Las Puertas de Infierno

91.

Ana

Miután hazaértünk a cukrászdából, a gyerekek elfoglalták a nappali kanapéját. Kimi régi családi felvételeket tett a lejátszóba és azzal szórakoztatta Nicoékat. Én nem szívesen maradtam a finnel egy légtérbe, ezért inkább megkerestem Paulát, aki szokása szerint a konyhában tevékenykedett.

- Meg is jöttetek? - nézett rám kedves mosollyal az arcán.

- Igen - bólintottam. - Segíthetek valamit? - néztem a rengeteg ételre, ami egy egész hadseregnek elég lett volna.

- Nem is tudom - pislogott rám bizonytalanul. - Nem tudom, hogy mennyire vagy jártas a konyhai dolgokban - vonta meg a vállát miközben a szemei az arcomat fürkészték.

- Ha azt mondom, hogy nemsokára saját éttermet nyitok Madridban, az megfelelő válasz? - nevettem el magam.

- Ó, nem gondoltam volna, hogy... - harapta el a mondat végét, de én így is értettem.

- Hogy sztriptíz táncosként, ehhez is értek? - húztam el a számat.

- Ne haragudj - simított végig a karomon - de még annyi mindent nem tudok rólad.

- Mit szeretnél tudni? - sóhajtottam fel, és kezembe vettem a kést, amit felém nyújtott.

- Először is, hogy hogyan ismerkedtél meg a fiammal - vágott azonnal a közepébe.

Halvány mosollyal az arcomon kezdtem bele a történetbe, miközben segítettem elkészíteni a vacsorát.

- Isteni illatok vannak az egész lakásban - toppant be hirtelen Rami, amitől megugrottam. - Bocsi - vigyorgott rám aztán kedvesen.

- Semmi baj, csak egy kicsit megijesztettél - mosolyodtam el.

- Kisfiam, meg is jöttetek? - ölelte meg Paula a fiát.

Szóval ezért volt ez a nagy sütés-főzés - esett le egy pillanat alatt.

- Ja, a fiúk már a nappaliban vannak - bökött a fejével a helyiség felé, ahonnan most egy kisebb hangzavar volt halható. Aztán feltűnt egy sötét hajú, temperamentumos nő és tekintetét rám szegezte.

- Anabell, ő itt a feleségem Kristiina - mutatott be Rami az ajtóban állónak. - Kicsim, ő pedig Ana, akiről már meséltem.

- Helló - nyújtottam a kezemet felé, amit kelletlenül el is fogadott.

- Kristii - lépett Paula a menyéhez. - Rég láttalak kislányom, biztos megint túl sokat dolgozol - dorgálta meg.

- Valakinek azt is kell - húzta el a száját, válaszát egyértelműen nekem címezve.

Nem értettem, hogy mivel vívtam ki az ellenszenvét, de jó lett volna tudni, hogy miért ilyen ellenséges velem. Paula, úgy tett, mintha észre sem vette volna a köztünk lévő feszültséget.

- Akkor most már vacsorázhatunk is - csapta össze a kezeit. - Rami, te szólj a gyerekeknek és az öcsédnek, hogy mossanak kezet. Kristii, te menj és teríts meg, Ana te pedig segíts behordani az ételt - adta ki a munkánkat.

Megemeltem az egyik tálat és már vittem is az ebédlőbe.

- Nehogy azt hidd, mert megjátszod a jókislányt, nem látok át rajtad. Lehet, hogy a férfiakat átverheted, de engem nem tudsz - súgta oda Rami felesége nekem.

- Nem értem miről beszélsz - néztem rá értetlenül.

- Ugyan már - nevetett fel gúnyosan. - Kimi híres, ezáltal van mit a tejbe aprítania. Nem találod furcsának, hogy pont most bukkantál fel mellette? Most, amikor végre megszabadult Jennitől? Lehet, hogy nem is "véletlenül" estél teherbe? - lépett hozzám közel és szemeit az enyémekbe fúrta.