Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

4. Felelek az életemből

Ahhoz, hogy helyre tegyem a fejemben a dolgokat a második óra tökéletes volt.

A görög mitológia tanár egy fiatalabb férfi volt, kb. a 20-as évei közepén járhatott, sötétszőke haja, és szürke szeme volt, azonnal leesett, hogy minden csaj bele van zúgva, főleg mert nekem is bejött. Egyedül Hallie maradt józan a jelenlétében, ő függetlenül attól, hogy ki van benn ugyanúgy csak alszik a padra dőlve, ha Edmund megböki felemeli a fejét, de különben tényleg semmi.
A férfi neve? Nem tudom, nem mutatkozott be, hiszen május van, ilyenkor nem szoktak új diákok jönni.

Egy ideig csak bámultam Edmundot. Furcsa fiú. A viselkedésében Ingrid nem tévedett sokat, de ami legjobban feltűnt az, hogy az osztálytársaihoz egyáltalán nem szól, csak Hallienek és Michaelnek súgott néha valamit. A másik, amit valamiért csak az óra végén vettem észre, hogy az osztály lány tagjai ugyanolyan pillantással figyeli Edmundot is, mint a mitológia tanárt. Asszem többet nem vallom magam jó megfigyelőnek, vagy lehet, hogy csak a tanár miatt van? Mindegy! Ragaszkodnom kell a parancshoz, de ahhoz össze kellene barátkoznom Edmunddal. Oké, akkor tesók, élet, szülők, ja aha.
Utálok barátkozni!
Szóval, ki vagyok? Isabell Young. 15 éves, kilencedikes orosz cserediák, aki egy kis faluból jött, ahol csak angolul beszéltek, és ezen kívül nem volt semmilyen technológiai eszköz. Tesóm nincs, a nagybátyámnál és a lányánál lakom... de jó, hogy nem ez a valóság!
A valóság... Isabell Young, mindenkinek Izzy leszámítva az isteneket, kivétel Apa és a nagyi.
Gratulálok Izzy tudod a nevedet!
1994. Január 7.-én születtem, New Yorkban. Édesanyám Mai Young, aki félisten volt, hogy megvédjen engem, három éves koromban apámnak, Hádésznak adott. Ha jobban belegondolok, az egész életem egy nagy titok volt. Elrejtettek a halandók elől, a szörnyek elől, az istenek elől, mindenki elől. Nem hiába vagyok sápadt, olyan kevés D-vitamint kaptam kicsiként, hogy ha megélem a felnőttkort tuti csontritkulásom lesz. Mondjuk nem mondhatom azt, hogy nem volt rá okuk, amikor 11 évesen felszöktem Kerberosz segítségével és tudomást szerzet rólam Déméter azonnal elmondta "véletlenül" Zeusznak. Onnantól kezdve csak még inkább őriztek, magán tanárt kaptam, matekból Alektót, ja a fúriát. Meglepően jó matektanár! A kiképzést illetően nem panaszkodhatok, jobb kiképzést kaptam, mint a félvérek. Aztán hála Perszephonénak, kíváncsi lettem a kertészkedésre, gyakran figyeltem mit csinál odalent télen, egy ideig elhessegetett, mindig is utálta Hádész porontyait. De körülbelül a huszadik alkalomnál, amikor leselkedtem, magához hívott és elkezdte magyarázni mi milyen növény, és mire jó. Ott pusztán azzal, hogy érdekelt miről beszél, és tényleg érdekelt, megkedveltettem magam vele. Ennek Hádész is örült mivel így nem mászkáltam az Alvilág tiltott részeire. Pl. A Tartarosz.
Zeusz kötelezte Apát, hogy adjon ki engem neki, Perszephoné ötletére a táborba küldött, ahol két hetet töltöttem, életemben először lettek barátaim. De ez csak egy átmeneti időszak volt, kaptunk egy küldetést, csak én tértem vissza a táborba, sikeresen ez igaz, de valahogy a siker eltörpül, ha két legjobb barátod meghal. Utána találkoztam az álmaimban Kronosszal...
- Kisasszony - csapott az asztalomra a mitológia tanár.
- Bocsánat Mr... Mr... - dadogtam.
- Palmer. És ön kisasszony?
- Isabell Young. Orosz cserediák.
A férfi felvonta a szemöldökét.
- Nem hallom, hogy lenne akcentusa.
- Oroszországnak egy kis falujából jöttem, ahol csak angolul beszélnek. - feleltem rezzenéstelen arccal.
- Értem, mindenesetre megkérném Miss. Young, hogy ne bambuljon el ilyen látványosan az órámon. Tanult görög mitológiát a sulijában? - támaszkodott neki a padnak Mr. Palmer.
- Csak irodalomból, de elég jól ismerem.
Hallie érdeklődve felemelte a fejét, rá persze nem szól, pedig ő alszik az órán.
- Na lássuk! - csillant fel a szeme. - Nagy Triász, kik voltak ők?
- Hádész, Zeusz, Poszeidón.
A tanár úr bólintott.
- Hogy került Perszephoné az Alvilágba?
- Hádész elrabolta őt és levitte az Alvilágba, ahol megette a gránátalma felét, és mivel, olyat evett ami az Alvilágban termet ott kellett maradnia Hádésszal. De mivel csak a felét ette meg, az évnek, csak a felében kell odalent lennie.
- Jó?! - döbbent meg. - Kicsoda Erisz?
A padra néztem és megnedvesítettem az ajkaimat.
- A viszály és a káosz istennője. Kisisten.
- Igen. És Kirche?
- Egy varázslónő. Odüsszeusz is találkozott vele, az útján.
- Nem rossz, honnan ismeri a sztorikat? - vette elő a noteszét, és firkált bele valamit ah aljára.

