Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

26. Felkötve

Csendben ültem a vonaton. Edmund idegesen dobolt a lábával. A kalauz elment mellettünk, odaadtuk a jegyeket, a férfi rányomott egy pecsétet, majd tovább sétált. 

- Na jó. - állt fel Hall - Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én mindjárt éhen halok! Leléptem előre a kajás kocsiba.

- Várj meg. - keltem fel én is.

- Hé. Itt ne hagyatok! - pattant fel Edmund is.

- Mi van csak nem megijedtünk a kígyónőtől? - kérdeztem gúnyos mosollyal. 
- Nem! - ellenkezett, de láttam rajta, hogy kicsit igen.

Hall olyan gyorsan rohant az étkező kocsi felé, hogy szerintem a maratonon is indulhatna. 
- Ez, hogy lehet ennyire gyors? - lihegtem Edmund mellett.

- Úgy, hogy éhes.

Amikor Halliet utol értük, felváltva tömte magába, meg a hátizsákjába a különféle kajákat. 
- Ez ingyenes? - kérdeztem.
- Dehogyis. De ameddig nem figyelnek nyúlj le mindent. - vágta rá a lány.

Edmund a pincéreket figyelte nehogy idejöjjön valamelyik. Az igazat megvallva, ugyanazt csináltam, mint Hallie. Teletömtem a táskámat fánkkal, sütikkel, pár croissannal és egy almával.
- Almát? - tartottam Edmund elé. 

- Jaj, csak nem megmérgezted?! - hülyéskedett Ed.

Felnevettem és beleharaptam.
Finom édes volt. Reméljük nem mérgezett mint a Hófehérkében.

Egy furcsa hangot hallottam valahonnan elölről. 
- Ti is hallottátok? - fordultam vissza.

- Mit? - kérdezett vissza Ed.

A vállam mögött hátra pillantottam. A pincéreket leszámítva semmi gyanúsat nem láttam. Lehet, hogy megúsztuk...

Az egyik pincér felpattant és dühösen elkezdett kiabálni a másikkal. A légkör feszült lett. A két férfi összeverekedett.

- Mi a...? - döbbent le Edmund.

Letette a kezében lévő sütiket és odasétált a két pincérhez, kedvesen megkérdezte minden rendben van-e.

Hallel összenéztünk.

- Neked nem... - kezdtem.
- Gyanús valami? - fejezte be a mondatomat. - De. Nem is kicsit.

Az étkezőben egy kisebb tömeg kezdett összegyűlni. A férfiak, valahogy furcsán viselkedtek. 
- Hol van Ed? - forgatta a fejét Hall.

- Oda nézte, ahol a két pincér vitatkozott. Ed egyszerűen köddé vált! 

- Te látod valahol? - vizslattam a tömeget.

- Nem!
- Valami nagyon nem stimmel. - motyogtam és a pincérekhez futottam.
- Hé! - a férfiak észre sem vettek, elvoltak a vitájukkal, felemeltem a kezeimet és közéjük fészkelődtem, hogy szét tudjam őket választani egymástól, két kéz a mellkasomhoz ért, majd a földön kötöttem ki.

Ezek el löktek!
- Izzy jól vagy? - segített fel Hall.

- Attól el tekintve, hogy a földre löktek igen. De hol van... -mozgattam meg a bal karom, voltam olyan ügyes, hogy ráestem.

A következő pillanatban a centrifugális erő a földhöz préselt mindenkit. A szerelvény kerekei éles hangon csikorogtak.
- A vészfék!. - mondta valamelyik pincér.

A szörnyű fém hang egyszer csak megszűnt, megálltunk.

Hallievel felálltunk és az ablakhoz rohantunk. Egy magányos lámpa állt az út és a sínek között.