Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

59. Szimuláció

Pénteken unottan zombi módjára járkáltam az iskolában, most először sikerült rávennem Rattét, hogy maradjon otthon. Ja, amíg angolon, meg nem láttam, hogy valami beoson a nyitott ablakon. Azonnal felpattantam és Mr. Wislo engedélye nélkül bezártam az ablakot miközben a patkányt a pulcsim zsebébe gyömöszöltem. 

- Ms. Young meg tudhatnám mit csinál?

- Bocsánat tanár úr, csak kezdett kicsit hűvös lenni idebent. - mondtam mosolyogva és gyorsan visszaültem a helyemre. 

- Megint beszökött? - kérdezte Hall. 

- Igen. De hogy a fenébe jut ki a házból?! 

- Ms. Young óhajt felelni Guliverből? - mondta nálam is unottabb hangon Mr. Wislo.

- Nem... 

- Akkor fogja be a száját. 

Amint megszólalt a csengő kiviharoztam az osztályból, kinyitottam a szekrényem és betettem Rattét. 

- Te meg mit keresel itt? - sziszegtem a fogaim között. - Néha olyan jó lenne, ha tudnál beszélni! 

Én tudok beszélni. 

- Váá! - hőköltem hátra. 

 Illetve ti ezt telepátiának mondanátok. 

- Te... 

Igen, beszélek, de csak az elmédben.

- Megőrültem?

Már eddig is az voltál, bocs, nem hagyhattam ki! Nem dehogyis, csak eddig nem hallottad, ha mondok valamit. Mivel féltél a káosztól. Én pedig káoszból vagyok megalkotva. 

- Aha... És ennek pontosan mi köze van a káoszhoz? 

Rengeteg Izzy, ha nem tudod irányítani az erőd nem hallasz, azért nem hallottál az elmúlt öt napban, ezért teremtett, formált meg engem Erisz.

- Szuper... Akkor megtennéd, hogy nem járkálsz be a sulimba többet, imádlak, de egyre több borsot törsz az orrom alá. - amúgy tényleg imádom ezt a patkányt, az elmúlt pár napban nagyon megszerettem, legalább annyira mint a Léthést.

Ahogy parancsolja úrnőm.  

- Te meg kivel beszélsz?! 

Becsaptam a szekrény ajtaját és Bredhez fordultam. 

- Senkivel. - mosolyodtam el. 

Ó, persze senkihez. Aha, tagadj csak le én nem is létezem! 

- Aha... - vonta fel az egyik szemöldökét Bred. - Egyre furább vagy. 

- Ezt bóknak veszem. 

Bred szeme pimaszul felvillant. 

- Mit szólnál egy kis lógáshoz? - kérdezte. 

- De Mr. Palmer... - mondtam, de tagadni sem tudtam, hogy örülök az ötletnek. 
- Csak a tz-ről maradunk le. - legyintett. 

Elmosolyodtam és végig pillantottam a folyosón. 

- Jó. Menjünk. - mondtam. - De kell a cuccom. 

- Siess. 

Bementem a terembe és felkaptam a táskám. Majd visszamentem a szekrényhez és kinyitottam Rattenek. 

A patkány beleugrott, majd bezártam a szekrényt, felvettem a kabátom és Breddel végig mentünk a hosszú folyosón. A porta ablaka előtt guggolva másztunk végig, majd amilyen gyorsan csak tudtunk elhagytuk a suli területét.