Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

41. Edmund chipje

Szeptember vége felé jártunk. Az idő hűvösre fordult. Annie az őszi kollekcióját kezdte el hordani. Hall a szokásosnál is többet aludt a suliban és egyre jobban magába fordult, németből totálisan bukásra állt, akárcsak Spanyolból, angolból és bioszból. Még matekból is becsúszott neki pár négyes a megszokott ötös helyett. 
- Szia Hall - mentem be hozzá egyik vasárnap. - A kémia tanár adott egy chipet. - tettem le elé az Edmundtól kapott miniatűr sim-kártya szerűséget. - a tabletbe hová kell betenni?

Hall kivette a kezemből a tabletem, meg a chipet, alaposan szemügyre vette, majd kikapcsolta a tabletem, leszedte a hátlapját  és bele tette asszem az SD-kártya helyére. Végül szó nélkül visszaadta nekem. 

- Mi a baj? - ültem le mellé. 

- Semmi. - felelte. 

- Aha, én pedig egy giliszta vagyok. - gúnyolódtam. - Szóval?

- Nem tudom. - rázta meg a fejét. 
A falnak döntöttem a fejem és végig néztem Hall szobájában. 
A fal élénk narancsszínű volt. A szobából áradt a melegség. A falakon banda poszterek és tervrajzok virítottak, de csak az egyik oldal volt tele velük. A szoba közepén Hall munkaasztala állt. Az ajtóval szemben, volt Hall ágya, jelen pillanatban ezen ültünk. A polcokon normális kamasz holmik. Ruhák, könyvek, DVD-ék, társasjátékok. Az éjjeli szekrény alatt viszont volt egy gomb, Hall tudtommal évekig tökéletesítette, ezt a fejlesztést. Ha Hall megnyomja a gombot, a munkaasztalt leszámítva minden kicserélődik a technológia legmodernebb alkatrészére vagy tárgyára. 
Az első amit észre vettem, hogy a gombot por réteg fedte, akárcsak Hall rajzfüzetét. 
Mikor láttam utoljára Hallt rajzolni? Annie beszólása után. 

- Mostanában nálam is antiszociálisabb vagy. Elárulnád az okát? - kényszerítettem Hallt, hogy rám nézzen. 

- Kamaszkor. - morogta. Felvontam a szemöldökömet gúnyosan. - Jó... Nem tudom... Csak... - a füzetére pillantott. - Izzy. Te Hádész lánya vagy... Nincs rá mód, hogy...

- Thantosszal nem lehet ilyesmiben üzletelni. - jelent meg egy kellemetlen görcs a gyomromban. 

- Értem... - válaszolta, de nem Edmund az egyetlen baj forrás. 
- Annie bántott meg?

- Ugyan az mindennapi, mert tudja, hogy őt nem bántom. 

- Akkor mi?
- Minden éjjel ugyanazt álmodom. - suttogta. 

- Mit?

Hall az ujjait mozgatta fel és le a tenyeréből egy kis lángocska bújt elő. Hallie természetéhez lépest lágy, gyenge és segélykérő volt. A tűzben egy pillanatra, mintha egy táj jelent volna meg, majd ugyanolyan gyorsan el is tűnt. 

- Nem tudom betájolni a helyet. - mondta gyengém. - Egyik pillanatban Shanghaira emlékeztet. - véletlen lenne, hogy pont ott van Ed... kétlem. - A másikban New Yorkra. A harmadikban a sulinkra. Emberek jelennek meg előttem, ahogy alszanak. Susan, Joe, Emily... A központban te állsz. A tested pedig feketévé válik. Egy kéz nyúl érted a földből. Magával akar rántani a mélybe, a sötétbe. De ott terem még egy kéz... és felébredek. Mindig itt. Nem tudom mi ez, nem tudom mikor fog megtörténni, mivel már hetek óta ezt álmodom kezdem azt hinni, hogy tényleg csak egy rémálom. - Hall felsóhajtott. - Menjünk aludni. Holnap suli. 

- Rendben. - bólintottam, majd a tabletemmel együtt a szobámba mentem. 

Aggódom Halliért. Nem lesz ennek jó vége. 
Megkerestem a chipet és elkezdtem olvasni Edmund sorait.  

Szervusz Izzy. Ha ezt olvasod elfogadtad a kérésemet. Tudom, hogy képes vagy rá. Viszont nem fogok hazudni. Nagyon nehéz lesz. Lesznek olyan bungaló vezetők akiket hamar meggyőzöl, valakik egyszerűen a kötelességüknek fogják tekinteni. De lesznek olyanok is, akik ellen mindent be kell vetned és még lehet, hogy az sem lesz elég. Na de mindent sorjában. Jól figyelj, bonyolult lesz!

Liberék.