Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

3. Újra középiskolában

Furcsa volt végig hallgatni Kronosz beszámolóját. Vesztett ezt rögtön felfogtam. Aztán hablatyolt valami Gaiáról az egészet annyira untam már!
- Jó, mindez tiszta sor, de mért hoztál vissza? - mosolyogtam az álca mosolyommal, mintha naaagyon érdekelne miről beszél.
- Oh, igen - állt fel Kronosz - Ingrid megtennéd?
Ingrid a sarokban lévő szekrényhez ment, kivett egy vastag dossziét, majd ledobta elém.
- Ez mi? - emeltem fel.
- A célszemélyek. - felelte. - A mi oldalunkra kell állítanod őket, ha ez nem jön össze meg kell ölnöd őket.
Összevont szemöldökkel kinyitottam a mappát, bőven elég volt meglátnom az első oldalon szereplő nevet.
- Nem. - mondtam, miközben egyenesen Kronosz arany szemébe néztem.
Kronosz szeme gonoszan felvillant.
- Ez nem kérés Izzy, ez a parancs!
- Nem. - ráztam meg a fejem - Semmi esélyem ellenük, nem tudom ki az anyjuk, de ha csak egy kicsit is hasonlítanak az apjukra nem győzhetek ellenük!
- Dehogynem! - csapot az asztalra - És győzni is fogsz, ők csak félistenek, te pedig erősebb vagy mint egy félvér.
Igen, mert én csak negyedvérben vagyok halandó. Tettem hozzá gondolatban.
- De...
- A parancs megtagadás árulással ér fel, tudod mi jár az árulóknak.

Bólintottam. Majd az aktára néztem.
- Mikor indulok? - egyeztem bele.
- Kiváló. Holnap hétfőn várnak a Johnson középiskolában. A kilencedik évfolyamban.
- Suli?! - húztam el a számat, ezt nem hiszem el... már megint?!
- Igen, a tancuccaid odafent vannak.
- Hiszen már május van! - döbbent meg Ingrid.
A legjobb dolog az Alvilágban az volt, hogy ott nincs suli! Erre... ezt nem hiszem el!
Ingrid is úgy tűnt mellettem áll, ugyanis nagyon ellenezte az iskolát, de a Titánok urát persze nem hatotta meg. Mintha Kronosz szívére lehetett volna hatni, ha egyáltalán van szíve...
Ingrid felkísért a szobámba tényleg nagyon hasonlított az apjára.
A szobám... egy ágy, egy asztal, egy szekrény, egy kanapé és itt vége. Sehol egy tükör.
Ingrid a kezében tartotta a dossziét.
- Tudod kik állnak benne? - kérdeztem.
- Persze. Én állítottam össze, az anyagukat.
- Ismered őket? - vettem ki a kezéből a mappát.
- Nem. - rázta meg a fejét.
Újra bele lapoztam a mappába.
Peter, Susan, Edmund és Lucy Jackson.
- Milyen volt Kronosszal felnőni? - kérdeztem, hogy ne legyen annyira gáz a helyzet.
- Kemény. Fárasztó. És furcsa.
Érdeklődve ránéztem.
- Milyen értelemben furcsa?
Gúnyos fejet vágott. - Mondjuk úgy, hogy engem teljesen normálisan, mint egy mai apa felnevelt, míg több ezer éve, a Villám dobáló tesóit felfalta. Na?

Jó ezen muszáj volt nevetni.
- De - folytatta - utólag az a legmegdöbbentőbb, hogy félt engem.
Csend telepedet a szobára. Kronosz soha sem féltett senkit nem tudom mi történt, de abban igaza van Ingridnek, hogy változott. Az ellenség nem tudja, hogy él, nem verte nagy dobra, hogy itt van a halandók között, hanem csendben dolgozik, ez valahogy nem Kronosz módszere.
Ingriddel késő estig beszéltünk nagyjából mindenről, a legrosszabb az volt mikor elkezdet a tablet használatáról beszélni, őszintén számomra ez kínai. App képszerkeztésre, a fényképezésre, a nyomtatásra, a rajzolásra, wc-zésre nincs appjuk véletlenül? Ingrid amúgy nem vészes csaj, csak szereti megfélemlíteni az embereket, ebben nincs egyedül. A legjobb védekezés a támadás. Van egy furcsa humora, nem olyan mint Kronoszé neki az a humora, ha megöl, Ingridnek... olyan... bunkózós humora van.
Este 11-kor lépett le.
- Ingrid! - kaptam el a kezét az ajtóban. - Ki az anyád?
- Az aktában meg van említve. Jó éjt Izzy.
- Jó éjt. - motyogtam. Majd átöltöztem pizsibe, felkapcsoltam az éjjeli lámpát és magam elé vettem a dossziét.
Lássuk kik ezek!

Jackson

Apa: Percy Jackson, Poszeidón fia
Anya: Annabeth Chase, Athéné lánya

Poszeidón és Athéné... nyugi Izzy van esélyed, ha Kronosz mellé állítod őket, nem kell megölni őket, és akkor nem eshetsz pofára, mivel ők erősebbek, nálad.
De jó magamhoz beszélek, meg lehet őrülni a Tartaroszban? Visszavonom a kérdést, a Tartaroszról beszélünk...