Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

40. Felcsapok vegyésznek

Elég volt egy hetet eltöltenem az iskolában ezzel az idegesítő barommal és máris egy időzített bomba lettem!
Ennél már csak a szerdai nap volt  királyabb, az első óra német volt, aminek az volt a legjobb része, amikor a tanár Hallt szívatta, aki képtelen volt beszélni a nyaráról, hiába próbáltam súgni neki nem tudta a szavakat, mondjuk ennél a tanárnál nem nehéz... Múlt évben csupán annyi volt vele a problémám, hogy nem mondja ki a szavakat, csak felírja a táblára. Na már most ez egy diszlexiásnak nagyjából a -1-el egyenlő ugyanis hiába van más nyelven attól még a betűk felcserélődnek előttünk!  
Igen csak egy kicsit vagyok ideges.

Hallt óra végéig csesztette a tanárnő, majd bevágta az egyest.

Ha Hall a tekintetével ölni tudna, most biztos kinyírta Mrs. Ordant. Ha nem lennék egyre jobban a robbanás határán, Mr. Szőke herceg miatt, aki a székemet cseszteti, simán nevettem volna, de így....

Dühösen megfordultam és a lehető legszebb mosolyommal, amivel apámat kis milliószor őrületbe kergettem, megszólaltam:

- Lennél oly aranyos és kedves, hogy nem cseszegeted a székemet?

Bred kék szemével kicsinyke érdeklődés nélkül rám nézett, majd előre dőlt, az arcán a szokásos pimasz mosoly jelent meg. 

- Csak nem probléma?
- Á nem, dehogy. Tudod, a kedvenc hobbim a, mikor kapok agyrázkódást, a mögöttem ülő pancsertől. - daráltam le. 

- Izzy. - szólalt meg mellettem Hall. - Elkísérsz mosdóba. - jelentette ki. 

- De nekem....

- Azt mondtam elkísérsz.
A vöröske kisétált az osztály teremből én pedig szememet forgatva követtem. 
A mosdónál megállt és rám nézett. 

- Ne add alá a lovat. - mondta tömören. 

- Hogy mi van? - kérdeztem. 

- Eleget vitatkoztam az emberekkel a táborban és ő nem a te súlycsoportod. A poénok, az idegesítés, Hermészhez méltó, ám ez a nagy egoizmus Árészra vall, viszont olyan gyenge mint a harmatos virág száll, a karja izmos, amúgy nem. Esze sincs sok, úgyhogy Árész és Athéné kilőve. 

- De ha egyszerűen halálra idegesít a srác! - panaszkodtam. 

- Engedd el. Szard le. 

- Te mikor tudtál bármit is leszarni? - néztem rá érdeklődve. 

Hall elfintorodott. - Jogos. De te nem olyan vagy, mint én. Ezt csak a te érdekedben mondom. 

Azzal faképnél hagyott. 

Hall sem volt jobb bőrben mint én. Mióta Annie kivette a kezéből a rajz füzetét, kerülte a testvérét. Nem szólt hozzá és eltűnt a szobájában. Igen, hamar rájöttem mért alszik Hall folyamatosan a suliban. Éjjel fő elfoglaltsága, a szerelés. Az anyja hiába szól rá, Hall egy jól irányzott mondattal lerázza és van egy olyan érzésem, hogy ez a Beckendorf családban minden napos esetnek számít. 

A folyosón álltam tanácstalanul. 

Mégis milyen jogon mondja ezt nekem Hall?! Bezzeg ha őt cseszegetné, akkor első dolga az lenne, hogy leordítsa a fejét...

A második órát Hall végig aludta a padra dőlve, az óra közepén felkapta a fejét, a szeme félelemtől csillogott, a teste majdnem lángra kapott. 

- Mi az? - suttogtam, de nem is figyelt rám. 
Maga elé motyogott, csak pár szót kaptam el abból, amit mondott. 
"Halál... Ed... Ingrid... Idő... Áruló... Rend... Üres..."