Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

80. A végjáték

Újra menekültem. A Lincoln alagút romjai előtt ráfordultam a Central Park felé vezető útra. Ekkora hallottam meg a fülemben Edmund hangját. 

- Izzy? Izzy hallasz? - kérdezte. 

A kommunikátor, még mindig a fülemben van! 

- Igen! - érintettem meg. 

- Meg van az Élők könyve! Ugyan az Egyiptomi mágusok nem lesznek boldogok, hogy lenyúltam...

- EDMUND! Ne most! - kiáltottam a mikrofonba. 

- Jó, jó vettem! Csald őt a Cental Parkba! Hall felé fuss. 

Könnyű azt mondani. Mire elértem a Central Park szélét, majd meghaltam, de túl kimerült voltam, hogy árnyékutazással csaljam oda. Fákat sem kellett kerülgetnem, Rose az összeset csatába hívta. Hallie Orpheusz kapujától nem messze állt. 

- Izzy! - vett észre Hall.

Lassítani kezdtem és megálltam mellette, hogy kicsit kifújam magam. 

- Mit tervez? - kérdeztem. 

- Jó kérdés.... - válaszolta Hall. 

Hátrálni kezdtem. Tartarosz egyre közelebb ért hozzám. A félelem pedig egyre jobban nőtt bennem. De Tartarosz egyszer csak beleütközött valamilyen védőpajzs szerűségbe. 

- Ez az! - öklözött bele a levegőbe Ed. - Azt hittem nem jön be. 

- A számításaim mindig pontosak! - akadékoskodott Hall. 

- Ja... mindig... - méregette Edmund elégedetten a csapdába csalt Tartaroszt. - Sosem hittem, hogy a szüleim meséi ennyire valóságosak.

- Edmund Jackson. Percy és Annabeth fia. - morogta Tartarosz

- Mondanám, hogy örülök, hogy megismertem, de nem szeretek hazudni. 

Hall hangosan krákogott egyet. 

- Ez valami erőtér? - kérdeztem és néztem meg jobban a helyet. 

Furcsa talizmán szerű kövek voltak letéve egy furcsa alakzatba. 

- Olyasmi. Ezek mágikus körök. - lapozott egyet az Élők könyvében. - Nem tudom mennyire fog működni ez a cucc, ráadásul ahogy olvasom eléggé kockázatos... 

- Ezt, hogy érted? - kérdeztem. 

- Két verzió van. Az egyik a halhatatlanokra vonatkozik, míg a másik mindenkire. 

- Hol itt a baj? - értetlenkedtem. 

- Az, hogy ugyanazok a jelek vannak mind kettő alá írva, ami ugyanolyan hatást eredményez. 

- Azaz? - kérdeztem. 

- Minden élőt a más világra küldenek. - felelte. 

- És, ha hozzá tennéd a nevét? - kérdezte Hallie. 

Edmund idegesen megvakarta a tarkóját. - A szüleim ennek a könyvnek a segítségével már megölték egyszer Piahnt, de.. nem igazán tudtom, hogy.... 

- EDMUND! - kiáltottam rá. 

- Ha ennyire tudod, csináld te! Végül is biztosan nagyon jól tudsz óegyiptomiul olvasni. Én csak két éves korom óta tanulom. 

És még, hogy Bred idegesítő! 

- Csak olvasd! 

- De mi már feltámadtunk legalább egyszer tehát feltehető, hogy....