Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

12. 2006. február

Hádészal és Perszephonéval Thalia fenyőfája mellett álltunk. 
- Még mindig nem tartom jó ötletnek! - mondta Apa, a szokásos emberi külsőjében jött, fekete farmer, bőrdzseki, de ilyen fehér bőrrel senkit sem tudott becsapni.

Perszephoné mellette, anyára emlékeztettet. A hideg ellenére élénk vékony virágos mintájú nadrágot és egy rövid ujjú zöld felsőt viselt.
- Egy próbát megér. Tudod jól, hogy mire kérte Hermészt az apám. -mondta kedvesen.
- Tudom. De... én jobban megtudom őt védeni, mint...- de Perszephoné elcsitította. 
- A bátyád nálunk keresné legelőször lásd be, itt van most biztonságban.
- Ugye tudjátok, hogy itt állok? - kérdeztem.
A két felnőtt elmosolyodott. Apa megfogta a kezem és lementünk a Nagy Házhoz, ahol Kheiron már várt ránk. A kentaur alaposan végig mért, váltott pár szót apával, addig Perszephoné elvitt a bungalókhoz, az Árész bungaló tornácán egy vörös fejkendős lány állt téli kabátban. Barna haja koszos volt, ahogy a bőre is.

- Ő Clarisse. - guggolt le elém az Alvilág istennője. - Jobb ha elkerülöd, utálja az újakat.
- Árész lánya.
- Igen. Itt nem tudlak figyelni, a fák, a nimfák, a természet alszik. Itt csak apád tud megvédeni. - hajolt közelebb hozzám, hogy csak én halljam amit mond.
- Értem. Hiányozni fogsz! - öleltem meg.
- Te is nekem, pedig utálni szoktam a férjem kölykeit. 

Apa ezt a pillanatot választotta arra, hogy megjöjjön. 

- Izzy bemutatom neked Kheiront. 
- Jó napot. - néztem fel a kentaurra.
- Szervusz Izzy. Látom Perszephoné már megmutatta a bungalókat, a Hermész bungalóba fogunk elszállásolni. - egy velem egy idős lány sétált Kheironhoz, döbbenten bámulta az isteneket, úgy nézz ki nem mindennap fordul meg itt ennyi istenség. - Ő itt Felicity Lavigne. Apollón lánya. Felicity kérlek vezesd körbe Isabellt. 

A lány csendben ment mellettem, ha kérdeztem valamit válaszolt, ha nem csendben maradt. Első látásra kedvesnek tűnt, hullámos barna haja keretet adott az arcának, kékeszöld szeme barátságosan és kíváncsian csillogott. Hozzám képest sötét bőre volt. 

- Hány éves vagy? - kérdeztem.
- 12 leszek. - felelte, a hangja dallamos volt, mintha nem beszélt, hanem énekelt volna, kíváncsi, biztos szépen énekel. - Te?
- Most lettem 12 januárban.
- Hádész az apád?
- Aha.
- Akkor rád is vonatkozhat a prófécia?
- A micsoda? - emeltem fel a fejemet.
- A nagy prófécia.
- Vonatkozik rám egy prófécia, de senki sem mondta, hogy az nagy prófécia. - feleltem. - mért mi az?
- Azt nem tudom. - mondta halkan. - Azt csak Kheiron és Annabeth tudja.
- Annabeth? Ő ki?

A lány elmosolyodott. - Nagyon jó ember! Athéné lánya. A 6-os bungaló vezetője.

- Ő is itt van?

- Nem, kivételesen. Az apjával és a mostoha anyjával van iskola időben.

- Aha - bólintottam.

A táborban már másnap unatkoztam, Felicityvel reggel részt vettünk az edzésen, ahol megismerkedtem Clarissel és a lándzsájával.

- Nem rossz Új kislány. - bólintott elismerően.
- Clarisse most már hagyd! - kérte Felicity.
- Oké. Apollón csaj! - szállt le rólam a fél tonnás disznó.
- Hogy lehet ez olyan nehéz, mint egy vaddisznó.

- Sss! Azt akarod, hogy visszajöjjön? Nálad csak 30 centivel nagyobb, egy szálka vagy csak neki.
- Ha lenyel, fennakadok a torkán!

- Inkább ne kezdj ki a féltesómmal! - hallatszott az egyik fáról egy mélyebb hang.
- Carlos... - sóhajtott fel Felicity.

- Sziasztok lányok! - lógott le egy vörös hajú fiú a fáról.

- Mért vagy fent a fán? - löktem meg a mellkasánál, mire nagy csattanással a földön kötött ki.
- Mert onnan mindent látni... Mért mindig a fejem? - dörzsölte meg hátul a buksiját. - Téged még nem ismerlek. - nyújtott kezet nekem. - Carlos Wayn.