Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

55. Apolló fia bekavar

Nehezen keltem fel. A testem erőszakosan ragaszkodott az ágyhoz. Engem innen atombombával sem tudnának kirobbantani. A fejem sajgott. Percenként hasított bele a fájdalom, vagy a bizsergés. A gerincem remegett az izzadtságtól és a hidegtől. Amikor viszont megérintettem a bőröm, az egész égett. Pont mint amikor felhoztak a Tartaroszból a fúriák.

Hall dühösen rontott be a szobámba.

- Hát te mért nem jöttél reggelizni?! 10 perc múlva indulnunk kell a suliba! - Hall összevont szemöldökkel végig mért.

- Engem innen ki nem szedsz. - motyogtam reszelős hangon.

- Szarul nézel ki. - érintette meg a homlokomat.

Ahogy Hall rám nézett, a szemei ugyanolyanok voltak mint kiskorában és még sem. A vadsága, az a lobbanékonyság, a futótűz eltűnt belőle. Ő csupán... egy elfojtott kis láng.

- Tűz forró a homlokod, én sem szoktam ekkora hőt sugározni! - Hall kisietett a szobámból, egy láz mérővel tért vissza. - Tessék, ha ez pittyeg vedd ki. Anyunak szóltam. Mi Annievel megyünk, kell házi? Mert akkor nem alszok órán.

- Nyugodtan aludj. - motyogtam a párnámnak.

Hall és Ann lelépett. Én pedig egyedül maradtam a fej fájásommal. Ennek örömére nagyon gondolkodni sem tudtam.

Amikor pittyegni kezdett valami szar, Silena beviharzott, selyem köntöse lebegett utána. Odaadtam neki a lázmérőt.

Vágott egy fintort.

- Hát Izzy. Párnapig tuti nem mész suliba. 39,3 fokos vagy. Jessicának szólok, hogy hívja fel az orvost. Pihenj és ne gyere ki az ágyból. -fenyegetett meg kedves hangon.

Hogy tud valaki így fenyegetni?!

Az ágyamban maradtam és szenvedtem Jessica nagyon kedves volt, megkérdezte kérek-e valamit. Kb. 10 percenként benyitott, egy igyál felkiáltással.

Az orvos valamikor délután érkezett meg. Még soha az életemben nem találkoztam a félvérrel, mivel biztos, hogy félvér volt. Megnézte a torkomat, meg kérdezett egy csomó mindent.

- Kimerült. Csak jövő héten mehet iskolába. Addig pedig Alvilág úrnője, ne agyaljon mindenféle dolgon. Apollót pedig helyettem is vágja fejbe - firkantott a papírra valamit, majd Jessica kikísérte a félvért.

Félálomban bámultam a tabletem kijelzőjét amin filmet néztem. Amikor Jessica belépett az ebéddel, meg félrekesz gyógyszerrel.

- Ezt nekem kéne megenni most, vagy ez a hétre? - ültem fel az ágyban.

- Nekem mindegy mennyit eszel. De a gyógyszereket vedd be. - mondta Jessica.

Jó ideig néztem a nőt.

Eszembe jutott amikor Edmund megmutatta azokat az emlékeket.

- Nico... - kezdtem, de Jessica közbe szólt.

- Igen. Jártunk. Jó ideig. - mondta, a szeme melegen és vidáman csillogott, nagyon emlékeztetett az anyjára, Perszephonéra.

- Miről maradtam le? Mi történt az elmúlt 27 évben? - kérdeztem.

- Ne a múltban keresd magad. - tanácsolta a nő. - Sok mindent megtanulhatsz a múltból. De ne próbáld bepótolni az éveket.

A nap hátra levő része a szenvedésemmel telt. Amikor nem volt lázam, egész sokat aludtam, viszont hamar megéreztem, hogy mikor kezd felmenni a lázam. Nem szokványos álmok jöttek olyankor a szememre. Hanem rémképek, teljesen túl dramatizált jelenetek. Semmilyen szörnyre sem hasonlító lények. Ez másnap is így folytatódott.