Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

68. Előadás

A február hamar el szállt. Annie ha nem pasizott, akkor többnyire Silenával járt vacsorákra, be a cégbe, vagy ha Silena megengedte akkor Párizsba, hogy bemutassák a Beauregard új kollekcióját. 

Joe egyszer bukkant fel január 7.-ke óta. Az csak a szülinapján volt. Akkor is ha nem éppen Susannel szó csatáztak, akkor Roseval és Diával volt. Ráadásul az Angelo hármas a 18-at, Bred és Cora pedig a 16-ot töltötte be a hónapban. 

Március első hétvégéjén unottan várakoztam a kocsi előtt. A nap felé fordulva élveztem a meleget és ahogy a fény az arcomat cirógatja. Ez egyetlen problémám csupán az volt, hogy feketébe öltöztem és lassan kezdtem megsülni, pedig Los Angelesben még melegebb lesz. 

- Annie igyekezz már! - kiáltottam türelmetlenül. 

Silena a kocsitól nem messze állt és telefonált. Charles a kormányt támasztotta, miközben a telefonján chatelt valakivel. Annie pedig odabent pakolgatott. 

A mai napon lesz a Broadway ifjúsági darabjának premiere, ahol Hall játssza a főszereplőt, Evelint. Mindezek mellett nyílt nap is lesz. Tehát be lehet menni a kulisszák mögé beszélgetni a színészekkel, meg nézni a próbákat és sok minden mást csinálni. 

Annie egy kék mellényben, alatta egy hófehér egybe ruhával lépett ki a szobából. A kezében egy táska volt, a fején napszemüveg. 

- Na mi van? Nem megyünk? - ült be a kocsiba. 

Csak a szemeimet forgattam és beültem a kocsiba. 

Charles zsebre vágta a telefonját és Silenára nézett. - Drágám jössz? 

Silena felmutatta az ujját, majd váltott még pár szót. 

- Igen, igen! A király kék anyagból készítsétek! Remek, ha megvagytok 50-et szállíthatok Párizsba, ha van még rá keresett küld el e-mailben. Szia Prue. - tette le a telefont, és ültbe az anyós ülésre. - Mehetünk. 

Reggel nyolckor szálltunk ki a repülőgépből. Ebből a sok repülőgépen való utazásból kezd elegem lenni. Akárhányszor felszállok a gépre, úgy érzem mintha áramot vezetnének a testembe. Ráadásul idefele jövet kisebb vihar felhőn mentünk át.... mondhatom nem volt jó kedvem.

- Visszafele árnyékutazással megyek. - közöltem Charlessal. 

- Csodálkoztam, hogy nem azzal jöttél. - felelte hűvösen. 

A Broadway előtt kisebb tömeg állt a sajtóval karöltve. Pedig még 20 perc volt a kapuk kinyitásáig. 

Annie a tömegben keresett valakit. Amikor meglátta Corát, Lucyt, Susant, Petert Johnnyt, Jaket és Roset karon fogott és hozzájuk rángatott. 

- Vicces, hogy pont itt találkozunk! - mondta mosolyogva Annie. 

Susan egy szem forgatás kíséretében válaszolt. - Szerintem egyáltalán nem meglepő. Főleg, hogy Lucy színész akar lenni.

Ja Peterön és Susanön kívül csak a színész társaság van jelen.

- Los Angeles még téged sem képes felolvasztani. - mondta szomorúan Annie.

Lucy Roseval beszélgetett. Rose idegesnek tűnt. Kerülte a pillantásom.

- Másik feledet New Yorkban hagytad? - álltam meg Johnny mellett.

- Michaelt? Aha. - bólintott a fiú.

- Ilyen sokan akartok színészek lenni?!

- Csak öten, de Jake amúgy kaszkadőr akar lenni, de mindegy. - mosolygott elnézően Johnny.