Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

73. Niké fia

Az emlékeim kuszák voltak. Legalább 100 káosz szörnyt vezényeltem a szörny horda ellen. Miközben csak a kardok csattanását hallottam. Egy idő után automatikussá váltak a mozdulataim. Egy telkhin levágása, egy kígyónő megölése. Egy idő után zsibbadni kezdett a karom. Visszavonultam a védelmi vonalunk mögé és meghúztam egy fél literes üveget. Elkezdtem kémlelni a csatát. 

Ingrid sehol. Kronosz sehol. És csak gyengébb szörnyeket küldtek. Leakarnak minket fárasztani. Ez biztos. 

Az első hullámnak vége lett. Négy sebesültünk volt csak. 

Hallie mellém lépett. A szeme gondterhelt volt. - Hány hullámban dolgozik? - kérdezte. 

- Az első a leggyengébb, azt csak lefárasztásra küldik. A második hullám erősebb. De a harmadik lesz a legnehezebb. Ha pedig van valami nagyobb erejük azt a legvégén fogják elindítani. - feleltem. 

Hallie bólintott. - Tartalékolok a görögtűzzel és a bombáimmal. Emilytől elvettem a lövedékek egy részét, gyorsan fogynak a készletetek. 

Leültünk az egyik padra. Kevinék egy boltból csórtak némi kaját, úgyhogy meg is uzsonnáztunk. 

- Hogy tudtál ellenállni Ingridnek? - kérdeztem Hallietől, aki szokásos adagját ette. 

- Hát ez egy jó kérdés. - harapott bele egy zsömlébe. - Fogalmam sincs. Csak láttam a kezében a tőrt és cseszegettem magam, hogy, hogy tud már megint irányítani. Elegem volt belőle. És megtudtam mozdulni.

Valami nagyon nagyon bűzlik ebben az ügyben. Ingrid viselkedése is furcsa. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy miért titkolja el, hogy Edmund él. Semmi haszna nincs belőle. 

- Susan! - kaptam el a lány karját, aki a védővonal átszervezésén fáradozott. 

- Ez nem a legjobb pillanat Izzy. - felelte kimérten. 

- Tudom. De kell egy Athénés, aki alátámasztja a gondolatmenetemet. 

- Mond. - szentelte nekem a teljes figyelmét. 

- Ha egy fontos ember átállna az ellenségtől hozzánk, egy nagyon fontos ember a számukra. Megrendülne annyira a harcerejük, hogy feladnák a háborút? 

- Ha Kronosz tenne ilyet igen. Más esetben kételkedem benne. - válaszolta a lány. 

- És te nyilvánosságra hoznál egy ilyen hírt? 

- Persze, azonnal győznénk. De miért kérded? 

- Valami nem tetszik nekem... - mondtam végül. 

Susan visszaindult a többiekhez. Peterrel váltott pár szót, majd magához hívta Emilyt. 

A kezemben lévő Teufelit forgattam. 

Edmund nem állhatott át Ingrid oldalára. Hiszen ha azt nyilvánosságra hoznák, mindenki átállna tőlünk Kronosz oldalára, hiszen Edmundot mindenkiköveti. De akkor... mégis milyen játékot űz Ingrid? Edmund mellé állt volna? Vagy kihasználja a fiút, hogy elpusztítson minket?  

- Na... - morogta Hall. - Itt jönnek a rondaságok. - a medáljáról letépte a kardját és a hídhoz sétált. 

Felálltam és Susan és Hall közé sétáltam. 

A Vadászokhoz fordultam. - Mik jönnek? 

- Kígyónők. Azokat letudjuk szedni, de a telkhineknek, az óriások és a Minotaurusz ellen szemernyit sem érnek a nyilaink. - felelte Zoé. 

- De az enyém igen. - termett Cora kezében fekete íja. Valamit megnyomott az övén, mire az nyíl tartója megmozdult. - De jobban be kell látnom a teret. - felelte miközben a tekintete a híd tetejére irányult. - Fedezlek titeket felülről.