Kém a félvértáborban (BEFEJEZETT / Javítás alatt)

17. Egyiptom

Másnap reggel arra ébredtem, hogy Joe fejbe vágott valami ronggyal.

- Ez mi? - emeltem fel a narancs színű... izét.
- Az egyen póló. - mondta mosolyogva Joe. - Ma megjönnek a táborozók. Így is nagy híred lesz! 
Joe a megszokott fekete póló helyett, a Félvér-táboros pólót viselte, egy hosszú fekete farmerrel.

- Nem sül meg a lábad? - érdeklődtem.

- Nem. - vette fel a full fekete napszemüvegét is.

- Én vagyok Hádész lánya, erre mégis te nyomod Hádészban... - keltem ki az ágyból.
- Kheiron vár minket a reggelinél, utána lesz egy Hallieféle edzés. - hagyott egyedül a bungalóban.

- Rendben... - mondtam a falnak. 
Egy nagyot nyújtózkodtam, pont mint egy macska. Majd a számhoz emeltem a karkötőmet. De nem mondtam semmit bele. Edmundon agyaltam. A vízzel és egy tárgyal képes megjeleníteni egy múltbéli eseményt. 

Felálltam és el siettem a pavilonba reggelizni, Joe kivételesen Hádész asztalánál ült. 
- Hogy, hogy megtisztelsz a jelen léteddel a reggelinél? - ültem le, mire egy nimfa azonnal elém tett egy tányért.

- Kicsit tegnap összekaptunk Diával, úgyhogy Rose javaslatára inkább nem ültem oda. Még a végén megint tönkre teszünk egy asztalt, mint múlt évben.

Kicsit felnevettem ezen. 
Edmund Hallievel az oldalán besétált a pavilonba, valamin nagyon nevettek. 
Hall amint meglátott, egy dühös pillantást küldött felém, és leült az asztalához. Edmund dühösen a lányra pillantott. Hall megrándította a vállát. Ed felsóhajtott és hozzám sétált.
- Ma nem Hallel edzel reggel, hanem velem. - ült le mellém, mire Joetól egy rosszalló pillantást kapott.

- Nyugi, két perc és húzok vissza. 
- Várj! Hogy vetted rá Hallt? - kaptam el a vállát.
- Nem vettem rá. Nem engedte meg. De Cora és Susan se megy be az órájára.

- Lógós banda... - mosolyodtam el.

- Nem. Csak ők íjászkodni mennek. - csillant fel a szeme. - Bemegyünk az erdőbe, van pár meglepetés szörnyem a számodra.

- És a... 
- Előtte befejezem. - találta ki, hogy mire gondolok.

- Jackson... - szólalt meg fenyegetően Joe.
- Nyugalom Angelo, elhúztam. - állt fel az asztaltól Ed.

Halványan elmosolyodtam. Joe kérdőn felvonta a szemöldökét.
- Mi van? - kérdeztem.
Vágott egy grimaszt és megrázta a fejét.
- Csak az érdekel, hogy mért véd meg téged Ed, mikor tudja ki vagy és honnan jöttél.

- Ezt tőle kérdezd meg.
Susan csak most jött reggelizni, egy könyvet tartott a kezében és azt olvasta séta közben. Mikor Joe mellé ért, a fiú nemes egyszerűséggel kivette a kezéből a könyvet.

- Azonnal adod vissza! - kapott érte.
- Már megint milyen hülyeséget olvasol? - nézte meg a borítóját a könyvnek. - Politika...
Susannek sikert megkaparintania a könyvét.
- Nem hülyeség. - mondta sértetten Susan.

- Sok sikert. - gúnyolódott Joe, de kivételesen valós volt a vidámsága.

- Mihez? - kérdezte ingerülten.
- Tudod te azt. - fordult vissza a reggelijéhez, hiába faggatta Susan, nem válaszolt neki.
Egy másodpercre kiengedtem az erőm, nem a káoszt, hanem a viszályt, a többiek érzelmei hullámként értek hozzám. Edmundból agyalt valamin, de néha elkalandozott, folyamatosan kilenged hol a düh, hol a boldogság volt előnyben. Hallie dühös volt, folyamatosan növekedett benne a düh. Joe halványan ugyan, de szeretett tört elő belőle. Susan hasonló volt, mint Ed, de benne düh helyett a vágy uralkodott. A legtöbben boldogak voltak, Lucy és Annie.... ennyire érzelmet két emberből régen tapasztaltam ilyen mértékben. 
- Mi volt ez az előbb? - kérdeztem Joetól.