Las Puertas de Infierno

90.

Cris

Sóhajtva ültem le az öltözőben egy kimerítő edzés után. Semmi másra nem vágytam, csak hogy otthon legyek végre a fiammal és hogy felhívjam a nőt aki mindennél többet kezdett jelenteni nekem.

- Na mi van? - vetette le magát mellém Marcelo. - Csak nem hiányzik a Húgi?

- Miért neked talán nem? - fordítottam felé az arcomat.

- Erre most mit mondjak? - szomorodtak el a brazil mindig mosolygós szemei. - Sose hittem volna, hogy Clarissen és anyán kívül lesz még nő, akit szeretni fogok, de ő rácáfolt erre. Egyszerűen csak jött, látott és meggyőzött. Bár ezt pont jónak mesélem - röhögte el magát.

- Hát az biztos - eresztettem meg egy halvány mosolyt. - Én se gondoltam volna, hogy valaki így az ujjai köré tud csavarni, de Bell már csak ilyen - meredtem magam elé.

- Beszéltél vele?

- Egyszer hívtam, de többnyire csak "jó éjt" üzeneteket váltunk esténként. Nem akarom, hogy úgy érezze, hogy rátelepszek vagy hogy ellenőrizni akarom.

- Pedig dehogyisnem - vigyorodott el Marcelo. - Látom rajtad, hogy szíved szerint már rég haza rángattad volna őket onnan.

- Ha rajtam múlt volna, el sem engedem őket azzal a köcsöggel, de nem tehetek semmit, mert ő az apja a gyerekeknek.

- Ennyire tartasz a finntől?

- Nem, inkább attól, hogy Ana a kicsik miatt esetleg enged neki - mondtam ki halkan ami már régóta a szívemet nyomta.

- Ezt gyorsan verd ki a fejedből - állt meg előttem a Kapitány. - Anabellnek több esze van annál, mint hogy megint bedőljön a szőkének.

- Tudom, de akkor is rossz előérzetem van - sóhajtottam fel megint. - Félek, hogy nem bírom őt megtartani.

- Hűha, a nagy CR7 egy nő miatt rinyál - veregetett hátba Marci röhögve.

- Kussolj! - néztem rá a legcsúnyább nézésemet elővéve. - Ana nem csak egy nő, ő a tökéletes nő. Gyönyörű, okos, istenien főz és szereti a gyerekeket. Szexuálisan olyan kisugárzása van, hogy majd megőrülök mellette - támasztottam a hátamat a szekrényajtómnak és lehunytam a szemeimet.

- Te tényleg belezúgtál - pislogott döbbenten a brazil, míg Iker csak halványan elmosolyodott.

- Miért, mit hittél, hogy csak szórakozni akarok vele? - csattantam fel mérgesen.

- Már ne is haragudj, de a te előéletedet nézve nem hittem volna, hogy egy pár numerán kívül mást is akarsz tőle - vallotta be őszintén, ami cseppet sem esett jól.

- Kösz - húztam el a számat.

- Ha ennyire félsz, hogy lenyúlják, vedd feleségül - szólt bele a beszélgetésünkbe Benzema röhögve.

Mind a hárman döbbenten néztünk a franciára.

- Hogy mi van? - kérdeztem vissza, emésztve a szavakat, amik második megfontolásra már nem is tűntek olyan hülyeségnek.

- Csak annyi, hogy szerintem ha be akarod biztosítani magad, akkor vedd el. Raikkönen meg elmehet a fenébe utána.

- Mondasz valamit, mert jár a szád - néztem Karimra egyre szélesebb vigyorral az arcomon.

- Cris, neked elmentek otthonról - csóválta meg Iker a fejét. - Ana nem fog bele menni.

- Valahogy megoldom és akkor véglegesen az enyém lesz - morogtam magam elé.

- Ja, vagy örökre elveszíted. Erre nem is gondolsz? - próbált a józan eszemre hatni Marcelo, de már hiába, mert a francia elültette a bogarat a fülembe.

- Nem, mert az nem történhet meg - feleltem magabiztosan és a fejemben máris egy terv körvonalai kezdtek kirajzolódni. - Bocs fiúk, de nekem most mennem kell - ugrottam fel mellőlük és magamra kapkodtam a ruháimat.

- Hova mész? - meredtek rám értetlenül.

- Megkezdem az előkészületeket, hogy mire Ana hazajön, már csak az igent kelljen kimondania - tájékoztattam őket jókedvűen és egy gyors köszönés után kisiettem az öltözőből.

- Ne legyél hülye! - kiáltott Iker utánam. - Hé, állj már meg!- hallottam meg a lépteit mögöttem, majd megéreztem az ujjait a karomon, ahogy visszatart. - Cris, ne csinálj baromságot!.

- Nyugi - néztem a kapus szemébe - semmi olyat nem fogok csinálni, ami Bellnek vagy a gyerekeknek nem lenne jó.

- Elvakult vagy - rázta meg a fejét idegesen. - Mi van, ha Ana nem akarja? Tudod jól, hogy utál függeni bárkitől is. Nem hiszem, hogy önszántából hozzád menne.

- Én meg nem hiszem, hogy annyira rossz parti lennék, hogy kényszeríteni kéne - nevettem el magam gúnyosan.

- Nem erről van szó és ezt te is tudod - torkolt le azonnal a barátom. - Anabell, ahogy te is leírtad, más mint a többi nő. Neked kéne a legjobban tudnod, hogy milyen önérzetes. Nem érdekli a pénzed, se a hírneved és ezekkel nem is fogod tudni megfogni.

- Nem, viszont egy normális család képével talán már labdába rúghatok - terítettem ki a lapjaimat. - Anya, apa és a gyerekek vagyis Bell, én, Juni, Lina és Nico. Mivel mindig a kicsik érdekeit tartja szem előtt, ezért nem fog tiltakozni - dobtam be a végére az aduászomat is.

Iker szemei elkerekedtek és a felismerés végig futott az arcán.

- Ugye nem kell mondanom,hogy ha megbántod, velem gyűlik meg a bajod? - nézett rám fenyegetően.

- Tudom - bólintottam komolyan -, de nem tervezem bántani, mert szeretem.

- Ez az egy tart vissza attól, hogy kitekerjem a nyakadat - mosolyodott el végre Iker.

Kezet ráztunk és elváltunk egymástól. Beültem az autómba és haza siettem. Otthon beizzítottam a telefonomat és szinte egész délután szervezkedtem. Mire észbe kaptam, már beesteledett és végre felhívhattam a nőt akire egész nap gondoltam. Vágyakozva sóhajtottam fel mikor végre meghallottam a hangját.

- Hola Gyönyörűm! - mosolyodtam el és tudtam, hogy ma éjszaka is vele fogok álmodni, ahogy mostanában mindig.