Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

2. A Jackson hasonmás

Az Alvilág mit mondjak róla... szeretem. Inkább imádom, három jó dolog van benne, a Holtak akik úgy ugrálnak ahogy én fütyülök, Kerberosz, az kedvenc három fejű kutyám, és a szobám. A rossz, hogy mivel halott vagyok nem tehetem be a lábam a palotába. Sejthetitek már, hogy ki az apám, Hádész a holtak ura.  Ki más lenne?! Mivel ő a faterom nem kaptam nagy büntetést, még tetszett is, a Tartaroszban lévő lelkek kínzása. Kár, hogy a Tartarosztól a hideg is kiráz, egy darabig csak figyeltem, ahogy a fúriák a korbácsaikkal verik a gonosz lelkeket, majd amikor Hádész maga mellé rendelte a három banyát, rám várt ez a feladat, de én nem csak bűntettem, én kérdéseket tettem fel a fickóknak.
Első kérdésem, halandó vagy félisten vagy? Ha a második opció volt a válaszuk, akkor megkérdeztem volna, hogy kinyert a titánháborúban, de eddig csak halandókkal volt dolgom, azoktól csak azt kérdeztem, hogy milyen évet írtak amikor meghaltak. Csakhogy nem mindenki volt hajlandó válaszolni. A legtöbb lélek csak magába roskadva tűri, ahogy megbüntetem őt.
Idelent a napok össze folynak, nem lehet megmondani, hogy mikor van reggel, és mikor van este, az idő érzéked megszűnik létezni, én sem tudom, hogy tegnap rendeltek ide, vagy már több éve ezt csinálom.
- Izzy ne csak bámészkodj! - kiáltott rám Alektó az egyik fúria.
- Jójó csinálom! - nyögtem fel.
Megfogtam a korbácsot és a következő áldozatomra néztem. Hátra tántorodtam. Egy kis gyerek volt, nem lehetett több 7 évesnél. Egy farmert viselt az oldalán egy pisztoly lógott.
- Szia... - motyogtam. - Te mért vagy itt?
A kislány felemelte a fejét, kék szeme játékosan figyelt engem. De nem válaszolt. Helyette hozzám lépett és a zsebébe nyúlt, egy kis üveget vett ki a zsebéből.
- Ez mi? - nyomta a kezembe.
- A kiutad. Már várnak. - mosolygott rám.
- Kik? - hiszen nem voltak barátaim, akiket azoknak is mondhattam volna, meghaltak a táborban...
- Majd megtudod.
A fúriákra néztem, elvoltak foglalva. Megfogtam az üveget és meghúztam. A torkomon egy maró érzés futott végig, azt hittem megfulladok, mondjuk meghalni már nem halhatok meg. A gyomrom helyett a szívem felé haladt a lé, és mikor leért a szívemhez fénysebességgel repülni kezdtem felfelé. Kerberosz játékosan lóbálta a farkát, és ugatott, mintha ünnepelte volna a távozásom. A probléma, hogy rohadt nagy sebességgel közeledtem a plafon felé, önkéntelenül is a fejem fölé kaptam a kezem, de nem csapódtam be, helyette viszont olyan fényessé vált körülöttem minden, hogy semmit sem láttam, de már nem repültem, hanem vízszintesen feküdtem valami puhán. Megint megkíséreltem kinyitni a szemem, most halványabb volt a fény. Egy lámpa világított fölöttem, a hallásom tompa volt, valakik beszélgettek a szobában, de nem értettem mit mondanak, a szavak összefolytak.
Felemeltem a kezemet és az arcom elé tartottam. Bőr színű. Ökölbe szorítottam a kezem, a körmöm bele vágott a húsomba, de nem érdekelt, sose hittem volna, hogy ennyire hiányozni tud a fájdalom.
Felültem és nyeltem egy nagyot a fülemet is újra az élők sorában tudhatom, remek. A veszekedő felnőttre és kamaszra néztem, a csaj nekem háttal ült, fekete haj, benne egy zöld csíkkal ennél nagyobb figyelmet nem szenteltem neki, ám a felnőtt férfinak annál nagyobbat. Hiába volt barna haja, azok a sárga szemek még most is ugyanolyanok.
