Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

11. A Félvér-tábor

Egész este Edmund szemén gondolkodtam. Halllie azt mondta mindenkinek van valamilyen titka, erre célzott Edmundnál? 

Hajnali kettő után nyomott el az álom, de mintha Ed csak a falra festette volna az ördögöt nem kimondottan volt szép álmom. Egy furcsa fekete térben voltam, semmi fény, semmi tárgy, a testem halványan derengett, hasonlóan, mint egy léleknek, de valamivel életszerűbb volt. A feketeségben valami mozgott előttem, távol egy sárga szempár jelent meg, ami folyamatosan engem bámult. 
- Hol vagy most Izzy? - szólalt meg az arany szemű, azaz Kronosz.

- Edmundéknál, tekintettel, hogy valaki nem is tudom ki, egy csomó szörnyet küldött ránk. - vontam kérdőre Kronoszt, pedig jól tudom, hogy az életemmel játszok, de ez akkor se fer! Azt hittem fontos vagyok Kronosznak, szerinte az isteneket is letudnám győzni, régen nem hittem neki, de most, a mai nap után... talán tényleg képes lennék rá. 

- A tervben az volt, hogy a hárpia még a küzdelem előtt kivisz téged, de nem rossz, hogy így alakult, legalább végre használtad az erődet. De a Medúzás esetre még visszatérünk, nehéz volt meggyőznöm azt a nőt, erre te csak úgy lenyakazod?! 
- Az én feladatom megölni Jacksonékat, nem az övé. De mire volt ez az egész jó?

- Valahogyan a táborba kellet juttatnom téged, és erre mi a legjobb, ha Percy és Annabeth nem tudják megvédeni a gyermekeiket és a táborba küldik őket. Értesülnek a te csodálatos erődről és mivel veszélyes vagy, és vonzod a szörnyeket, téged is oda küldenek.

- Szóval... mindvégig tudtad, hogy erre vagyok képes? - szorult ökölbe a kezem.

- Mit gondolsz mért vettelek a kezem alá? Ingridet sem azért neveltem fel mert apásat volt kedvem játszani. 

- Vicces...
- Ugyan mi?
- A saját gyerekeidet nem nevelted fel, de a fiad unokáját igen. - Még a hangján is hallani lehetett, hogy Kronosz mosolygott. - mondjuk ezen nem lepődöm meg, te csak akkor teszel meg valamit, ha hasznod válik belőle. Tehát most is ezért vagy itt. - ültem le a földre.
- Okos kislány. Június 21.-ig rá időd, hogy a Jackson kölyköket az én oldalamra állítsd, ellenkező esetben meg kell őket ölnöd.

- Hogy mi? De hisz ma június 8.-a ?! De az kevés, 13 nap nem hinném, hogy elég lesz! Hiszen még csak ma ismertem meg Susant, Petert és Lucyt! Nem vagyok velük olyan jóba, hogy befolyásoljam őket!

- De Edmundal jóba vagy! 

- Igen... De! - ellenkeztem volna.

- Ha te nem is tudod befolyásolni a többieket, ő igen. Csak meg kell őt győznöd.

- Remek és, hogy?
- Azt már a te dolgod. Tessék egy kis ajándék. - dobott a kezembe egy karkötőt, egy lánc karkötőt, rá téve egy koponya, egy alma, és egy kasza. - A kaszával tudsz velem kapcsolatba lépni. 
- És... ha nem jön össze? Ha nem tudom megölni őket.

A hangja hirtelen megkeményedett, valami végig szántott a bal karomon és  oldalra estem. 

- Ajánlom, hogy megtedd, vagy Ingrid fogja megtenni, de a Jackson kölykökkel együtt te is mész az Alvilágba!

Verejtékezve ültem fel, a bal karom sajgott, a fájdalmon kívül semmit sem éreztem. A hajnali fényben feltűrtem a pizsim ujját. De már akkor is éreztem, hogy a ruha nedves. Rá pillantottam, jól sejtettem, egy nagy vágás éktelenkedett a karomon. Letépem a pizsim ujját és azzal körbetekertem a karom, utálom Kronosz büntetési módszereit!
Reggeli után elindultunk a táborba, a szerencsések Percyvel, Anabethel és a friss jogsis Joeval mentek, a balszerencsések a szürke nővérek taxijával. Én az előbbibe tartoztam. Edmundal, Michaelel és Hallievel mi értünk oda a leghamarabb.