Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

79. Kivetkőzöm magamból

Joe és Kronosz még mindig gonosz mosollyal bámulták egymást.

- Nos igen... Hát akkor. - sétált Joe a két csapat közti tér közepére, majd úgy állt, hogy Edmudra és Kronoszra is egyaránt jól rá lásson. 

- Joe... - mondta halkan Susan. 

- Nyugi Sus. - mosolygott melegen a lányra, a szemében valami furcsaság csillogott. - Minden rendben lesz. 

Edmund mellettem idegesen nézett hol Kronoszra, hol az Angelo fiúra. 

- Nos tehát... - csapta össze a kezét Joe. - Hé picinyeim! ÉBRESZTŐ! - kiáltotta el magát, mire a földön repedések futottak végig, és legalább egy 100 fős csontváz hadsereggel találtuk szembe magunkat. 

Teufelit idegesen felemeltem. Kronosz Ingrid mellett mosolygott. 

Joe egy díszes ruhában lévő második világháborús ezredesre nézett. Magabiztosan átkarolta, majd súgott valamit a fülének a helyére. A csontváz harcosok felemelték a fegyvereiket. Hall kezében tűz gyúlt, de Peter leállította őt. Ez Ingridnek is feltűnt. De, mire kinyithatta volna a száját a csontváz harcosok rátámadtak. 

Edmund megkönnyebbülten fellélegzett és Joera pillantott. 

- Megijesztettél! 

- Ó látnod kellett volna az arcodat Jackson, olyan volt a fejed mint 10 éve Halloweenkor! - nevetett fel Joe. - Komolyan azt gondoltad, hogy csak, hogy mentsem az irhám az Idő mellé állok?! 

- Egy pillanatra mind azt hittük. - mondta Kevin. 

- Mond, hogy nem csak te jöttél... - húzta el a száját Susan. 

- Nem hiányoztam? - billentette gonoszan oldalra a fejét. 

- Csak annyira, mint vakondnak sérv. - felelte gúnyos mosollyal Susan. 

Joe gonoszan rávicsorgott, majd az ég felé fordította a fejét, aztán Kronoszra nézett. - Hé, húgi! Oda pörkölnél nekik egy kicsit? 

Abban a pillanatban egy villám cikázott át az égen és közvetlenül Kronosz mellett landolt. 

- Köszi! 

- Azt hiszed ennyivel beérem? - lebegett a fivére felett Dia. - Május óta bezárva tartasz odalent abban a holtakkal zsúfolt helyen. Itt az ideje, hogy csapjak egy kis bulit. 

Felemelte a kezét, mire a tiszta égen viharfelhők kezdtek el összegyűlni. Dia kék szemében villámok cikáztak, arcán gonosz mosoly játszott. Aztán megsorozta az ellenséget a villámjaival. Ingrid elvetődött az egyik elől. 

- Nem értem mi ebben a buli... - motyogtam. 

- Csak figyelj. - Hall mosolyogva rohant a szörnyek felé, majd egy futótüzet indított útjára. 

Bred mellettem az arany szalagjaival harcolt. A másik oldalamon valami barna kezdett el kúszni, ijedtemben hátra ugrottam. 

- Mi a... - hököltem hátra, amikor magam mögé néztem. 

- Szia Izzy! - mosolygott rám az egyik fáról Rose. - Rég láttalak. 

- Te meg... - mértem végig a mögötte járkáló fákat, akik a gyökereikkel sétáltak előre a csatamező felé. - Mit csinálsz?! 

- Tudod, panaszkodtak, amikor feljöttünk Diával Orpheusz kapujánál, hogy milyen rég látták Manhattant, úgyhogy gondoltam elviszem őket sétálni. - válaszolta halál komolyan. 

- Te elhoztad sétálni a Central Park fáit?! - értelmeztem a hallottakat. 

- Igen... Tudod milyen unalmas több 100 éven át egy helyben állni?