Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

20. Hallie a markomban

Nagyon nagy mázlitok van! Első nap amikor másnap nem írunk semmiből! Jó olvasást!


Kheiron alaposan végig mért.

- Minden évben van valami... - motyogta. 
- Az elmúlt 27 évben halott voltam. - vágtam rá.
- Ez nem rólad szól.
- Öhm... Nem akarok nagy feneket keríteni az ügynek... de az én próféciámról van szó! 
Kheiron melegen rám mosolygott. 
- Viszály tárgya te leszel... - gondolkodott. - A vérmestere és Kronosz között.
- Ki az a vérmestere? - kérdeztem nyíltan.

- Nem tudom, még nem hallottam róla. - ráncolta gondolkodva a homlokát.

- Lángokba égve, nem hiszem, hogy félistenekre gondolna... akkor nem a vérmestere vezetne... Mi az ami meg van neked tiltva? - kérdezte.

Hogy mi.... A szabadság. Hogy nem titkolnak el, hogy mindenki ismerhet anélkül, hogy bármi gondom lenne belőle... 
- Nem tudom - ráztam meg a fejem, de Kheiron biztos gyanítja, hogy hazudok.
Felsóhajtott, majd folytatta. - Valamit tenni fogsz, ami meghatározza, hogy ki nyer a vérmestere, vagy Kronosz...

- Eddig én is eljutottam, meg a "Kétszer lesz a sötétség fogja" részig is. A négy falasat, a lángosat meg úgy az összes többit nem értem! 

- Ismerek két Jacksont akik egész jól megfejtik ezeket a próféciákat... - mosolyodott el a kentaur.

Kimentünk és Kheiron megkérdezte az egyik szatírtól, hogy nem látta-e Susant és Edmundot. A szatír megmondta, hogy Susan az Arénában takarít, Edmundot meg utoljára az erdő felé látta Hallievel. 
De én is ott láttam, de az már vagy egy órája volt... 
Hirtelen rossz előérzetem lett. 

- Kheiron... Nekem itt valami nem stimmel... - mondtam ki hangosan is. 
- Nekem se... - felelte -pattanj fel! állt meg előttem.

- Ugye ezt nem gondolja komolyan! - néztem a ló testére.

- Teljesen komolyan gondolom. - mondta.

A karjával segített, hogy feljussak. Még sose ültem lovon, még ha Kheiron csak félig ló akkor sem, Poszeidon lényei tehát, mindig úgy gondoltam, hogy jobb a békesség, igen a csontváz lovakkal is. Az erdő szélénél megállt és lemásztam róla. 
Egy szőke fej mozgott az erdőben...

- Az ott... Peter? - kérdeztem.

- Igen. Peter! - kiáltotta Kheiron.

A fiú hátra nézett az arca gond terhelt volt. Megszaporáztam a lépteim, hogy hamarabb odaérjek, ekkor szúrtam ki Edet. Még nem láttam ilyennek, lefelé lógatta a fejét, a kezei élettelenül hevertek mellette. A szeme üres volt, mintha egy halott szemébe néztem volna. 

Aztán elöntöttek az érzelmeik, ezért volt rossz előérzetem...

Mikor már alig 5 méterre voltam, Hallt láttam meg Peter a karjára és a homlokára szorított egy rongyot.
- Szörny támadás? - kérdeztük másodpercre pontosan egyszerre Kheironnal.

- Mondjuk... - mondta suttogva Ed.

Peter felkapta Hallt és elindult a gyengélkedő felé.

Néztem ahogy távolodnak, majd Edhez fordultam. 

- Mi történt? Hall az egyik legerősebb táborozó, kizárt, hogy bármi is legyőzze! - mondtam.

Edmund hallgatott.

- Edmund! Mi történt?! - kérdeztem hisztérikusan. - Mi támadta meg?!
Ed nem felelt semmit csak elindult. Na nem. Most már nem leszek visszahúzódó csaj!