Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

23. Edmund ismerteti az önéletrajzát

Vannak azok a tipikus helyzetek amelyekben fel akarsz szívódni. Hallie is így érezhette magát a plázában. Pláne, amikor minden létező ember megbámulja. Az első dolga egy sport cipő megvásárlása volt. Utána már ahány ember megbámulta, annyira nézett rá a mindjárt kinyírlak tekintetével. Elég hatásos volt. Edmund mellettem sétált és a vész esetére magával hozott könyvet bújta. 
Hall eltűnt az egyik repes/rockos boltban. Én ledobtam a cuccomat az egyik pihenő fotelra. Edmund továbbra is olvasott.
- Nincs olyan érzésed, hogy valaki figyel minket? - kémleltem körbe a helyet.

- Csak paranoiás vagy. - lapozott egyet.
- Te meg kicsit sem bunkó. - mondtam mosolyogva.

- Hidd el. Poszeidon, Athéné, Erisz, Hádész, Héphaisztosz, Aphrodité. Csak egy kicsit vagyunk feltűnőek. - gúnyolódott.

Hallie kb. 10 perc múlva sétált ki a boltból egy AC/DC-s táskával, na jó ezek még mindig híresek?! Mondjuk már tuti, hogy meghaltak, de mindegy.... 
Egy shortot viselt, piros pántos pólót rajta egy csomó fura mintával, a derekára egy kockás ing volt kötve. A fején pedig egy Yankees sapkával.

- A Yankees még mindig játszik.

- Nem olyan jók a játékosok mint a régiek, de az új generáció sem rossz, csak még van mit tanulniuk.

- Na megyünk vagy mi? - indult el Hallie. - Ettől a helytől kiráz a hideg. 

- Csodálkozol, Aphrodité birodalma. - mosolygott, miközben vissza dobta a könyvét a hátizsákjába.

- Merre? 
- A következő busz kb. 30 perc múlva indul Bostonba.

- Akkor menjünk. - indult el Hallie.

Kicsit lemaradva követtem őket, valahogy akkor is olyan mintha figyelne valaki... Végig néztem a folyosókon. A kávézóban mindenki mosolyogva beszélgetett, vagy nevetett valamin. Avagy az okos telefonjukat nyomkodták. Egyedül öt férfi ült úgy mintha némasági fogadalmat tettek volna. A banknál mindenki türelmesen várakozott. A ruha és cipő üzletekben vagy nézelődtek a halandók, vagy bosszankodtak. Határozottan semmi gyanús, akkor  meg mért van ennyire rossz előérzetem....

20 perc múlva már a busz hátuljában ültünk. Hall a karkötőjén lévő fegyvereket nézegette, amit Aphroditénak nem sikerült levarázsolnia róla. Hallie és Edmund között még mindig gyűlt a feszültség. Hall vett fáslit is, azzal próbálta bekötni a kezét. Nem kicsit nézett ki durván...
Tele volt mély karom nyomokkal, alvadt vérrel volt tele, hiába kezelték le Peterék tuti, hogy még egy év múlva is nyoma marad. 
Ed kivette Hallie kezéből a fáslit és elkezdte bekötni.

- Megoldom! - rántotta el a karját. De Ed gyengéden visszahúzta. 

- Megcsinálom. - mondta kedvesen. Egy pillanatra rám nézett, a fejével intett, hogy menjek közelebb. - Június végén lesz két éve, hogy ez a démon a lelkembe férkőzött. A szüleim... gyakran utaztak el mindenfelé, Kína, Egyiptom, Ausztrália, a legtöbb utazásuk nem pusztán kedvtelésből jött. Az istenek kérték meg őket bizonyos feladatok teljesítésére, vagy csak megláttak az újságban egy cikket, amiben írtak róla, hogy egy egyiptomi ásatáson eltűnt pár régész. Ami valljuk be majdnem mindennapos. A szüleim nem akartak bennünket is bele keverni az ügybe. De ha akartunk mehettünk. 
- Ezért nem voltál gyakran a táborban nyaranként. - szólt közbe Hall, miközben a másik kezét is odaadta Ednek.

