Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

58. Patkány mint házi állat

Reggel szóltam Charleséknak, hogy hová megyek. Hall mióta pénteken haza hoztam csak néha dugta ki az orrát a szobájából. Annie elment Breddel randizni. Hogy mi van köztük, főleg úgy, hogy Bred megakart csókolni?

Fogalmam sincs.

9:30-kor kivágtattam a házból és a buszhoz rohantam. Folyamatosan visszajátszottam a fejemben a tegnapi napot, és azt a bizonyos szerdai napot. Sokáig nem is akartam vele foglalkozni, de most, hogy Erósz ennyire felidegesített. Komolyan a szerelemnek nem happynek kéne lennie. Jól van Izzy hülyeségeket beszélsz, nézz csak Hallre. Nem hiába van ki, mint a fene. 

Amikor leszálltam a buszról megindultam a Central Park főbejárata felé. Valami hideg az orromra esett. Felpillantottam az égre. 
Havazik. 
Erisz az egyik fának dőlve állt. Amikor meglátott, hozzám sétált. Félúton találkoztunk és az istennő a vállamra tette a kezét. 

Nem ismertem a helyet ahová hozott. 

- Hol vagyunk? - kérdeztem. 

- A kisistenek főhadiszállásán. - felelte. - Kövess. 

A hely semennyire sem hasonlított az Olimposzra. Az egész palota, mivel egy palotában voltunk, minimum 200 teremmel volt tele, legalábbis a méreteket nézve. Márványból illetve görög stílusú, azon belül is dór oszlopok álltak mindenhol. 
Nagyi az udvarra vezetett, ahol tombolt a nyár. Azonnal levettem a kabátot és a csizmát. Mázli, hogy hoztam sportcuccot. 
- Ne fecséreljük ezzel az időt. Megengeded?

- Hajrá. - tártam szét a karom. 

Erisz csettintett, mire rám került az edző cuccom. A narancssárga tábori póló levágott ujjú változata. Egy hossz edző nadrág és sportcipő. 

- Nos, hogy kezdjem? - kérdeztem. 

- Kapd el a káosz gömböket. - mondta. 

- A miket?! - ijedtem meg. 

- Ezeket. 

A kezében megjelent egy káoszból eszkábált gömb, amit felém hajított. A tudatom lefagyott, ahogy a testem is. Egy másodperc alatt szinte minden végig ment a tudatomon. 
Hogy a káosz egyszer már körbe vett, hogy még a párbajon is iszonyatosan nehezen tudtam megfogni, Ingridnél pedig még csak irányítani sem tudtam! 

Elhajoltam a gömb elől. 

Erisz olyan rondán nézet rám, ahogy Hádész szokott bámulni kb. mindenkire. 

Kínosan elmosolyodtam. 

- Te félsz a káosztól. - mondta inkább magának, mint nekem. 

- Hááát... néha... 

Erisz gondolkodva bámult engem. - Ha ezt tudom volna két napra veszlek ki a suliból. - morogta.

Jó ideig gondolkodva bámulta maga előtt a talajt, majd mellém sétált a lábnyomai helyén fekete massza jelent meg. Lassan egy patakba rendeződött. Nem kellett Einsteinnek lennem, hogy tudjam ez egy káoszból eszkábált patak.

Erisz leguggolt a patakhoz és belemártotta a kezét.

- Csináld meg. - mondta.

- Tessék?! - kérdeztem ijedten.

- Nyugi, ha legyőzöd a félelmed nem lesz semmi bajod.

- És ha nem?! - vágtam rá.

- Az már nagyobb probléma lesz.

A masszára néztem.

Én vagyok a káosz. Eddig nem féltem a képességemtől, akkor most miért?