Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

29. Lazítás

Lábak zaja visszhangzott. Valaki gyorsan kapkodta a levegőt. Egy csattanás hallatszott, majd egy puffanás magam mögül. 
Megpördültem.

Hall a hasán feküdt. A kezében egy tőr volt. Folyamatosan lihegett. Az arából bíbor színű vér csorgott. A haja zsírósan tapadt a fejbőréhez. Az ajka fel volt repedve. A kezéből az Edmund által okozott karcolásokból ömlött a vér.
Egy mély hang ordított fel mögötte. 
Hall ijedten a hátára gördült, majd felpattant és folytatta a menekülést.
Mögötte valami fehér, kristályos alak közeledett, ha nem a saját szemmel láttam volna el se hittem volna. A skandináv mitológiából a Jégóriás üldözte őt.

A szörny felordított, majd hatalmas kezét a földre támasztotta. A talaj fagyásnak indult. Hallie meggyújtotta maga alatt a talajt, de semmi haszna nem volt. Túl erős volt az óriás, ő pedig túl fáradt. A lába megcsúszott, elesett és a falnak csapódott. 
Hall feltápászkodott, hátra húzódott a fal tövébe. Fáradt volt és ijedt. Elkezdtem rohanni felé, segítenem kell neki. De nem jutottam közelebb egy helyben futottam. Utálom az álmokat.

A jégóriás elért Hallhez, a lány kezéből lángok csaptak fel, de az óriás elkapta a kezét és elfojtotta a lángját. Felemelte a lányt és ráüvöltött, mire a szájából jég és hó jött ki. Hall elkezdte melegíteni a bőrét, ezt onnan tudom, hogy vörösen izzodt az egész teste, mire a szörny elejtette. Hall futásnak akart eredni, de a szörny megfogta az egyik karját és a falnak vágta. Nagy darab ujját a lány szívée tette.

Edmund egyszer azt mondta, hogy Hallie, úgy hat a víz és a jég, mint másokra a tűz...

- NE! HALLIE! - kiáltottam, de nem hallott engem. 
Hallie a lábával elrúgta az óriást, a szörny megint kitátotta hatalmas száját, hóvihar jött ki rajta. Ne kérdezzétek hogy! 
Hall a szeme elé kapta a kezét, a haját lassan teljesen belepte a hó. Kezdett lehűlni a teste. A jégóriás arcon csapta Halliet, majd a két kezénél fogva a falhoz fagyasztotta. A karja folyamatosan kékült. A szörny megint a szívére tette a kezét.
- Ne... - suttogta Hall erőtlenül. - Eressz! - próbált kibújni a szörny kezei közül. 
Hall arca fokozatosan eltorzult. A haja mintha kezdett volna fehéren csillogni. A bőre fehéredett és kristály szerű pontok jelentek meg rajta. 
A jégóriás lehűti a szívét! 
- Gyerünk! Harcolj! - tudom, hogy nem Hall de meg kell próbálnom. - Gyerünk, Tűzlány!

Hall szeme gyengén fénylett. Az állkapcsa megfeszült. Az egyik ujjával leírt a levegőbe egy kört, majd lehunyta a szemét. Az arca teljesen bekékült.
- NE! - sikítottam.

Abban a pillanatban a föld megremegett. Repedések futottak végig Hallie mellett a falon és a szörny körül. Egy nagy reccsenés és a repedésekből láva tőrt elő. A szörny felüvöltött. A lába fokozatosan elolvadt. Hall csuklójáról a jégbilincs felolvadt, ő pedig belezuhant a lávába. A szem felpattant, az arcába fokozatosan visszatért a szín, halványan elmosolyodott, majd hagyta had lepje be a láva a testét...

Verejtékben úszva ébredtem fel. Mellettem Edmund és Halk mélyen aludtak.

Visszafeküdtem és a nem létező eget kezdtem el bámulni.

Meghalt volna? Nem. Akkor rögtön elporladt volna amint a láva a bőréhez ért. Az utolsó mozdulata az a körkörös mozgás az ujjával, azzal csinálta volna?
Ed pár perc múlva elkezdett mellettem mocorogni. 

Játékosan megböktem a vállát, mire a kardjáért nyúlt.

- Nyugi csak én vagyok! - tettem a kezem a karjára.

- Ilyet ne csinálj! - kérte. - Történt valami? - nyújtózkodott egy nagyot.

- Hallievel álmodtam. - joga van tudni.