- Igen. - bólintott. - Először utáltam velük menni, de valami vonzott Egyiptomhoz, Kínába csak nagyon ritkán mentünk, ahogy Ausztriába is. Amikor nyolc éves voltam, Anya hozzá nyúlt valamihez, amihez nem kellett volna, mint megtudtam, anno 2013 körül anya felolvasott egy könyvből valamit mire egy varázs erejű főpap múmiáját feltámasztotta, hát ős tehetsége van  mivel másodjára is megcsinálta... Ezúttal már velem - ezt nekem már mesélte. - A pap elrabolt tőlük mivel, az a tárgy, ami kellett neki, hogy világ uralomra törjön, az én csuklómon volt. Így fedezték fel ezt. - fordította meg a csuklóját, fura, hogy eddig észre sem vettem, de Úgy nézz ki Hall sem. Egy szemet ábrázolt, alatta egy piramist, mellette két személyt. - Ez egy ajándék volt a pap szerint, az egyiptomi istenektől. Egy félvér, főleg egy Poszidon gyerek képtelen használni az erejét Egyiptomban, mivel az nem a görög fennhatóság alá tartozott. De mivel ez rajtam van én tudtam ott is használni a képességeimet. Amikor a papnak nem kellettem... végzett velem. 
Felkaptam a fejem és döbbenten ránéztem. - Megölt?

- Aha. A szüleim viszont nem bírták elfogadni, hogy a nyolc éves fiúk meghalt ezért alkut kötöttek egy Selma nevű női démonnal... 
- Basszus... - állt össze a kép. - Hogy köthettek alkut egy démonnal!?

- Sss! - csendesített le Hallie. - Folytasd.

- A démon nem tudott hirtelen mit kérni. A szüleim bármit felajánlottak volna csak azért, hogy visszakapjanak. Bármit...  Selma a következőt ajánlotta... Pár év múlva visszatér és megmondja mit szeretne, ellopott Hádésztól és visszavitt. 13 éves koromban feltűnt. A szüleimnél. Engem kért. Azt kérte, hogy magával vihessen, hogy az övé legyek. Ebbe egy szülő sem megy bele. Kérték, hogy kérjen mást. Ne engem. De nem tágított. A szüleim elzártak tőle, ezzel nem teljesítették az alku rájuk eső részét. Így a démon egyik nap amikor a táborban gondolkodtam egyedül, megszállt. Gyakorlatilag az övé lettem így is. 
Szóval így értette a nő.... 
Csendben ültem a helyemen. Hallie kerülte Ed pillantását.
Kétségbe esetten akarták megmenteni Edmund életét, mikor akár csak nekem, neki is halottnak kéne lennie, ahogy Ingridnek is. Percy és Annabeth, úgy tudják Ingrid halott. Nem akarták még egy gyermeküket elveszíteni.
Hall olyan váratlan dolgot tett, alig bírtam felfogni, magához ölelte Edet. Ebben még nincs semmi furcsa. De meg is puszilta.
- Megoldjuk. - suttogta. 
Megint olyan érzésem volt, mintha valaki figyelne minket....

A busz motorra felberregett, majd elindultunk Boston felé. 
A többi utast néztem és megláttam azt az öt férfit a kávézóból, olyanok voltak mint a robotok. 

- Skacok, nézzétek már azokat a fickókat! Nekem... nagyon... gyanúsak.

Edmund odafordította a fejét, ahogy Hallie is. 
- Azaz öt? - kérdezte Hall.
- Igen. - bólintottam.

- Öt... a hidra... - gondolkodott el Ed.

- Biztos vagy benne. - csúszott lejjebb a székén Hall.

- Nem, te tuti, hogy szörnyek, ebből nagy balhé lesz...

- Mondtam, hogy a wifivel bemérnek... - mondta a magáét Hall.

- Korábban is mondhattad volna. - jegyezte meg semlegesen Ed.

- Amíg tömeg van nem esnek nekünk nyilvánosan. - emlékeztettem őket.

- Jó, de Boston egy óra, ha mindenhol megállunk, ha meg autópályán megyünk 40 perc, leghátul ülünk, hogy szálljunk le a tömeggel? - kérdezte Hall.
Edmund felmutatott a kocsi plafonján lévő vész kijáratra.

- Aha... mond van kaszkadőr végzettséged? Csak úgy mellékesen? - gúnyolódott Hall.

- Haha, nagyon vicces. Talán szörny vacsora akarsz lenni.
- Ez nem jó éhes vagyok... - morgott Hall.

Ilyenkor elgondolkodom, hogy pont ők lennének a mostani generáció legnagyobb hősei...