább felmegyek a szobánkba és próbálok aludni, hátha akkor gyorsabban telik az idő. Nem megy, csak forgolódok az ágyamon és azon gondolkodom, hogy Ana vajon mit csinálhat. Ellor megszólal a telefonom és meglepetésemre a lány hív.

- Hola Ana - köszönök neki hangosan kalapáló szívvel.

- Hola Sese! Jó volt a meccs - mosolyog a telefonba, én pedig magam előtt látom az arcát és máris jobban érzem magam, és egy hatalmasat sóhajtok. Ráérez arra, hogy valami bajom van és addig nem hagy békén, míg el nem mondom a rossz kedvem okát.

- Csak hiányzol - nyögöm ki végül.

- Te is nekem - felkészületlenül ér a válasza. a szívem meglódul és majd szétfeszíti a bordáimat. Mégiscsak jelentek neki valamit?

- Ez most jól esett - vallom be. Kíváncsian faggatom a meccsről.

- Cris megmutatta a barátodat - nevet a telefonba.

Én csak azt fogom fel, hogy már megint a portugállal nézte a meccset. Dühít, hogy mindig ott van Ana mellett. Ez csak fokozódik, mikor Bell elmeséli, hogy két hétre beköltözött hozzá. Féltékenységem határtalan. Ahelyett, hogy élvezném, hogy beszélhetek vele, agyam a csatáron kattog. Mire feleszmélek, Ana már búcsúzik, mert ma dolgozni megy. Örülök, hogy felhívott, de durcás vagyok amiért csak ennyit tudtunk beszélni. Nevetve csesz le és megígéri, hogy ha hazaérünk annyit látjuk, hogy meg is unjuk. Na ez az ami számomra elképzelhetetlen és ezt vele is megosztom.

- Jó éjt Sergio - ejti ki lágyan a nevemet, amibe beleborzongok. Még üzen Ikernek és Nandonak.

- Álmodj velem - köszönök el én is és még hallom ahogy halkan felnevet.

Mosolyogva teszem le a telefont. Szobatársaim ebben a pillanatban lépnek a szobába.

- Mit látnak szemeim? - néz rám Fer. - Sergio Ramos mosolyog. Beteg vagy? - teszi a kezét viccelődve a homlokomra, amit én nevetve ütök el onnan.

- Hagyj már!

- Szerintem nő van a dologban - szólal meg Pique is.

- Beszéltél Anával? - kérdezi Iker.

- Igen - mosolygok még jobban. - Téged puszil - mutatok a kapusra - neked pedig gratulál - nézek Fernandora.

- Nekem? - értetlenkedik.

- Ja, Cris bemutatott téged a tévén keresztül - húzom el a számat.

- Már megint ott van? - kérdezi Iker.

- Nem megint, még mindig - morgom - és ott is marad végig. Kitalálták, hogy így Ana nem lesz egyedül - adom meg a magyarázatot.

- Most már érdekel, hogy mi van a Húgival - nyúl a telefonjáért a kapus.

- Hagyd, ne hívd fel, már lefeküdt - szólok rá. - Este melózik.

- Ó, de kár, hogy nem vagyok ott - nyög fel Pique mellettem, mire hasba vágom. - Aú, normális vagy?

- Igen, de fejezd be.

- Mégis mit?

- A megjegyzéseket Anáról.

Iker és Fer szótlanul nézik a meccsünket.

- Most miért? Csak annyit mondtam, hogy kár, hogy nem vagyok ott. Sergio te is tudod, hogy annyi álló farkú férfi egy helyen még nem volt, mint Iker buliján - röhög fel, de most egy párnát vágok hozzá.

- Már bánom, hogy kihagytam - húzza fel a szemöldökét érdeklődve a barátom.

- Ne kezd te is - nézek rá könyörögve.

- Bánhatod is - folytatja a Barca védője. - Iker pár centiről csodálhatta meg a csaj melleit. Ha én lettem volna a helyében, kezembe veszem a dolgokat - vigyorgott perverzül.

- Ikerre néztünk, aki már vörös volt, mint a stop tábla. Fer vigyorogva fordult hozzá.

- Ezt nem is meséltétek. Mi is történt akkor? Most már az egész történetet hallani akarom.

Felsóhajtok és elkezdem mesélni, hogy hogyan ismertük meg a lányt és , hogy Ikernek milyen ajándékot vittem.

- Nekem miért nem adtál ilyet soha? - kérdezi röhögve Nando. - Persze, Ikernek sztriptíz táncos, míg én egy órát kaptam tőled.

Látom, hogy hülyéskedik, így nem veszem komolyan.

- Oli ki is tekerte volna a nyakam - vigyorgok Ferre.

- De te! - mutat a kapusra. - Hogy érezted magad, úgy hogy barátnőd van?

- Sara imádja Anát - jelenti ki Iker Torres legnagyobb döbbenetére. - Most mi van? Bemutattam őket egymásnak. Ana olyan, mintha a húgom lenne.

- Ja, reggel húgom, este dugom - röhög fel megint Pique, mire a másik párnát is hozzá vágom.

- Úgy érzem, hogy hamar el kell látogatnom Madridba - sóhajt fel színpadiasan Nando.

- Nős vagy! - figyelmeztetem.

- Nyugi, hűséget fogadtam, nem vakságot és az elmondásotok alapján nem hiszem, hogy esélyes lennék nála.

- Nem könnyű eset az biztos - bólogat Iker.

A csöndben ami be áll meghalljuk Gerard egyenletes horkolását. Megmozdulni sincs kedvünk. Lassan engem is elkapna az álommanó, de meghallom Iker hangját.

- Azért kíváncsi lennék, hogy ki volt az a köcsög aki ezt tette vele - sóhajt fel.

- Én is - válaszolok őszintén. - De amíg Ana nem akarja, úgysem fogja elmondani. Nekem is lenne pedig egy két szavam hozzá.

- Iker és Nando is elaludt, de én még mindig csak a plafont bámulom. Kérdések sora vetődik fel bennem. Ki lehet az a valaki? Miért nem én vagyok? Mit csinál most Ana? És a legfontosabb, hol tart Cris a hódításban? Nehezen veszem rá magam az alvásra. Furcsa álmot látok, Anát menyasszonyi ruhában. Olyan gyönyörű. A két kicsi szórja előtte a rózsaszirmokat. Közeledik felém és ahogy végig nézek magamon, rájövök, hogy én vagyok a vőlegény. Elmosolyodok álmomban és mikor reggel felébredek a jókedvem még mindig tart.