Az apám Hádész, a mostoha anyám meg Perszephoné talán meséltek a sztoriról...

- Csak az apám gyakran mesélt ilyeneket. - vontam meg a vállam.
- Majd köszönje meg neki az ötösét.
Én meg az ötös?! Hisz az két külön ország!
- Rendben... - motyogtam döbbenten.
A végszó a csengőé volt.
Hallie hirtelen sokkal aktívabb lett, mint órán, egyenesen felém tartott.
Fogalmam sincs milyen ez a lány. Eddig csak aludt. A haját két copfba befonva hordja, amitől kislányosabbnak kéne kinéznie, de pont, hogy keményíti, az öltözete sem árul el semmit. Egy rövid ujjú póló, hozzá egy farmer nadrág, a derekára kötve egy piros kockás pulcsi, és sport cipő.
- Egy irodalom órán nem tanítják meg így a görögöt. - köszönt.
- Mondtam, hogy az apám mesélte, ha nem aludtál volna, hallottad volna. - pakoltam be a táskámba, ugyanis a kövi óránk a fizika terembe volt.
A lány halvány mosollyal figyelte mit csinálok. Tudod, hol van az terem.
Megráztam a fejem.
- Ed! Várj meg minket is! - kiáltotta hátra Hallie.
Edmund megállt az ajtóban, és magvárta, hogy utolérjük őt, Michael már rég a teremben volt.
Letettem a táskám az utolsó padba, és nagy meglepetésemre Edmund letette mellém a sajátját. Ennél már csak Hallie vágott furább fejet.
- Hé! Ott én szoktam ülni! - állt meg Ed előtt Michael.
- Már nem. - mosolyodott el Edmund, oké már értem mért vannak belezúgva a lányok, mondjuk érdekes, Hallie nem.
- Hallie örökbe fogadsz? - ment vigyorogva a Beckendorf lányhoz.
- Gyere. Ha már megszökött a másik kutyám. - eresztett meg egy mosolyt Edmund felé.
- Inkább vigyáz. - felelte.
- Ugyan mire?
Hallie vizes palackja, abban a pillanatban eldőlt és az egész víz Hall ölébe ömlött.
A lány felpattant a szeme lángban égett, a haja is olyan volt mintha meggyulladt volna, és a víz is túl gyorsan kezdett felszáradni.
- Ed... - kezdte.
- Komolyan itt akarod lejátszani? - már a szemén láttam, hogy Ed ezt nagyon élvezi, kicsit emlékeztetett Ingridre.
- Majd suli után. - igazította meg idegesen a haját. A lángoló kinézett azonnal eltűnt, talán a neon volt, bár kétlem, azt viszont tudtam, hogy azon a játszmán mindenképp ott kell lennem.