Las Puertas de Infierno

II. évad 3. rész

Sergio

Elmerengve néztem ki az ablakon, ahonnan pont ráláttam a szomszédom kertjére. A szívem fájdalmas dobbanásokkal hozta tudtomra, hogy amit látok az nem egy álom, hanem a szomorú valóság. Ana és az ikrek beköltöztek Ronaldohoz. Figyeltem ahogy a portugál a teraszon állva, átöleli a nőt és magához húzza egy csókra, arra a csókra amire a világon mindennél jobban vágytam.

- Nem jössz vissza az ágyba? - simult hozzám hátulról az aktuális barátnőmnek kikiáltott hölgy teste. A csalódottság - ami akkor fészkelte be magát a lelkembe, mikor Cristiano bejelentette, hogy Bell igent mondott neki - előhozta belőlem a kicsapongó férfit. De hiába csillapítottam a szexuális frusztrációmat minden héten más nővel, nem tudtam elfelejteni a lányt. Belülről fájdalmasan marcangolt a hiánya.

- Megyek - fordítottam el a tekintetemet az ablakról és egy hamis mosolyt villantottam a szőkeségre, aki ezután ringó csípővel indult el a lépcsőn, a hálóm felé. A testem boldogan üdvözölte a mozdulatot, de a lelkem néma maradt.

Ana

Az utolsó dobozt is sikerült végre kipakolnom, így elégedett mosollyal az arcomon néztem szét az új otthonunkban. Ahogy Crisnek ígértem, megbeszéltem a gyerekeimmel, hogy ők mit gondolnak erről az összeköltözésről és legnagyobb döbbenetemre, mindketten örültek neki, így nem volt más lehetőségem, mint engedelmeskedtem a szelíd erőszaknak. A legfurcsább pedig az volt, hogy még Molly is támogatta az ötletet. Azt mondta, itt az ideje, hogy boldog legyek és úgy látja, hogy a portugál mellett ez sikerülhet.

- Kész vagy? - lépett be a szobába Lexy, aki majd kiugrott a bőréből mikor meghallotta, hogy mit tervezünk. Ő volt a leglelkesebb segítőm az elmúlt napokban.

- Ennyi volt - lóbáltam meg a kezemben lévő üres karton dobozt.

- Akkor azt hiszem ez most ránk fér - nyújtott felém egy poharat, amiben valami színes folyadék leledzett.

- Mi a csuda ez? - szagoltam bele kíváncsian.

- Fogalmam sincs - vonta meg vigyorogva a vállát -, de az íze jó - kortyolt bele a poharába amit leutánoztam.

- Hm - ízlelgettem a furcsa folyadékot - tényleg egész jó.

- Köszi - szélesedett ki a mosolya. - Imádok kísérletezgetni.

- Azt vettem észre - néztem jelentőségteljesen a szőkéből égszínkékre változtatott hajára.

- Ja, hogy ez? - kapta oda a kezét. - Ez csak egy kis fricska annak a sok firkásznak, aki a nyomomban vannak mióta kitudódott, hogy Messel járok - húzta el a száját. - Inkább erről írjanak, mint valami hülyeségről aminek semmi igazság tartalma nincs.

Elgondolkodva meredtem rá. Nem gondoltam volna, hogy az én mindig vidám barátnőm ennyire besokall néhány újságírótól. Bár el kell ismernem, hogy mikor kipattant az ügy szegény lány nem tudta, hogyan kezelje a dolgot, de aztán megedződött. Ettől a gondolattól kirázott a hideg és önkéntelenül is végig gondoltam, vajon mit tennének velem és a kicsikkel, ha minden napvilágot látna ami most körülöttünk zajlik.

- Ne aggódj! - tette a karomra a kezét. - Cris mindent elkövet, hogy ne kelljen ezzel foglalkoznod.

- Igen, tudom, de ő sem mindenható - sóhajtottam fel. - Eddig lehet, hogy sikerült kikerülnünk őket, csak szerintem az, hogy ideköltöztünk, fel fogja hívni ránk a figyelmet - vallottam be a legnagyobb félelmemet.

- Ez igaz - bólintott a barátnőm elkomolyodva. - Ezért féltél belevágni?

- Ezért is - tettem le a kezemből a kiürült poharat és az ablakhoz léptem - illetve főleg ezért - sütöttem le zavartan a szemeimet.