Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

16. Aranyvér

Percy valamiért bosszús volt. A pavilon felé sietett. Ahol fittyet hányt a szabályokra és a saját asztala helyett leült Thalia mellé Zeusz asztalához.
Mindenkiben megállt a levegő, még Annabethben is. 
Alig két percen belül Nico rohant be. Végig nézett a tömegen, majd csatlakozott Thaliához és Percyhez. Ha már ők nem láttak engem én is leültem hozzájuk.

- Nos? - faggatta Percy, Nicot.
- Még nem vagyok benne biztos.
- Megint álmodtam...- szólalt meg Thalia. A másik két félvér aggódva rá pillantott. - Luke él.

Percy szeme elkerekedett. 
Luke... Luke Castellan... ő is feltámadt volna...
- Biztos?! Hiszen Luke! Ő... - Percy dühös volt kicsit.

- Hős volt Percy! - szólt rá Thalia, majd Nicohoz fordult. - Igazam van, ugye? Nincs odalent.
Nico hezitált. - Nem... Még... Nem tudom... De utána fogok járni. . 

- Luke... Nevetséges! - mondta mérgesen Percy - Meghalt, elárult minket.

- Percy! - csattant élesen, de halkan Thalia hangja. - Tudom, hogy él. Érzem... - állt fel az asztaltól, és egyenesen a bungalók felé vette az irányt.

A két srác aggódva egymásra nézett.
- Aggódom Thaliáért... - mondta halkan Nico.

- Thalia... Ő Vadász, az is furcsa, hogy visszaköltözött a Zeusz bungalóba, és nem Artemiszében van a vadászokkal. - felelte Percy. - Mond meg őszintén Nico, Luke feltámadt?

- Nem vagyok benne teljesen biztos de... úgy tűnik. Gondolod, hogy Thalia... 
- Kilép a vadászoktól Luke miatt? - fejezte be a mondatot -  Szinte biztos vagyok benne, hiszen csak miatta nem fogadta el régen.
- Zászló zsákmányolás lesz este.

- Ah... Már megint?! Úgy is a vadászok nyernek!
- Én nem leszek itt, utána nézek Lukenak. - állt fel az asztaltól Nico, majd Annabethre pillantott. - Elmondtad már neki.
Percy megrázta a fejét.

- Csak igyekezz, hogy tőled tudja meg és ne Athénétől. - ment el Nico miközben a kardja keresztül ment rajtam. 

Szóval tényleg láthatatlan vagyok.

A helyszín változott, mellékesen én meg seggre estem, asszem inkább végig álom ezt az egészet. Zeusz ökléné voltunk a folyó határán. Thalia döbbenten állt, kezében a zászlóval a folyó másik oldalán. Egy szőke hajú fiút bámult, aki ájultan feküdt a földön. Kiesett a kezéből a zászló és a fegyvere is, majd oda rohant a fiúhoz.
Percy annyira futott, hogy hirtelen kellett lefékeznie Thalia előtt, mögötte Nico állt holt sápadtan.

- Meg mondtam! - nézett a két fiúra Thalia - Luke... - érintette meg a fiú arcát. 

A táborozók a srác és Thalia köré sereglettek. A legtöbben döbbentek voltak, de Annabeth majdnem össze esett. A Nagy Triász kölykökre nézett. Látszott a szemében, hogy próbálja összerakni a képet az agyában. Percy morgott valamit az orra alatt, de Thaliával felemelték a fiút és a Nagy Ház gyengélkedője felé vitték.

Utánuk siettem. Nico az ellenkező irányba indult el.

Luke annyira mozgott álmában, hogy le kellet kötözniük őt. 
- Hogy lehetséges ez? - nézett Lukera az ajtóból Thalia - El kéne őt engednünk, ha megjönnek az istenek... 

- Ő Hermész fia! - szólt közbe Percy - Elrohanna, senki sem érné be...

- Én lehet... Artemisz vadásza vagyok tehát tudok olyan gyorsan futni, mint egy Her...
- Itt vannak a bajkeverők. - mondta Mr. D. - Tudtam, hogy valami rosszban sántikálnak.
- Jackson! - csattant fel Hádész hangja, ezer körül is felismerem a hangját. - Ti! - hördült fel mikor meglátta Lukeot. - Ti! Ti lopkodjátok a lelkeimet!
- Hádész félre érti. - védelmezte Lukeot Thalia.