Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

77. Romba döntünk egy hidat

Reggel 7-kor Edmund egy gyűlést rendelt el. A megmaradt félvérek, alig érték el a 40 főt, (ezeknek több mint a fele sérült volt) és 20 Vadász. Peter karján még mindig ott fityegett a kötés. Susan válla, ahol Cora eltalálta be volt kötve. Annie varázsbeszédében lehet valamit, ugyanis csodálatosan nézett ki. A haja loknikban omlott a vállára, a szemén kék színű smink volt, szempillái hosszan verdestek. 

Edmund alaposan végig nézett rajtunk. Aztán felsóhajtott. 

- Az Apolló bungaló elfoglalja a helyét az ablakokban és az erkélyeken az öt kijelölt Vadásszal együtt. - kezdte, a hangja acél kemény volt. - A támadást Emily és Kevin fogja vezetni a megmaradt Árészosokkal és Hermészesekkel. - tehát 11 fő.. - Gregorio neked más feladatot szánok. - nézett a sötétbarna hajú, félig spanyol srácra. - Egy elit csapattal, köztük Izzyvel és Hallel, elmentek az utolsó hídhoz és felrobbantjátok. A többiekkel váltásban dolgozunk. Ez a napforduló napja, úgyhogy most minden nagy erőt befognak vetni. Gregorio, Izzy, Hall. - nézett ránk. - 11 óráig fel kell robbantanotok a hidat. De vigyázzatok. Ingrid teljesen a maga irányítása alá vette. Ha minden rendben megy, akkor 16:30-kor, Bred, Izzy és Hall felmegy az Olimposzra, az alatt a félóra alatt ki kell tartanunk. Csak 17-kor engedhetjük át Kronoszt és Ingridet a védővonal és ami még fontosabb, csak őket! Más nem mehet fel az Olimposzra. Értve vagyok? - kérdezte Ed. 

- Van egy kérdésem. - tette fel a kezét Bred. 

- Ha idiótaság, tedd le. - vágta rá reflexből Ed. 

- Én nem a két Liber vagyok. - felelte gúnyosan Bred. - Engem az érdekelne, hogy mégis, hogy fogjátok őket feltartóztatni, velünk is nehéz őket megállítani, de nélkülünk... 

Edmund egy kicsit zavarba jött, bármit is tervez, nem biztos benne, hogy beválik. - Az majd elválik. 

- Ez nem túl szívderítő válasz bátyó... - motyogta Lucy. 

- Csatasorba! - adta ki az utasítást Ed.

Mellé léptem és zöld szemeibe bámultam. 

- Mégis mi az amiben nem vagy biztos? - kérdeztem. 

Edmund csak egy pillanatra nézett rám, majd inkább a bátyjára nézett, aki furcsa tekintettel állt előttünk. 

- Mi az? Láttál valamit? - kérdezte várakozóan Ed, a szemiben remény csillogott. 

- Igen... - felelte Peter. - Nem te leszel a hős. 

Edmund egy ideig pislogott. 

- Akkor ki? 

- Nem lesznek hősök. Hacsak... nem kapunk segítséget. - utána levette a pillantását az öccséről és kisétált a hotelből. 

Edmund arcán aggodalom suhant át. 

- Hé. - szorítottam meg a vállát. - Kockázat nélkül nincs nyereség.

Ed melegen elmosolyodott. - Az a baj, hogy túl sok mindent kockáztatok és félek, hogy sokan meghalnak miatta... - aztán a szemében furcsa szikra pattant. - Bred azt mondta... a halálodat várod. 

- Igen. Nemezisz három életet mentett meg, tehát három életet is fog elvenni... ha a háborúban meghaltak között van az a három szívesebben foglalnám el a saját helyemet abban a háromban.  

- Ne kísértsd meg Thantoszt. Így is itt ólálkodik állandóan... 

- Tessék? 

Ed csak felvont szemöldökkel rám nézett. - Furcsa... komolyan nem érzed?