Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

6. Csatangolás a múltban

A férfi egy menő lehajthatós tetejű gépjárműnek támaszkodott, szőke haja zselével volt gondosan beállítva. Bőrdzsekit viselt, farmer nadrággal, napbarnított bőre, olyan volt, mintha minden egyes nap, magával a nappal utazna, ráadásul az elengedhetetlen napszemüvegét, úgy nézz ki hiába telt el 27 év, még most is viseli. Plusz az az önelégült mosoly, hát nem is tudom, ki lehet ez a férfi!
- Mit akarsz Apollón? - poroltam le a ruhámat és igazítottam meg a hajamat. - Csak nem Zeusz akar megint megölni?

- Kivételesen nem. - sétált vigyorogva hozzám.
Apollón mindig vidám, túl vidám, az én aurám dark-os, az övé... bár nem értem minek tépem a számat, hiszen mégis csak a Nap istenéről beszélünk. 

- Akkor, hogy hogy megtisztelsz jelenléteddel? - kerültem ki őt, és behuppantam az autójába, azaz a napszekérbe. 

- Az apád küldött, amúgy - nézett rám ijesztően komolyan - Nem akarod apáddal kicsit feldobni az Alvilágot, olyan lehangolt, elférne benne pár szín és több fény.

- Mit vársz?! Alvilág! Dugig vagyunk halottakkal! 

Az isten beült mellém, majd beindította a motort, csak akkor tudatosult bennem, hogy nem kellett volna beszállnom a kocsiba. Magunk mögött hagytuk Manhattan-t és egyenesen Brooklyn felé tartottunk. Oké, nézd a jó oldalát... nem látom a jó oldalát.

- Most meg hová megyünk? - kötöttem be magam.

- Csatangolunk egy kicsit a múltban. - villantotta rám hófehér fogsorát.

- Mért is? Kronosz oldalán állok, elfelejtette talán?

- Hádésszal, Perszephonéval és a nagyiddal kötöttem egy kis alkut, most teljesítem a rám eső részét. Nem akarják, hogy megint a rossz oldalán állj! 
Idegesen a fülem mögé simítottam az egyik tincsemet. 

- Az az én dolgom, hogy mért álltam Kronosz mellé, semmi közötök nincs az életemhez, Hádésznak és a nagyinak még csak csak, de magának és Perszephonénak semmi! 

A férfi rátaposott a fékre, azt hittem kirepülök a szélvédőn, még jó, hogy bekötöttem magam. 

- Te van beleszólásom az ügybe, ugyanis az én gyerekeim is jó barátságot ápolnak a célszemélyeiddel!
Álljunk csak meg ! Honnan tud a célszemélyekről, én is csak tegnap tudtam meg, akkor ő mégis hogyan? Kitől?

- Ezt meg honnan a francból tudja?! - hajoltam dühösen a képébe.

- A jóslás istene is lennék szépségem, a próféciád is az én jóvoltomból született - kacsintott rám. - A legtöbb bajod okozója én vagyok.

- Magába állíthatok egy kést? - kérdeztem mosolyogva.

- Halhatatlan vagyok. - emlékeztetett.

- Az csak jobb! Legalább öröké játszhatok magával!

- Ez kicsit félre érthető. - vigyorgott beképzelten.
- APOLLÓN! 
- Jó befejeztem! - tette fel védekezően a kezét.

- Szóval hová visz?

- A jobb kérdés az, hogy mikorba!

- Ne húzza már az időt, ma még házit is kéne csinálnom!

- Időnk mint a tenger.

Tuti direkt csinálja!

A férfi valamit átnyomott a kocsin, mire a jármű felemelkedett és baromi gyorson elkezdett száguldani végig az autópályán. 
Egy furcsa helyen voltam, valahogy nem rémlett, hogy valaha is jártam volna ezen a helyen. Egy kis gyerek szobában voltam, az ágy a sarokba volt betolva, a szoba legsötétebb részébe, gondolom direkt. Rengeteg játék hevert szerte szét, a padlón egy nagy barna színű doboz, de nem rémlett,  Apollón ott állt mellettem, valahonnan szerzet egy doboz limonádét és éppen azt szürcsölgette.