Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

33. Hall meglep minket

A kétszemélyes ágyat teljesen elfoglaltam egyedül. Hall gondolom Edmundal aludt. Ja aludt velem ellentétben. Én paráztam, hogy Ingrid vagy ne talán tán Kronosz felbukkan az álmomban és meg akarnak ölni. 

Az órára pillantottam, uram isten még csak hajnali kettő van! Felültem az ágyban és kivettem a zsebemből a mérget.

Arzén vagy Cián?

Felállta és mivel úgyse tudok elaludni, az ablak függönyét elhúztam, hogy a Hold fénye bejusson, majd bele szökkentem az egyik árnyékba. 
A feketeségből kijutva, átjárta a testemet a melegség, végre itthon vagyok. 

Hádész fekete obszidiánból készült palotája messze csillogott. Elindultam a Léthé mentén felfelé. Ha bele gondolok hány ember és lélek vesztette el az emlékeit a folyó miatt.... Pedig annyira... békés. A lábam lefagyott és a vizet bámultam. Valami... nem stimmel... Anya... alig emlékeztem rá amikor Apollón megmutatta azt az emléket... Megráztam a fejem és folytattam az utat, elhaladtam a Sztüx mellett, annyira gyűlölöm a szagát. 
- VUFF!
De hisz ez! A távolban egy nagy rotweiler közeledett felém.

- NAGY FIÚ! - kiáltottam fel vidáman és megszaporáztam a lépteim. Kerberosz elkezdett iszonyatos sebességgel felém rohanni, majd elrugaszkodott a talajtól és egyenesen rajtam kötött ki az egyik mancsával, amely nagyobb volt mint az egész testem. Kerberosz mind a három fejével kezdett el nyalogatni.

- NE! Nagy fiú! Pizsiben vagyoook! Jó jó, én is örülök nektek!
Kerberosz végre leszállt rólam, mind a három fejét alaposan megvakargattam. 
- Aaah, de hiányoztatok! Mondjátok csak nem tudjátok, hol vannak a fúriák?
Kerberosz vidáman felmordult és futva sietett a palota irányába. 
- Hé! Én kicsi vagyok és lassú! - kiáltottam utána, de persze nem várt meg. - Szóval ti így örültök nekem!

- VUFF!
- És még vissza is pofáztok! - morogtam az orrom alatt.

Kerberosz megállt az egyik fa alatt.
- Szervusz Izzy. - mosolygott rám a három banya, amikor a közelükbe értem. 

- Sziasztok. - öntött el az a kellemes melegség. Valahogy hiányoztak. 

- Megint matekozni és fizikázni akarsz? - vicsorgott rám Aléktó. 

- Inkább kémiázni. - feleltem.
Láthatóan Aléktó és Tisziphoné nem lelkesedett az ötletért. Persze hiszen Alektó volt a matek és a fizika tanárom, míg Tisziphoné tanította az angolt, az irodalmat, az ógörögöt és a történelmet, meg apa mellett a görög mitológiát is néha napján, míg Megaira, aki nagyon boldog lett a kijelentésemtől, a kémiát, a bioszt, és a földrajzot tanította. 

- Igen Izzy! - siklott le mellém, ragadta meg a karom és rángatott be a palotába ahol a pince felé terelt Megaira. - Miről van szó?

- A mérgekről.

- Értem. - biccentett. 

A pincében a régi laborba vitt, a por kicsit belepett mindent. De a kémcsövek tisztán fénylettek, akár csak a mikroszkóp.

. Milyen méregről van szó? - ült le a kémcső és a mikroszkóp közé a fúria. 
- Erről. - tettem le elé a fiolát. - Nincs szaga, szerintem cián vagy arzén lehet benne. 
Megaira felvette a védőszemüveget és kiöntött egy keveset a fiolából.
A nagyító alá helyezte és ráközelített.
- Nem találtad el. Valóban a cián és az arzén a leggyakoribb méreg a gyilkossághoz, de ez semelyik sem. 
- Akkor mi?
- Nyílméregbéka. A bőrének a mérge. - válaszolta kb. két perc múlva - Az melyik? - nézett rám tanárosan.

- Batrachotoxin. LD50 érték 2 mikrogramm mennyisége már halált okoz.

- Ami mennyi?
- Mint két szemcsényi konyhasó. - válaszoltam reflexből. 
- És mit okoz?