A férfi észrevett és abba hagyta a vitát.
- Izzy. Végre. - terült el mosoly az arcán.
- Hiányoztam? - mosolyodtam el én is és már fel is álltam. A férfi hozzám lépett és megölelt.
- Jól tudod, hogy te vagy az egyik kedvenc emberem.
Ez új volt. Az egyik jelzőre gondolok.
- Mért ki a másik? - kérdeztem.
- Ő. - mutatott a kezével a másik lányra.
Érdeklődve elléptem tőle, a lány felállt és higgadt, szinte nyugodt mosollyal rám nézett.
A szám is tátva maradt, reflexből nyúltam a kardom után, ami sehol sem volt.
- Ezt keresed? - emelte fel a csaj a kardom, az ÉN kardom.
- Ki a fene vagy te? - sziszegtem a fogaim között.
A csaj nem válaszolt csak átnyújtotta nekem a kardom, egyes számú hiba, kivettem és azzal a lendülettel együtt a falnak is löktem őt, majd a kardom a nyakához nyomtam.
A csaj kicsit felnevetett a helyzet láttán, majd a férfira nézett.
- Kronosz elmondanád neki mi történt a Titánháború óta, kezd azzal, hogy ki vagyok. - mosolygott vidáman. Ilyen gyakran nyomnak kardot a torkához?! Mondjuk Kronosz mellett nem csodálkoznék rajta.
A lány rettenetesen hasonlított Percy Jacksonra. Hasonló arcvonás, orr és szájforma, de ami végképp meggyőzött, az a szeme alakja és színe, zöld.
- Izzy engedd le a fegyvert. Ő itt Ingrid Jackson és az én oldalamon áll. - de nem engedelmeskedtem. Ismersz Kronosz ennyivel nem érem be.
- Jackson? - kérdeztem, a lánytól.
- A fateromat ismerheted, Percy Jacksont. - kacsintott rám.
Hátrébb léptem és leengedtem a kardomat.
A csaj kikerült és Kronosz mellé állt, fura volt ez a páros.
- Hogy kaparintott meg? - intéztem a lányhoz a kérdésem.
- Ő nevelt fel. - válaszolta.
Ez Kronoszra egyáltalán nem jellemző. Kérdőn a Titánúrra néztem.
- Igen. Nulla éves korától én nevelem, a szülei úgy tudják meghalt a szülésnél. De feltámasztottam - tette a vállára a kezét.
Oldalra döntöttem a fejem 15- nél kizárt, hogy több legyen.
- Hány éves vagy?
- 15 leszek június 21.-én.
Na ne... Ijedten Kronoszra néztem.
- Hány év telt el a Titánháború óta?
A férfi elhúzta a száját, de azért válaszolt. - 27.
Oké térd most ne hagyj csendben! Lázasan keresgélni kezdtem a szobában egy tükröt, ha az én szobám lenne, persze, hogy minden sarokban lenne egy tükör, nem mintha nárcisztikus személyiség lennék, csak szeretem látni magam és a hibáimat a tükörben.
Az asztalon volt egy kis tükör, felkaptam és belebámultam. Ez hihetetlen ugyanúgy nézek ki mint amikor meghaltam, ugyanaz a 15 éves lány. Pedig 42 évesnek kéne lennem... Fúúú, öreg vagyok, és hozzá fiatal, mintha beleestem volna a fiatalság forrásába...
- Oké - néztem halálosan higgadtan, Kronoszra és Ingridre, majd mosolyogva leültem a fotelba a kardomat az asztalra dobtam és azzal a tipikus "hallgatlak titeket" pillantásommal figyeltem őket. - Kerek 10 percet kaptok, hogy elmondjátok mi történt, mi előtt totálisan kiakadok és emlékszel mi történt Kronosz amikor legutóbb kiakadtam!
A titán idegesen megvakarta a tarkóját, majd Ingridre nézett.
- A 20 legjobb szörnyemet ölte meg... - motyogta neki.
- Szóval? - vigyorogtam még mindig idiótán.