Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

13. Edzőt kapok

Lassan komótosan kimásztam az ágyból. Az asztalon lévő fekete koponyákat bámultam.
Furcsa álom.

Megérintettem a fekete koponyát, valami hiányzott ebből a bungalóból. Felpattantam és hátra mentem Perszephoné bungalójához, ugyanúgy lakatlan volt, mint Eriszé. A kert ennek ellenére virágzott. Megérintettem az egyik növényt, mire a szára a kezemre tekeredett. 
- Szia. - suttogtam.
A növényben, mintha Perszephonét pillantottam meg. De a növény elengedte a kezem és újra egyszerű virág lett. 
A reggelit jelző kagylókürt megszólalt. Visszamentem a bungalóba átöltözni és Joeval elindultunk a pavilonba.

Mindenki a saját asztalánál evett. Hallie különcködött a Héphaisztoszosok asztalánál, valamit nagyon jegyzetelt, a ceruza folyamatosan mozgott a kezében, a tabletján megnyomott egy gombot, mire egy hologram jelent meg előtte. Annie úgy helyezkedett, hogy minél közelebb kerüljön Corához és Jakehez, hogy beszélgethessen. Joe, Dia és Rose a Zeusz asztalnál ültek, valamiről nagyon sutyorogtak, feszültek voltak ezt tisztán kivettem, a viszály hullámai össze vissza mozogtak közöttük. Emily csendben evett, szerintem inkább aludt, Johnny és Michael azon szórakozott, hogy mennyi szívószálat tudnak az orrába tenni. Ha csak egy kicsit is hasonlít az anyjára, akkor tuti, hogy ha felébred szarrá veri az öcséit. A Jackson kölykök nagyon jó kedvűek voltak, Susan mosolyogva mesélt Ednek valami sztorit, Peter égő vörös fejét a kezeibe temette, szívesen hallottam volna a történetet.

A reggeli felénél Ed odament Halliehez és mosolyogva a fülébe suttogott valamit, a vöröske az eddigi leggonoszabb mosolyát villantotta rá és hozzá látott a reggelizéshez. Utána Ed hozzám sétált.

- A jó hír, ma lesz kard forgató óra, és a végén párbaj. - támaszkodott a vállamra.

- És mi a rossz hír? - toltam le magamról.

- Hallie tartja. Megfogunk dögleni. Úgyhogy ne egyél sokat.
Kb. két teljes percig nem pislogtam. Szuper... megfogok halni!

- Oké, a lusta bandát, 9-kor várom az Arénában! - állt fel Hall és összeszedte a cuccát, majd kiment a pavilonból.

Joeval visszamentünk a 13-as bungalóba és folytattuk a tegnapi rendrakást.

- Vannak még Hádésznak félvér gyermekei? - kérdeztem.

- Igen van egy lánya. - bólintott. - A neve Sky, 11 éves. 
Joe alapvetően csendes típusú, de van egy pimasz, kissé beképzelt stílusa.

- A faterod Nico? - kérdeztem.

- Talált nénikém. Kérdezhetek valamit? - támaszkodott neki az ajtónak. - Hogy maradtál életben? - a szemében láttam, hogy nem ez érdekli.

- Mi a valódi kérdés? - kérdeztem.

- 15 éves vagy. A törvény szerint kötelező lett volna Hádésznak elismernie! Akkor mért nem...

- Megtette, úgy nőttem fel, hogy tudtam, hogy ő az apám. Nem kellett elismernie. 

- És eddig hol voltál? Oroszországban? - gúnyolódott a második mondatnál.

Abba hagytam a pakolást és rá néztem. 
- Ha elmondanám hol voltam nem hinnél nekem! Jobb, ha megyünk 8:57 van.

Kifelé menet elkapta a kezem, kiakartam rántani a kezemet a markából, de erősen tartott.

- Hihetetlen... - horkant fel - Már megint igaza volt annak a kölyöknek! 
- Eresz el! Mégis kiről beszélsz? - próbáltam meg lefejteni a másik kezemmel.

- Hát Edmundról. Mindig igaza van. Vesztettem 10 dolcsit. Ismét... De akkor is hihetetlen, hogy igaza volt! Főleg ebben!

- Mért szerettek ti ennyire ködösíteni?! Hádészra! Mi lett ezzel a világgal?! - Az orákulum egyenesen a szádba rágja a dolgokat, a félvérek meg mindent ködösítenek!