Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

52. A kezdet

A csapatok már fel voltak oszlatva. 
Hallie, Joe, Dia, Rose és az Apolló, Aphrodité meg persze a Héphaisztosz klán volt az egyik csapat. A másik Edmund, Johnny, Emily, Michael, Kevin, tehát Árészék, Hermészék, Athénéék, Dionüszoszék és Déméterék. 
Kevin odalépet Edmundhoz. 
- Valami jó tanács? - kérdezte halvány mosollyal Ed. 

- Ne ugorj kard elé. - felelte a fiú. 

- Egyéb? 

- Emily jobbról fogja megtámadni a tervezett helyet, Joet ismerve valami sötét helyre fogja tenni a zászlót így Zeusz ökle fele fog lopózni, pár emberrel. Viszont ha Hallie, vagy Rose állította fel a zászlót, akkor bárhol lehet. Ezért Michael és Johnny felderíti a környéket, te is velük mész. 
- Ajjaj.... - motyogta Ed. 

- Nyugi. A véredben van a harc. Nem lesz baj. 

Néztem a fiatal Edmundot. 

Annyira esetlen volt. Inkább zseni volt mint harcos. A legalacsonyabb volt, Michael, Johnny, de még Hallie is magasabb volt nála. Vézna is volt, főleg a többiekhez mérten. 

A kép fokozatosan távolodni kezdet, mint egy filmet úgy figyelhettem a csatát. 

Kevin rá rontott az ellenfélre a Hermészésekkel szemből, az Athéné, Déméter bagázs balról járta be a helyet. Árészék jobbról. 

Michael, Johnny és Edmund leváltak a csapattól és a sűrű bokorban lopóztak tovább. 

- Hány éves vagy? - kérdezte Michael. 
- 5 leszek egy hónap múlva. - felelte Ed. - Ti?

- Márciusban töltöttük be az 5-öt. - mosolyodott el Johnny. - Tesó. - csillant meg sunyin a szeme. - Mit szólnál, ha... 

- Neeem. - nevetett fel Michael. - Még ne dobjuk be a mély vízbe. Ha életben marad, úgy is magunkkal rántjuk egyszer a bajba.

- Remek... két idióta nyakába sóztak. - sóhajtotta Edmund. 

A két Liber felnevetett. Ők semmit sem változtak, csak elkezdtek inni. 
- Hello fiúk. - mosolygott vidáman Dia. 

Elkerekedett szemekkel a három srác megfordult. 

Dia kezében kard volt. 

- Most mi a tervetek? - kérdezte Ed. 

- Bátorkodom tanácsolni.... - motyogta Michael. 

- Sok a duma! - támadt Michaelre Dia. 

A fiú lányosan felsikított és kivédte a támadást. Johnny is felemelte a kardját és segíteni próbált a testvérének. 

- Ed! - mutatott a fiúra. - Keresd meg a zászlót. 

- ÉN?

- Nem, a fát nevezzük Edmundnak. - rázta gúnyosan a fejét Johnny. - Persze, hogy te! 

Ed elkezdett futni. A filmes kamerával a nyomában maradtam. A lábával megbotlott és hasra vágódott a part előtt. Levette a fejéről a sisakot és a tőrt maga mellé dobta. 

El se tudom hinni, hogy ez az Edmund és a mostani Edmund egy és ugyanaz a személy. 
A fiú össze vissza kapta a tekintetét, majd megfogta a sisakot és az egyik fa törzséhez vágta. 
- Ez az egész... akkora egy butaság... - motyogta. - Apu, Poszeidón fia. Anyu, Athéné lánya. A szüleim... legendák... nem! Apa csak egy vívó tanár. Anya építész. Semmi más.... Ez az egész játék egy nagy butaság. A zászló... meg kell találnom... hogy a macska rúgja meg! 
Tápászkodott fel és kelt át a folyó túloldalára, hogy felvegye a sisakját, amikor megpillantotta a zászlót. Gyorsan vissza rántotta a fejét a fa takarásába, majd óvatosan kikukucskált. 
Nem volt őr.