Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

30. A felesleges harmadik

Az agyam vészjelzéseket küldött, de nem hallgattam rá. Én élveztem a zenét, olyan rég hallottam olyan számot, amit ismerek.
 Edmund és Hallie hangaszórókhoz közel lassúztak, közben valamin mosolyogva beszélgettek.
Hogy őszinte legyek, kicsit emlékeztettek Felicityre és Carlosra... hiába voltunk 3 évvel fiatalabbak, ott is láttam, hogy nem közömbösek egymás iránt, ott is felesleges harmadik voltam. Nem zavart, ahogy most sem. Ez olyan, mint az egyedül lét. Szeretek egyedül lenni, nincs vele bajom. 
Odaléptem a puncsos tálhoz, mire visszafordultam a parkett felé Ed és Hall felszívódtak.

A kezemben a punccsal  végig sétáltam a diszkó szélén. Rengeteg mindenen gondolkodtam, de főleg Edmund válaszán odalent. Régen tényleg Kronosz mellé állt volna. 
Neki dőltem az egyik oszlopnak és a puncsot néztem. Figyeltem ahogy lötykölődik az üvegben. Összevont szemöldökkel hajoltam közelebb a puncshoz. Mintha egy arc kezdett volna kibontakozni belőle... Lehet, hogy le kéne feküdnöm pár órát aludni... 
Elindultam a lépcső felé, amikor földbe gyökerezett a lábam. 

Ezt tuti, hogy csak álmodom!
Hogy mit láttam? Vázolom....

Hallie a lépcső melletti oszlopnak háttal állt. Vele szemben Edmund állt. Hall kezei Ed hajában, Edmundé Hall dereka körül, miközben csókolóztak. 

Az agyamban a vészjelzés 100%-ig működött. A puncsra néztem és beleszagoltam.

Hogy az istenbe nem vettem észre? Folyamatosan kísérleteztünk a kémia tanárommal, igen a fúriával. Minden méregnek megismertem az illatát és gyakoroltatta a felismerését vagy 7 éven át, akkor mért nem vettem észre?!
Letettem az asztalra a puncsot és egyenesen Edmundékhoz tartottam. Szétszakítottam őket.
- Mi a franc van? - kérdezte durván Hall.

- Transzban vagytok!

- Mi?!
- Izzy szerintem pihenj egy kicsit. - tanácsolta Ed.

- Pihenjen a fene! Nem emlékeztek? A küldetés! A Szfinx! A puncs! Valami méreg van benne, elnyomja az elmét! - mondtam.
Edmund szemében újra megcsillant az értelem. De Hall továbbra is értetlenül bámult.
- Basszus! - állt össze Ednek a kép, aztán ugyanolyan hirtelen nézett Hallre. - A rohadt.... - nyúlt az ajkához. - Meg ne szólalj! - mutatott figyelmeztetően rám.

- Igen és? - vett el még egy puncsot Hall. 

- Nem, nem Tűzlány! Ezt eldobjuk - vette ki a kezéből az italt.

- Hé ünneprontó! - morogta Hallie.

- Mond csak Beckendorf, mi a véleményed Aphroditéről és a szerelemről?

- Utálom és... hülyeség... én tényleg lekaptalak... - tért vissza Hall is közénk.

- Láttam. - helyeseltem.

- Látta.... - emésztette a hallottakat Hall, na őt sem láttam még ilyen kifordultnak...

- Húzzunk innen! - mondta Ed.

- Sajnálom hölgyeim és uram nem mehetnek sehova. - jelent meg  a férfi, aki a bankkártyákat adta. 

- Ez a maguk hibája! - lépett előre Hallie. - Maguk miatt kaptam le őt! -  bökött Edre.

Várakozóan Edre néztem, de ő nem mondott semmit.

- Neked kell a legjobban tudnod Aphrodité unokája, hogy a mi italunk csak...

- POFA BE! - rántotta elő a kardját Hallie. - Menjetek fel a tetőre, amint kivágom ennek a nyelvét utánatok megyek! - címezte nekünk.

Edmundal hátra arcot vágtunk és a lépcsőház felé rohantunk. Vagy 10 emeletet megtettünk amikor lenéztem középen. Hall alattunk volt 4 emelettel. Mögötte rengeteg férfi és nő üldözött minket. Mire felértünk a tetőre alig kaptam levegőt.