Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

25. Színjátszás magasfokon

Én az ágy mellett maradtam, mint alvóhely még mindig jobban festett, mint a kanapé. Edmund a földre vackolta le magát, Hallnek tökéletesen megfelelt a kanapé. Edmund a hátán fekve bámulta a plafont. Hallie egy füzetbe rajzolgatott. 
Amióta megismertem Halliet bunkónak tartottam, nem mintha mát nem tartanám annak, de kezd érdekelni, hogy miért lett ilyen. Ráadásul annak ellenére, hogy lány Aphroditéval a viszonyát sem mondanák, túl... csodásnak.

- Ezek szerint - pillantott fel a rajzából Hall. - Te sem szívleled a nagyidat. 
- Csak akkor nem kedvelem őt, amikor megpróbálja összeugrasztani az embereket. - mondtam.
- Ez elég gyakran lehet. A viszály istennőjéről beszélünk. - húzta el a száját Edmund.

- Szinte mindig. - sóhajtottam fel. - De, ahogy kiveszem a mondatodból Hall és ahogy viselkedtél a nagyiddal...
- Gyűlölöm őt.- szakított félbe. A rajzot ledobta maga mellé, így láthatóvá vált, nagyjából. Valamilyen állatra hasonlított leginkább olyan volt mint egy sárkány páncél.

- De... - na jó, a rajz majd később. - Miért? Hiszen Aphrodité unokája vagy! Nem csak Héphaisztoszé! - vetettem ellen.

Edmund várakozóan Hallre nézett, olyan volt, mintha a szemükkel kommunikáltak volna, egy dialógust simán eltudok képzelni...
Hall megadóan felsóhajtott, miközben a szemeit forgatta. 
- Jó! Rendben! Elmesélem, de utána hagyjál lógva! - mondta a tengerzöld szeműnek. - Gondolom ismered a Két Lottit.

- Persze. - az egyetlen könyv, amit hajlandó voltam végig szenvedni a diszlexiámmal. 
- A mi történetünk Annievel, nagyon nagyon nagyon hasonló. - kezdte. - Amikor kicsik voltunk, a szüleink elváltak, minket pedig megfeleztek. Én apával maradtam San Diegoban. Annie elutazott anyával Londonba. Onnantól kezdve a kapcsolat megszűnt. Úgy nőttem fel, hogy nem tudtam ki az anyám, hogy nem tudtam, hogy van egy ikertestvérem. A szüleinkben biztos volt valami közös mivel ugyanabba a nyári táborba küldtek minket Annievel. Aztán a többi hosszas viták, póker partik illetve vívás párbajokon át, végül jött magától. Kiderítettük, hogy ikrek vagyunk és titokban helyet cseréltünk.
Hall nem folytatta. 

- Mindezt ugy, hogy nekem nem szólt. Visszajött, nem ő hanem Annie, 5 perc alatt kiszúrtam, hogy valami nem stimmel.
- Mert?

- Amikor meglátott, nem ő Annie, - ismételte magát. - Elpirult! 
- Ja lecsesztem telón keresztül Anniet.
- Várj! Tehát kitanítottátok egymást, hogy játsszátok el a másikat?! - kérdeztem döbbenten.

- Hadd lássam!  - kértem.

- Már nem megy olyan jól, mint három éve... - simított ki egy hajtincset ideges mozdulattal az arcából. 

- Dehogynem! - nevetett fel Ed.

- Na hadd lássam! 
A lány szúrós szemekkel rám nézett, de ez csak fenyegetés, már megtanultam. Hall kiengedte a coffját, amit zárójelben megjegyeznék, hogy legalább 10 percig szenvedett, azzal, hogy összefogja hullámos haját. 
A hajába túrt, majd Edmundhoz sétált. 
- De jó én leszek az alany. - ült fel Ed.

Hallie kuncogott egyet, olyan aranyosan és cukin , ahogy Annie szokott.

- Hallgatlak. - nézett rá Ed.

Hall annyira természetesen viselkedett, mintha világ életében ilyen lett volna. De az a baj, hogy tudtam, hogy ő Hall ezért az egész természet ellenes volt. 
- Ne segíts majd rá - mondta Ednek Hall - viselkedj úgy velem mintha tényleg Annie lennék!
- Meg lesz. - bólintott Ed.

Hall arca szinte teljesen megváltozott. A szokásos gúnyos és kemény Hallie, ragyogott a boldogságtól. Annie energiáját már megszoktam pozitív. Hall pedig lázadó, folyamatosan ellenkezik, nem törődik senkivel, legalábbis látszólag, mert egyértelmű, hogy hiába bántja Anniet és Edmundot is mind kettejüket kedveli. Amit képtelen vagyok elhinni, az, hogy nem érzem Hallben a tűzet, eddig minden egyes mozdulatában olyan  volt, mint a futótűz. Erre most...