Las Puertas de Infierno

10.

Cristiano

Reggel Junior nevetésére ébredtem. Ott állt az ágyam mellett és nézett.

- Szia törpe - húztam be a takaró alá. - A mami küldött, hogy keltsd fel apát? - kérdeztem.

- Ige - válaszolt, majd átölelte a nyakam és egy cuppanos puszit nyomott az arcomra. - Apa szeje.

- Én is szeretlek kismanóm - néztem rá elérzékenyülve.

Nyílt az ajtó és anya lépett be rajta.

- Jó reggelt - mosolygott úgy, hogy nekem is jó kedvem lett tőle. - Hogy sikerült a tegnapi nap? - nézett rám kérdőn.

- Szuper volt! Ana eszméletlen jól főz és a sütijei...máh - mutattam édesanyámnak.

- Nono, vigyázz, nehogy elcsavarja a fejedet az a lány! - váltott aggodalmaskodóba. - Lehet, hogy jól főz, szép és kedves, de nem minden nő viseli el a kisgyerekeket - nézett jelzésképp Juniorra, aki hozzám bújva pislogott ránk.

- 3 évesek az ikrei - osztottam meg vele az információt, majd szépen lassan elmeséltem neki mindent, amit eddig megtudtam a lányról. Anya csak nézett rám és elgondolkodva hallgatott. Mikor befejeztem, várakozón emeltem rá a tekintetem.

- Szeretném megismerni - éreztem a hangján, hogy komolyan gondolja. - Már látatlanban megkedveltem. Nem lehetett egyszerű neki, egyedül felnevelni két gyereket, család nélkül. Képzeld el, ha mi nem tudtunk volna segíteni neked. Hogy oldottad volna meg?

Belegondolni is rossz volt a szavaiba. Tényleg nem tudom, hogy mi lett volna, ha ő és a testvéreim nem állnak mellettem. Nekik köszönhetően, Juni egy szerető családba nőhet fel, még ha apa már nem is lehet velünk.

- Ma eljön az edzésre a gyerekekkel.

- Az jó, akkor mi is kimegyünk Juniorral - mosolygott a kisfiamra. - Nem vagytok éhesek? - váltott témát.

- De, Juni naon éhesz - simogatta meg a pociját a törpe.

- Tiszta apja! - húztam ki magam büszkén. Felkeltünk, az ölembe vettem a fiam és elindultunk a konyhába. Juni szeretett az ölembe ülve enni. Igényelte a közelségemet, ahogy én is az övét. Szerettem a babaillatát magamba szívni. Bármennyire is voltam ideges, pillanatok alatt megnyugodtam, ha ő velem volt.

- Irina hol van? - kérdezte anya egy kis idő múlva.

- Valami fotózáson, Japánban vagy hol - válaszoltam. Elhúzta a száját. Nem nagyon kedvelte a lányt, mert szerinte csak a pénzemre, a hírnevemre hajt és nem szereti Juniort.

- Tetszik neked? - kérdezte hirtelen.

- Ki Irina? - értetlenkedtem.

- Nem, Anabell - miért érzem úgy, hogy anya a vesémbe lát.

- Kedves és gyönyörű lány - nyomtam a rizsát, de letorkolt.

- Ne terelj!

- Nem tudom. Eddig ha megláttam, mindig csak "az" jutott az eszembe, mert férfiból vagyok. Most viszont kezd valami megváltozni. Baromságok csúsznak ki a számon, ha ott van. Tiszta hülyét csinálok magamból, pedig nem akarok.

Anya egy mindent tudó mosolyt villantott rám, de nem szólt semmit.

- Sergionak is nagyon bejön, sőt szerintem már elkezdett valamit érezni iránta - nyögtem ki a problémámat.

- Ramosnak? - csodálkozott el. - Végül is, már régóta nincs barátnője, és ha tényleg ilyen különleges ez a lány, el is hiszem - gondolkodott hangosan. - Döntsd el, mit akarsz.