Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

8. Buli a villában

- A nagymamám pedig... Erisz. - nyögtem ki. 

A társaság szeme elkerekedett. Edmund elismerően bólintott. 

- Hogy maradtál eddig életben? 

- Hosszú sztori. - sóhajtottam fel, mint aki nem akar beszélni róla, és még csak nem is áll messze az igazságtól!
A többiek ettől függetlenül, majd meghaltak a részletekért, jól láttam a szemükön, de Ed csak legyintette és témát váltott. - Tényleg buli lesz holnap. Csak félvérek. Istenek kitiltva. 

- Félvérek? Kik? - kérdeztem.
- Csak páran, a nővérem, a bátyám, a húgom, Liberék nővére, Kevin Stoll, a di Angelo tesók,  Cora öccse. 
- Rohadt túl vágom kikről van szó. - gúnyolódtam.
Ed kínosan felnevetett és a tarkójához kapott. - Bocs megszoktam, hogy ismernek... Majd megtudod kik ők, jó fejek, csak a nővérem nem az, meg Emily kicsit kiakar nyírni mindenkit.

- A nővérünk - szólt közbe Michael.

- Részvétem. 

Szombat:

A szombati vásárlást akkor sem úsztam meg. Amúgy kellet egy csomó minden főleg egy tükör, mert elegem van abból, hogy fogalmam sincs, hogy nézek ki! 

Reggel kimentem reggelizni a szobámból, mondjuk szobának, tiszteljük meg vele. Ingridet a kanapén találtam, a tabletjén nézett valamit. Leültem mellé és néztem, ahogy keresgél valamit.

- Mond... - kezdtem - Nem az volt eddig, hogy ha valamelyik félvér használ ilyet akkor megtalálják a szörnyek?
- Kimondta, hogy most nem? De vedd figyelembe, hogy én Kronosz védelme alatt állok, egy kis előnyöm van. - tette le végre a készüléket.
Már egész jól tudom kezelni a sajátom, de valahogy jobban tetszett az a sok tankönyv, és már sokkal kevesebbszer akarom kivágni az ablakon.

- Hogy állsz a paranccsal? - kérdezte.

- Jól. - feleltem automatikusan.

Eszem ágában sem volt elmondani neki, hogy Hall és Edmund csekély 4-5 nap alatt kiderítették, hogy mi vagyok, sőt azt se hogy kedvelem őket. 

- Ingrid. Szerinted Kronosz kölcsön ad pár száz dollár, kéne ruha, meg valahogy élhetővé kéne tenni azt a szobát.
- Esélytelen. - rázta meg hevesen a fejét.

- Úgyis kitalálok valamit! - pattantam fel a helyemről. Dudorászva elindultam a fürdő szobába, VLÁ Annie fertőző! Valami slágert dúdoltam, bár ismerős volt, úgyhogy lehet, hogy csak ők hallgatnak 2000-es számokat. Fene tudja. 
A tükörbe néztem, eddig nem mondtam senkinek, mért szeretem magamat bámulni a tükörben, furcsa, hogy pont tegnap mondtam el Annienek, talán mert Aphrodité lány és ő biztos megérti. Nálam ez nem a szépségre megy ki, Nem azért nézem magam, mert gyönyörű akarok lenni, pont, hogy nekem ez mindegy. Én csak ha a tükörbe nézek, akkor látom, hogy ki vagyok hogy milyen vagyok. A csapat pedig nagyon jó hatással van rám. A szemeimen látom, hiszen most élek. Nem mintha eddig nem éltem volna, mondjuk ez egy vicces téma, annyi, hogy ezt nem lehet megmagyarázni, eddig hiába éltem be voltam fordulva magamba.
Azonnal eszembe jutott a kislány Orpheusz kapuja előtt, ott még volt bennem élet. 
- Köszi Apollón - suttogtam, mire az ablakon előtörtek a reggeli nap sugarai. - Ezt vegyem egy szívesennek? 

Gyorsan lezuhanyoztam, majd elkezdtem megkeresni Kronoszt. Nem kellett messze mennem, a konyhában volt.

- Jó reggelt - köszöntem.

- Szia Izzy. Nem láttad Ingridet?

- Itt vagyok. - támaszkodott neki a hűtőnek.

- Van számodra egy feladatom. - kortyolgatta a kávéját a titánok ura, ritka látvány.
- IGEN! - ébredt fel Ingrid, össze-vissza ugrált a szobában. - Tudod te mennyire unatkoztam, mi a feladatom megölni egy-két szörnyet, elvezetni pár félistent Medúzához, vagy betörni a Olimposzra?