Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

65. Ingrid

Külső szemszög:

Ingrid Jackson elégedetten távozott a panelházból. Odakint egy mágikus átjáró várt rá, hála az egyik természet szellemnek. Átlépett az átjárón és egyenesen a Piahn casinó felé vette az irányt.

A casinóban javában pörgött az élet, annak ellenére, hogy jócskán éjfél fele járt az idő. A lány elvett egy üveg Martinit John bácsitól és kiitta a tartalmát, majd visszaadta a férfinak az üres poharat.

- Látom jó kedvedben vagy Ingrid. - jegyezte meg a férfi.

- Nem is tudod mennyire. Ed? - mosolygott a lány.

- Az emeleten. Elég rossz színben volt az állandó időeltolódástól úgyhogy adtam neki egy kimenőt.

- Milyen nagy lelkű vagy. - gúnyolódott a lány.

Johnathan viszont rátapintott Ingrid érzelmeire. A lány nem hiába volt jó hangulatban. Annyira vágyott már egy kis szórakozásra, most pedig nem is akárki kérte meg erre az aprócska kis "játékra" hanem Edmund.

- Szia Bátyó! - nyitott be a fiú szobájába. Ahol ugyanakkora rumli volt, mint mindig.

- Ingrid. - mosolyodott el a fiú. Felpattant a kanapéról és homlokon puszilta a húgát, miközben egyik kezével átkarolta. - Nos, hogy ment?

A fiún látszott, hogy kicsit sápadt, de zöld szeme változatlanul ragyogott.

- Szuperül, ugyan még mindig nem értem, hogy miért akartad, hogy elszórakozgassak velük. De le kell, hogy csesszelek! - vigyorgott vidáman a lány.

- Miért is? - vonta fel a szemöldökét.

Ingrid szépséges mosolyát megvillantva kivett Ed szekrényéből egy törülközőt és a fürdő felé sétált.

- Azt mondtad erősek. Főleg Hallt istenítetted, pedig konkrétan elég volt megmutatnom neki pár gyermekkori képet és woálá, szinte már könyörgött, hogy küldjem a halál küszöbére. - nyitotta ki az ajtót.

- Hogy mit csináltál?! - döbbent le Ed. - Azt mondtam emlékeztesd őket, hogy fenyegetés vagy.

- Azt is tettem. De nem mondtad meg, hol, mikor és hogyan. Már pedig amennyit fecsegtél róluk, erős ellenfélnek hittem Izzyt és Hallt.

Ingrid ledobta a törülközőt a fogasra, majd kibújt a pólójából.

- Mit tettél velük?!... te meg mit csinálsz?! - támasztotta a srác a falat.

- Lezuhanyzom. - vágta rá a lány. - mért minek látszik? Amúgy roppant mókás volt! - vigyorgott Edre.

- Húgiii- türelmetlenkedett Ed.

- Jól van na! - engedte meg a forró vizet. - Elhívtam pár barátomat, hogy segítsenek Thantosz ajtaja elé küldeni őket.

- Milyen barátok? - faggatta tovább Edmund.

A lány a csípőjére tette a kezét.

- Pár démon, a feltámasztott rend őrei, és a Jégóriás.

- Aha, tehát effektív a halálba vezetted őket.

- Nem mondtad, hogy csináljam! - mosolygott győzedelmesen.

- Ez nem változtat azon amit tettél.

- Most meg kéne bánnom a tettem? - vágott majdnem olyan cuki fejet mint Lucy, annyira, hogy Edmund szíve egy pillanatra megsajdult, de erős maradt. Tudta, hogy vigyáznia kell Ingriddel.