Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

38. Nem várt fejlemény

Peter elültette a bogarat a fülemben. Igaza van valami furcsa. Valami nagyon furcsa.
- Peter - pillantott a fiúra. - Ha Edmund már fogja össze a félvéreket, akkor mi lesz?
Peter arca elkomorult.
- Akkor elég egyszerű győzelme lesz a Titánok urának. - felelte - Ja, ez lenne a logikus...
- Szóval nem ezt láttad. - foglaltam össze. 
- Annyit láttam, hogy harcolunk, majd a Manhatten körül folyó két folyó felemelkedik a medréből és egy alak elborítja Manthattent vízzel. 

- Kicsoda? - kérdeztem. - Ingrid?
- Nem tudom. Csak az alakját látom. De azt is homályosan. 
- Érte... - a fekete alak megint feltűnt, közvetlenül Peter mögött állt. - Ki vagy te? - az alak felemelte a fejét legszívesebben sikítva hátra ugrottam volna. Nem volt arca. Minden le volt rajta egyszerűsítve, mintha egy rajzlap vázlatát látnám csak. A száj egy egyenes vonal volt. Orra nem volt, a szeme pedig két fekete folt volt, de az alakjuk...

Peter előttem tátogott. De a hangok nem jutottak el hozzám. Mintha valaki megnyomta volna a némító gombot, majd az alak ismét eltűnt, abban a pillanatban, a hangok visszatértek. 

- IZZY! Mondj már valamit! 

- Azt hiszem hallucinálok....- suttogtam. 

Peter csak összevont szemöldökkel nézett rám, a szemei értetlenek voltak.

- Egyedül hagylak gondolkodni jó? - mondta, de látszott, hogy aggódott. 

- Jó... Rendben... - öleltem át magam. 

Gondolatban egészen máshol jártam már. 

Mi ilyen furcsa?  Azon kívül, hogy látok egy fekete alakot. Egyáltalán ki ez az alak?
Lehunytam a szemem és koncentráltam, az Alvilágot próbáltam az elmémmel elérni. De végül miután negyedik próbálkozásra sem sikerült, maradtam az árnyékutazásnál. 
Közvetlenül a palota mellett bukkantam fel. Léptem egyet és majdnem orra estem. Lehet, hogy ma már nem kellene többet árnyékutaznom. 

A palotában egyből a pince felé vettem az irányt. Végig néztem a különleges termeken, ha tudnák az emberek, hogy mennyi adat van itt róluk és a cselekedeteikről... 

A holtak nyilvántartásához mentem. A terem kicsi volt közében egy íróasztal, mögötte egy szék, mellette pedig egy állvány állt. Az állványon egy  csontváz bagoly ült mozdulatlanul, mint egy szobor.  

- Szervusz Terence. - mosolyodtam el. A bagoly életre kelt és felém fordította a fejét. - A mai napon meghaltak tekercse kellene. A J-betűs - mondtam. A bagoly csontjai összekoccantak, majd felszállt és eltűnt a földön lévő csapóajtón. Alig telt el 10 másodperc és már vissza is tért. A lábával fogta a tekercset. 

Elvettem tőle és beleolvastam, miután megtaláltam a Jackson nevet, könnyű volt kiszúrnom Edet. Tehát tényleg meghalt. Akkor kizárásos alapon Peter látomásának fő szereplője Ingrid.

Vissza adtam a tekercset Terencnek. - Kérem Edmund Jackson ítéletét. 

A bagoly megint eltűnt.

Amikor megkaptam a tekercset döbbenetemben kiesett a kezemből. Egy szó állt rajta: kóborlás.

- Küszi Teence. - vettem fel a földről és adtam oda neki a tekercset. Sok dolgom van jobb, ha sietek, de előbb át kellene öltöznöm... A fenti folyosón viszont bele ütköztem valakibe. 

- Szia Apa. - mondtam vidáman. - Bocsi de sietek sok a dolgom! Csak kíváncsi voltam valamire...

- Állj. Fordul. - mondta.

Unott arccal megfordultam, most ez minek kell?!

- Igeeen? - kérdeztem várakozóan, és kicsit sem idegesen... á dehogy...