Las Puertas de Infierno

62.

Sergio

Egész héten erre a napra vártam. Soha ilyen lelkesen nem készültem még egy díjátadóra sem, mint ma. Anával megbeszéltük, hogy mivel a gyerekek Lexyvel lesznek, így nálam készülünk az estére. Végre egy kis idő kettesben - sóhajtottam fel, majd körül néztem a lakásban és mindent rendben találtam. Már az utcasarokról hallottam, hogy jön, mivel a Suzukija hangját bárhol felismerném. Elvigyorodtam. Nem tudtam betelni a látvánnyal amit ő és a lába közt fellelhető monstrum nyújtott. Feszülős bőrcuccában nagyon szexi látványt volt. Szerintem minden férfi megfordult utána, aki meg nem az tuti, hogy meleg. Merengésemből dudálás szakított ki. Gyorsan megnyomtam a kívánt gombot és a kapu kinyílt. Ana begurult rajta, majd leszállt a motorról. Levette a bukót és én újra megcsodálhattam gyönyörű haját. Mosolyogva lépett a terasz ajtóhoz, amit készségesen nyitottam ki előtte.

- Hola Sese! - nézett rám csintalan szemeivel és egy puszit nyomott az arcomra.

- Hola Gyönyörűm! - villantottam rá a legszexibb mosolyom. - Hogy utaztál? - kérdeztem bohóckodva.

- Soha jobban - vette a lapot. - Nyugati kényelem, keleti gyorsaság.

- Már ne is haragudj - néztem rá értetlenül -, de mit veszel fel, mert tőlem jöhetsz így is, de nem tudom, hogy beengednek-e? - legeltettem a szemeimet a bőrruhában lévő idomain.

- Bolond - boxolt vállba. - Lexy jön át Mesuthoz a gyerekekkel. Ő hozza majd a ruháimat.

- Ruháidat?

- Igen - komolyodott el. - Karoline megint megbetegedett, így a díjátadó után egyből megyek dolgozni. Sajnálom - simított végig a karomon.

- Ó - nyögtem fel. - Akkor nem maradhatsz sokáig?

- Leroy azt mondta, hogy ráérek olyan tizenegy- fél tizenkettő körül beérni. Abba még pont belefér, hogy megtáncoltass! - nevette el magát.

Szerelmesen néztem az arcát. Annyira jó érzés, hogy itt van velem. A háznak még a légköre is megváltozik, vele mosolyog minden.

A csengő hangja élesen hasít bele a nyugalmamba. Értetlenül nézek a lányra.

- Szerintem Lexy lesz az a ruháimmal - ad magyarázatot a zavaró tényező kilétére, de mikor kinyitom az ajtót, a lábam földbe gyökerezik. Nem várt vendég vigyorog az ajtófélfának dőlve.

- Hola Sese! Ana? Ezeket - mutat a kezében tartott ruhás zsákokra - Lexy küldi neki.

- Hola Cris! - térek végre magamhoz. - Ja, igen, a motoron nem fért el.

Közben Ana is feltűnik a hátam mögött.

- Szia Roni! - öleli meg a portugált, akinek ettől teljesen ellágyul a tekintete.

- Szia Angyalka! - nevet rá.

- Angyalka? - kérdezzük egyszerre.

- Most miért? Sergio szerinted nem így néznek ki az angyalok? - mutat a lányra, majd rám kacsint és nekem egyet kell értenem vele.

- De igen - bólogatok és bele megyek a játékba. - Cris lehet, hogy meghaltunk? Ez már itt a mennyország? - nézek tettetett rémülettel a csatárra, majd Anára.

- Nem vagytok normálisak - kezd el kacagni amitől édesebb hangot még nem hallottam. - Bőrszerkós angyal - nyögi ki, és már a könnyeit törölgeti úgy nevet. Az arca kipirul, míg haja kócosan hullik szemei elé. Egyszerűen gyönyörű. Cris és én elbűvölve nézzük egészen addig, míg zavarba nem jön tőle és abbahagyja a nevetést. Tekintetünket látva még jobban elpirul.