Las Puertas de Infierno

59.

Ana

Bedagadt szemekkel és fájó fejjel ébredtem fel reggel. Nem volt kedvem kikelni az ágyból, így csak néztem magam elé és mintha Cris illatát éreztem volna az ágyneműmön, de ezt érzéki csalódásnak hittem. Szemeim előtt végig peregtek a tegnapi nap történései.

" Miután a fiúk elmentek, csengetett a postás és az autóm biztosításához küldtek még papírokat. Átnézve az adatokat, feltűnt, hogy az ára miatt a drágábbik kategóriába sorolták. Álljunk csak meg - néztem újra át a papírokat.- Valami nem stimmel. Miért fizetek drágább biztosítást, mikor az én autóm nem abba a sávba esik? Nem hagyott nyugodni a dolog, így felhívtam a biztosító társaságot ahol közölték velem, hogy az autóm luxus kategóriába tartozik. Értetlenül tettem le a telefont. Aztán valami szöget ütött a fejemben. Az adás-vételi papíron szerepelt Ricardo száma is, akit felelősségre vontam telefonon keresztül. Először csak hebegett, habogott majd bevallotta, hogy Cris kérte, hogy kozmetikázza meg az árat. Mérgesen tettem le a telefont. Molly értetlenül nézett rám.

- Megölöm Crist - puffogtam és azonnal tárcsáztam a számát, de nem ő vette fel.

- Hola! - köszöntem mérgesen, de a nem várt hang belém fojtotta a további szavakat.

- Hola Ana! Cris most nincs itt, mert éppen zuhanyzik - mondta pajzán hangon, kétséget sem hagyva felőle, hogy miért teszi ezt a portugál.

- Muszáj lenne beszélnem vele - szedtem össze magam és nyögtem ki, mikor végre megtaláltam a hangom.

- Saaajnálom. Roni cica nem fog rád érni sem most, sem az elkövetkezendő száz évben - nevetett rosszindulatúan. - Azt üzeni, hogy hagyd békén. Ne keresd, se most, se máskor!

Valamiért nem hitem neki. Belém bújt a kisördög és vissza akartam vágni.

- Érdekes, ma délután mikor nálam járt, nem ezt mondta.

Telibe találtam, mert innentől fogva elszabadult a pokol.

- Na ide figyelj, te hülye kurva! Szállj le a pasimról! Törődj a fattyaiddal, akiknek úgy akarsz apát fogni, hogy összefekszel az összes Reálos focistával! Teljesen megértem, hogy az apjuk nem maradt meg egy ilyen olcsó lotyó mellett, mint te vagy! Vésd az eszedbe, Cris az enyém és nem adom senkinek - nyomta ki a telefont, de addigra én már összetörtem. Az, hogy rólam mit mond vagy gondol az nem érdekel, de a gyerekeimről olyan hangon beszélt, hogy az kiakasztott. Tehát ezt gondolja rólam, hogy egy kurva vagyok, akit még a gyerekei apja is elhagyott. Mi van, ha más is így vélekedik? És ha ez a gyerekek fülébe jut, mit fogok tenni?

Molly állt meg mellettem és kérdőn rám nézett. Nem tudtam megszólalni, nem tudtam neki elmondani, hogy milyen kétségek kezdtek gyötörni. A gát, ami eddig visszatartott mindent most átszakadt. Zokogva borultam térdre a nappali közepén. Pótanyám ijedten szólongatott, de én csak egy szót tudtam kinyögni: Cris.

Nem tudom, hogy hogyan, de feljutottam a szobámba. Csak feküdtem az ágyon és patakzottak a könnyeim. Elmém csalóka játékának tudtam be, hogy Cris karjait érzem magam körül és az ő illata tölti be az érzékeimet. Lehunytam a szememet és átadtam magam a jóleső érzésnek, majd elaludtam."

Néztem a plafont mintha onnan ki tudnám olvasni a megoldásokat. Ajtónyitásra kaptam fel a fejemet. Molly állt a nyílásban.

- Szia! - suttogta.

- Szia! - próbáltam megszólalni, de a torkom teljesen ki volt száradva a sok sírástól.

- Van itt valaki, aki beszélni szeretne veled - mosolygott. - Beengedhetem?

Fogalmam sem volt róla, hogy ki lehet az, de úgy voltam vele, hogy most nem érdekel. Tagadólag ráztam meg a fejem, de mielőtt Molly visszacsukhatta volna az ajtót, az illető becsusszant mellette.

- Húgi! - nézett rám szomorúan. - Nem szép dolog, hogy nem engedsz be.

- Iker - ültem fel az ágyban, de már ott is volt mellettem és átölelt.

- Mondtam, hogy bármi van szóljál.

- Honnan tudtad meg? - kérdeztem rekedten, miközben a könnyeim újra elindultak.

- Marcelo hívott fel, hogy nézzek rád.

- Marci? - értetlenkedtem. Semmit nem értettem.

- Cris odament tőled - hajtotta le a fejét, mintha ő tehetne mindenről.

- Azt hittem álmodtam, hogy itt volt - motyogtam csak úgy magamnak.

- Nem álmodtad. Azonnal idejött, miután megtudta, hogy mit csinált Irina - a név hallatán fájdalmas grimaszba torzult az arcom. - Innen Marcelohoz ment és ott is aludt. Ana - nézett rám komolyan - Cris teljesen összetört.

- Miért? - pislogtam rá értetlenül. - Nem ő vágott dolgokat a fejemhez - próbáltam tartani magam, de egyre nehezebben ment.

- Mégis felelősnek érzi magát miatta. Mégiscsak az ő nője miatt borultál ki.

- Iker... - kezdtem volna a magyarázatba, de nem bírtam tovább és zokogva az ölébe borultam.

- Cssssh - simogatta a hajamat, hogy megnyugodjak. Egészen addig így maradtunk, míg úgy nem gondoltam, hogy már egy csepp könnyem sem maradt. Ekkor papírzsebkendő után kezdtem kutakodni, de megelőzött és felém nyújtott egy köteggel.

- Köszönöm - néztem rá hálásan.

- Húgi, tudod, hogy szeretlek - simított végig az arcomon. - Nem tudom, mivel borított ki ennyire az a... az a... - most én csitítottam le őt.

- Ki ne mond! Még annyit sem érdemel. Tudod - néztem rá - az, hogy engem bántott, nem érdekelt, de hogy a kicsiket is belevonta...

Erőteljes ütés érte a párnámat, mire megugrottam.

- Ne haragudj - pislogott rám kiskutya szemekkel a kapus. - De ha most itt lenne, lehet hogy nem a párnád kapta volna az ütést - morgott, mint egy nagy medve. Jobb kedvem lett ahogy ránéztem. Hozzábújtam és élveztem az ölelését.

- Jó hogy itt vagy bátyó - suttogtam a karjai közt.

- Persze, hogy itt vagyok. Hol máshol lennék? - mosolygott rám. - Nagyon aggódtunk érted.

- Aggódtatok? - néztem fel csodálkozva. - Kik?

- Hát Sara, Marci, Clarisse, Cris, Sergio, Lexy. Mesut, Molly és én is - sorolta a neveket és az én szívemet elöntötte egy fura melegség. Nem hittem volna, hogy ennyien figyelnek rám.